Létezik háromhengeres és háromkerekű személygépjármű is, na de mi a helyzet a háromüléses autókkal?
Ezt az elrendezést többféleképpen is értelmezték már a történelemben, de továbbra is mozgatja a tervezők fantáziáját. Az Autocar cikke alapján összeállítottam a számomra legikonikusabb egy sofőr és két utas számára legalkalmasabb autók listáját, kezdve a legrégebbitől.
Mercedes SL Pagoda - 1963
A Mercedes W113 SL roadstere normál esetben kétüléses, de a kínálatban meg lehetett találni egy extra ülést. Ezzel a lehetőséggel nem sokan éltek, éppen ezért egy ilyen kivitel ma sokat ér a gyűjtők számára.
A legkisebb utas lett ebben az esetben a legszerencsétlenebb, mivel a két fő üléshez képest elég szerencsétlen helyre került a pótülés. Aki ebben foglal helyet, azt semmi nem védi a menetszéltől valamint ha elkap egy zápor és fel kell hajtani a tetőt, igencsak begörcsöl a nyaka.
Ferrari 365 P Berlinetta Speciale - 1966
Régen, még jóval a McLaren F1 bemutatása előtt a Ferrari is próbálkozott a sofőr és két utas számára tökéletes kialakításon. A megoldás a Ferrari, a Pininfarina és Luigi Chinetti, a márka amerikai importőrének a közös gyereke volt, azonban nem lett túl maradandó.
Az elkészült modell a "Tre Posti" vagy "Three Seater " néven futott és sok időt töltött autószalonok standjain, valamint meghatározta a Dino 206, illetve 246 formavilágát, viszont azokban már csak két ülés található.
Bizzarrini Manta - 1968
A koncepcióautót a híres Le Mans-i autóversenyre tervezték, azonban hatalmas bukás lett, ugyanis harminc percet bírt összesen. Amikor Giorgetto Giugiarónak, az Italdesign alapítójának egy alapra volt szüksége egy új közúti autóhoz, elővette a vesztes konstrukció formatervét.
Ennek köszönhetően született meg a Manta, amely lenyűgöző vonalakat kapott. Kulcsfontosságú jellemzője a középen elhelyezett vezetői pozíció, akárcsak egy versenyautóban, azonban két oldalt helyet kapott egy-egy utasnak szánt hely is, kompatibilissá téve a közúti közlekedésre.
Matra Bagheera - 1973
Az autó fénykorában terjengett egy olyan vicces gondolat, miszerint azért van három ülése, hogy a tulajdonos egyszerre vihesse nyaralni a feleségét és a szeretőjét. Komolyra fordítva a szót, egy okos próbálkozás volt a sportautók gyakorlatiasabbá tételének érdekében.
A három teljes értékű ülés és a középmotoros elrendezés lehetővé tette a pontos kezelést és a dinamikus közlekedést, annak ellenére, hogy csak egy 1,3 literes Simca egység dübörgött a kasztni alatt. A 883 kg-os Bagheera 12,3 másodperc alatt érte el a 100 km/órát.
McLaren F1 - 1993
Nem mindennapi szenzáció ez az autó, amely az egyik személyes kedvencem. A 6 literes, V12-es erőforrásnak mindössze 3,2 másodpercre van szüksége arra, hogy elérje a 100 km/órát. Olyan technikai megoldásokat tartalmaz, amelyeket betiltottak a Formula 1-ben. Az ülések elrendezése egyszerűen parádés és forradalmi. A sofőr középen foglal helyet, míg a két utasa a kissé hátrébbtolt oldalsó üléseken élvezhetik a kontrollált száguldást! Persze, hozzáértő kezekben.
A képen egyébként a McLaren F1 tervezője, Gordon Murray és Ron Dennis látható.
Volvo 3CC - 2005
Ugyan ez csak egy tanulmányautó volt és soha nem került gyártásba, mégis említést érdemel szerintem, mert a svédektől megszokott módon tartalmaz érdekességeket. A 3CC volt a C30 elődje, legalábbis nagyon sok design elemet ültettek át bele, enyhe módosításokkal.
Kissé szokatlan, hogy két ülés elöl kapott helyet, míg a harmadik mögöttük középen helyezkedik el, ezt mutatja a hátrafelé keskenyedő tetővonal is. Roppant érdekes, de a tetőablak kialakításával engem megvettek.
HTT Pléthore - 2007
A HTT a 2007-es Montreáli Autószalonon mutatta be a háromüléses szuperautóját, amelyet azután csak elvétve lehetett látni. Feltűnt a Dragon's Den című brit TV műsorban is, azonban sosem került gyártásba, így a világnak még várnia kell az első kanadai háromüléses szuperautóra.
Az ülések elrendezése hasonlít a McLaren F1-hez, a sofőr középen kap helyet, míg két utasa mellette, kicsit hátrébb. Agresszív megjelenése mellett gondolom az erőforrás sem gyenge, arról viszont nem találtam adatokat.
V-Storm WR3 - 2008
A WR3 az Ariel Atom legnagyobb ellenfele, a karosszéria és a technika hasonló, azonban három ülés található benne. A sofőr magasabban és elöl ül, míg két utasa lejjebb és hátul foglal helyet.
A V-Storm gyártását a DJC Sportcars végzi, a háromszemélyes gokartba pedig a Subaru Impreza erőforrását és váltóját pakolják. Amely biztos hatalmas élményt nyújt mind közúton, mind a versenypályán. Ugyanis vannak olyan országok, ahol ezt a csaknem 400 lóerőt az utcán is terelgetheted.
Rinspeed iChange – 2009
A svájci cég meglehetősen egyedi módon értelmezte a 2+1-es elrendezést. A két utas hátul foglal helyet, míg a sofőr elöl, a teteje pedig egyben felemelkedik a legjobb aerodinamika elérése érdekében.
Ami a meghajtást illeti, egy 150 kW-os villanymotor hajtja az iChange-t, ami 4 másodperc alatt eléri a 100 km/órás sebességet.
McLaren 720S Speedtail - 2018
Jobb, mint az F1! Elég, ha ennyit mondok róla, elég sok megoldást kölcsönöz tőle, de tovább fejlesztve és újragondolva. Ami a hajtásláncot illeti, egy 4 literes, 765 lóerős V8-as erőforrás dolgozik benne, amit egy 308 lóerős elektromotor egészít ki.
Az összteljesítménye így meghaladja az 1 000 lóerőt, vagyis erősebb az elődjeinél. Összesen azonban csak 106 darabot fognak építeni belőle, akárcsak az F1-ből.
