Porsche 911, Audi RS6, Mercedes AMG GTS. Teljesítményük már gyári állapotukban is félelmetes, de vannak őrültek, akik ezt megduplázzák!
Techart Porsche Cayenne Turbo S
A Porsche Cayenne már az első generáció bemutatása óta etalonnak számít az SUV szegmensben, vitathatatlanul az egyik legdinamikusabb behemót a kategóriájában. A második generáció a Volkswagen PL72-es platformjára épült, ugyanarra, mint a Touareg, de a Porsche mérnökei csodát tettek a futóművel, már az alap hathengeres motorokkal szerelt példányok is meglepően jól viselkedtek a kanyarokban. Ennél a szériánál a csúcsot képviselő Cayenne Turbo 550 lóerős teljesítményre volt képes, ami bőven elegendő volt ahhoz, hogy padlógázon keresztbe vágja magát a 2,5 tonnás elefánt. A Techart mérnökei természetesen ezt vették alapul, az autó kapott körbe egy elég masszív body-kitet, amitől elég mozdonyszerű lett a megjelenése a szó jó értelmében. Az extravagáns külső már ránézésre is félelmetes menettulajdonságokat sejtet, nem is kell csalódnunk: a Techart Porsche Cayenne Turbo S 720 lóerővel riogatja szerencsétlen áldozatait a belső sávban.
Az autókról képeket ide kattintva találsz.
GAD Mercedes AMG GTS
A kelet-európai AMG tulajdonosok egyik kedvenc tuningcége kétségkívül a GAD Motors. Kitűnő érzékkel nyúlnak a Mercedes legerősebb, feltöltött V8-as és V12-es motorjaihoz, így a már eleve szörnyűséges teljesítményeket még feljebb tornázzák, nem is kevéssel. Láttam korábban egy videót egy GAD-os G63 AMG-ről, aminek 5,5 literes V8-asából kihoztak 1000 lóerőt és 1600 Nm forgatónyomatékot! Ilyen adatokkal már árokba borult buszokat is mehetne menteni! Ebből sejtheted, hogy ha az AMG GTS-hez nyúlnak, akkor is félelmetes lesz a végeredmény. A legújabb, 4,0 literes V8-asból 900 lóerőt és bőven 1000 Nm feletti nyomatékot facsartak ki, a szörnyűséges teljesítménnyel a hátsó kerekeknek kell megküzdeniük. Sajnos padlógáznál nem sok esélyük van, valószínűleg nem csak 2-esben kapar, ha rendesen elkenik neki.
Jon Olsson Audi RS6-osa
Az RS6-os Audi igazi legendává vált az elmúlt egy-másfél évtizedben. Az első széria sem volt rossz, de az igazi kultuszt az 5,0 literes, V10-es biturbó motorral szerelt C6-os generáció teremtette meg. A szélsőséges tempó és a mindennapi használhatóság egy modellben testesült meg, akár az egész család is élvezhette a szuperautókat idéző menetdinamikát. Szerencsére az Audi az utódmodellnél is brillírozott, lecsíptek ugyan 2 hengert, de feltöltött V8-assal is nagyot ütött az RS6. Alapváltozatában is 560 lóerőt tudott, a Performance kivitel 605-öt, meg hát ott volt Jon Olsson RS6-osa. Ki ne ismerné azt az autót!
Betsafe-es dizájn, extrém DTM-stílusú szélesítések és a jellegzetes tetőbox. A végeredmény nagyon bestiális lett, szerencsére a külső és a teljesítmény összhangban volt: a konkrét autó 1000 lóerővel rendelkezett, ami 3 másodperc alatti 0-100-as gyorsulást tett lehetővé. Nehéz elképzelni ennél menőbb autót egy országokat átszelő Gumball futamra, a skandináv úriembernek remek ízlése van, ami az autókat illeti! Sajnos a Betsafe-es RS6-ost pár évvel ezelőtt ellopták, majd később kiégve találtak rá, menthetetlen állapotban. Szerencsére Jon Olsson gondoskodott egy méltó utódról nem sokkal később!
BMW 635CSI
Az E24-es „cápa” 6-os egy kivételes szépség a youngtimerek között. Gyönyörűen megjelennek rajta a BMW stílusjegyei: a lapos orr, a sportosan elnyúló forma, az oldalanként dupla körfényszóró és persze a vesék. Itt még egészséges méretűek voltak, nem úgy, mint a mai eltúlzott „radiátorok”. Ma már egy megkímélt állapotú, keveset futott 635CSI értéke felér egy vagyonnal, a fennmaradt példányok többnyire hermetikusan elzárt, fűtött garázsokban pihennek, csak porszáraz időben veszik elő őket gazdáik, ezzel is törekedve a gyári/restaurált állapot megőrzésére. Nem úgy, mint ez a holland úr! Ő inkább úgy döntött, hogy élvezni fogja E24-es BMW-jét, nem is akárhogyan. Egy igazi vadállatot épített belőle: a 3,5 literes, sorhatos motort komolyan átalakították, így végül a gyári 217 lóerő helyett már 1200 lóerő szaggatta fel az aszfaltot. Természetesen ilyen mértékű növekedést csak turbóval tudtak elérni, de hát annyi baj legyen. Akkor is szépen szól a hat henger, ha közben fütyül!
Porsche 996
Egy 911-es Porsche olyan, akár a jó bor. A korral nemesedik. Persze ennél a típusnál is volt olyan széria, ami jobban sikerült a másiknál, de nagy általánosságban elmondhatjuk, generációtól függetlenül kitűnő sportkocsit a 911-esek. A híres, léghűtéses boxermotorok a 993-asnál kikoptak a palettáról, utódjánál, a 996-osnál tértek át a vízhűtéses konstrukcióra. Sok rajongó „árulásnak” tekintette ezt a lépést, és zsigerből utálta a 996-ost, holott a Porsche nagyon odatette magát a fejlesztésnél, pontosan emiatt, hogy ne lehessen belekötni.
Már a 3,4 literes szívómotorral is átlagon felüli menetdinamikát biztosított a versenypályákon is, a 420 lóerős, 3,6-os Turbo pedig egy igazi fegyver volt a szuperautók ligájában. Hathengeres boxermotorjában rengeteg potenciál volt, amit a tuningműhelyek előszeretettel ki is használtak. Az itt látható 996-osnál 936 lóerőt dobtak rá az eredeti teljesítményre, a végeredmény így 1300 paci környékén mozgott. Azért ennyivel már arrébb lehet állni!
Audi Sport Quattro
Végül következzen egy igazi legenda. Az Audi Quattro/Sport Quattro kétségkívül a B-csoportos rali legnagyobb sztárja volt. A ‘80-as évek elején az ingolstadti gyártó szerelt először összkerékhajtást személyautó alá, ami akkora előnyhöz juttatta őket a raliversenyeken, hogy kétkerék-meghajtással szinte lehetetlen volt őket megfogni (csak a 037-es Lancia modellnek sikerült). Aztán idővel a konkurencia is rákapott az új konstrukcióra, és pihekönnyű középmotoros szörnyetegekkel próbáltak a Quattro babérjaira törni.
Így a négykarikás gyártó kénytelen volt lecsípni autójuk tengelytávjából, a jobb manőverezhetőség érdekében. Így született meg a Sport Quattro, aminek legdurvább, 600 lóerő feletti változatát maga Walter Röhl zabolázta meg a Pikes Peak kaptatóin. Nagyjából ez volt az utolsó nagy szereplése a típusnak a motorsportban, de szerencsére rengeteg lelkes (és tehetős) rajongót ihletett meg a Sport Quattro. Ennél a példánynál a 2,2-es, 20 szelepes öthengeres motort 1000 lóerő fölé húzták, valószínűleg egy fazék-méretű turbóval. A zseniális Quattro-hajtással kitűnő párost alkotnak, nem sok szuperautó képes utolérni egyenesben a kis öreg Audit.
