A 3,0 literes luxus uborkás bödön – 1950 Nash Statesman

Közzétéve:
2019-10-31, 11:55

1950-ben a Nash bemutatta az Airflyte trió legsikeresebb tagját, a soros 6 hengeres, 3,0 literes Statesmant

A II. világégést követő időszakban az USA autógyártói is bajban voltak. A korábban divatos, mind termetében, mind lökettérfogat tekintetében hatalmas gépezeteket nem tudták eladni. Ehhez társult a formatervek elavult megjelenése, mely arra vezethető vissza, hogy a háború ideje alatt a vállalatok szinte csak a hadiipart szolgálták ki, civil járműveik fejlesztését pedig elhanyagolták.

Az 1940-es évek végére több gyártó is felbukkant az amerikai piacon, mint mondjuk a tragikusan kivégzett Tucker, vagy a Cadillac erőforrásokkal szerelt Muntz Jet luxusautók. A GM – Chrysler – Ford triója nehezen állt vissza a személyautók termelésére, ami lehetőséget adott a független márkák felvirágzásához. Közéjük tartozott például a Nash Motors, mely 1950-ben mutatta be az 1. generációs Statesmant, a korai ’50-es évek legfejlettebb, s egyben legjobb ár – érték arányú autóját.

1950 Nash Statesman embléma, elölnézet, szemből, jobbra döntve, ráközelítve
A Ramblert 1916-ban George W. Nash vásároltafel,  aki korábban a General Motors egyik fejese volt

De elsőként ejtsünk pár szót erről a méltatlanul a feledés homályába veszett márkáról. A Nash története 1897-ben Rambler néven indult útjára, és a Škodához hasonlóan biciklik szerelésével tevékenykedett. A századforduló környékén áttért a motorizált szekerek termelésére, majd 1916-ban a General Motors egyik kulcsfigurája, George W. Nash felvásárolta, és Nash Motors néven folytatta a személyautók szerelését.

A Nash rövid idő elteltével az amerikai autózás egyik nélkülözhetetlen szereplőjévé nőtte ki magát, és számos olyan modellt mutatott be, amik bőven megelőzték saját korukat. Közéjük tartozott például a 3 típusból álló Airflyte sorozat, melyek ma inkább tűnnek viccesnek, pedig saját korukban a formatervezés netovábbját jelentették.

Az ’50-es évek végére a független gyártók már nem tudták felvenni a versenyt a konszernekkel, így kénytelenek voltak összefogni. A Nash a Hudson Motors-zal közösen megalapította az American Motors Corporationt, ami 1987-ig folytatta a termelést. Na de térjünk is vissza az évszázad közepére, mikor a Nash még a nagyok közé tartozott!

1950 Nash Statesman sedanette, zöld, elölnézet, oldalnézet, balról

1950 Nash Statesman sedanette, zöld, oldalnézet, hátulról, balról, távolról
Az Airflyte formatervét a repülők vonalvezetése ihlette

Az 1940-es évek Amerikájában a tervezők hatalmas figyelmet fordítottak az áramvonalas idomok kidolgozására. A trend olyan népszerűnek bizonyult, hogy a következő évtized elején már csak „felborított fürdőkádak” gurultak le a gyártósorokról, például 1940 Buick Super – a formatervi irányzat ellenzői így gúnyolták a termetes, elnyújtott géptestet.

A Nash Airflyte néven népszerűsített karosszériái első ránézésre nem sokban különböznek a korszak többi autóiétól, ám ha jobban megnézed a géptestet, a különbségek azonnal feltűnnek. Az Airflyte-ot a repülőgépek aerodinamikai megoldásai ihlették. Az elnyújtott bumszli orr és a fastback hát jelentősen javított az autó alaktényezőjén, nem is beszélve a géptestbe integrált kerekekről, amik nem csak, hogy divatosak voltak, de gyorsulás és fogyasztás szempontjából is hasznosak voltak.

1950 Nash Statesman, kéttónusú zöld festés, sedanette, oldalnézet, balról
Az ’50-es Statesman az Ambassador kistestvéreként szerepelt a piacon

A Nash Airflyte triójának tagjai olyan neveket kaptak, amik nagyságot fejez ki. A „statesman” például magyarul államférfit jelent. A testvér Ambassadornél némileg kisebb volt, ám küllemi jegyeikben többnyire egyeztek. Ha részletesebben is érdekel az Airflyte 3 tagja, keresd fel a róla szóló korábbi írásomat. Az alábbi reklámfilmben a ráncfelvarrott Statesman mechanikai jellemzőit ismerheted meg. Nézd meg, és derítsd ki, mit gondoltak akkoriban az autótervezés jövőjéről!

1950 Nash Statesman, kéttónusú zöld festés, fastback sedanette, hátulnézet, szemből
Az ’50-es Statesman csak sedanette kivitelben volt rendelhető

Méreteit tekintve az amerikai államférfi saját korában átlagosnak számított, viszont mai viszonylatban tekintélyes termetűnek számítana. A Statesman 2 845 mm-es tengelytávjához egy 5 105 mm-es teljes hossz tartozott. Ez még annyira nem is lenne durva, viszont szélessége 1 968 mm volt, s ehhez egy olyan tekintélyes belmagasság társult, hogy a sofőr vezetés körbe viselhette a kalapját – ez akkor alap elvárásnak számított.

A jenkik már az ’50-es évek elején is rajongtak a kabriókért, viszont a termelési költségek csökkentése érdekében a Statesman csak 2 és 4 ajtós „sedanette” kivitelben volt rendelhető. A kifejezés magyarul annyit tesz: „szedánocska”, és valamikor a ’40-es évek elején vált népszerűvé. A sedanette valójában a fastback kivitel régies megnevezése.

1950 Nash Statesman, kéttónusú zöld, sedanette, műszerfal, elölnézet, oldalnézet, balról, távolról

1950 Nash Statesman, sedanette, műszerfal, „Uniscope”, elölnézet, szemből, ráközelítve
A puritán műszerfal hatalmas újításokat rejtett

Még ha az ’50-es Statesman műszerfalát a legnagyobb jóindulattal sem tudom esztétikusnak mondani, az mindenképpen elmondható róla, hogy műszaki megoldások terén az egyik legfejlettebb népautó volt. Ahogy láthatod, az óracsoportot „tömbösítették”, az összes visszajelző egy kupacban, a sebességmérő foglalatán belül helyezkedett el.

Ezt a Nash „Uniscope” néven emlegette, és azért volt hasznos, mert a sofőrnek csak egy helyre kellett pillantania, hogy meggyőződjön az autó pillanatnyi állapotáról. A sebességmérő alatt helyezkedett el a kilométeróra, illetve az olajszint, üzemanyagszint és motorhőfok visszajelzője. Index visszajelző a műszerfalon nem volt, helyette magára az irányjelző karra szereltek egy lámpát, ami irányjelzéskor pislákolt.

1950 Nash Statesman, sedanette, rádió, oldalnézet, balról, ráközelítve
A Nash újításai közé tartozott a „Select and Lift” funkció

A független gyártók az ’50-es évekre már nehéz helyzetben voltak, így több olyan elemet is hozzáadtak az alapfelszereltséghez, ami a konszernek modelljei esetében extráknak számítottak. Ilyen volt például a Nash esetében a rádió, vagy a fehér falú abroncs. Ezek akkoriban mind nagy szónak számítottak, de a legnagyobb durranást az opcionális légkondi jelentette, mivel 1950-ben a népautók extrái között egyáltalán nem szerepelt.

A Nash volt az első olyan gyártó, ami a középosztályt kiszolgáló márkák közül elsőként tette elérhetővé a légkondit, mint opcionális extrák. A vásárlók a plusz kiegészítőt „Weather Eye” néven ikszelhették be a megrendelőlapon. Emellett a Nash Airflyte-ok még egy rafinált funkciót is kaptak, amit az alapmodellekbe is beszereltek. Ez pedig a „Select and Lift”, magyarul „Kiválaszt és Emel” volt, ami lényegében egy lopásgátló kiegészítő volt.

A kulcs 2-szeri elfordítása után a kormányváltót 1-esbe kellett tenni, majd magad felé húzni, hogy a motor elinduljon. Ebben az esetben ha a rabló nem ismerte az autót, egyszerűen nem tudott elhajtani vele.

1950 Nash Statesman, sedanette, hátsó üléssor, hátra nézet, elölről, balról, ráközelítve
Hátul 3, összesen 6 utasnak volt hely az autóban

Az előző évszázad közepén a jenkik már nagyban járták az országot, s ehhez nem csak erős és megbízható, de tágas autókra volt szükség. Akkoriban vált megszokottá, hogy a személyautók 4 -5 helyett 6 személyesek. A Nash nem csak, hogy előre és hátra is 3 – 3 utasnak biztosított helyet, de lehetővé tette, hogy az utazók a szálláson is spóroljanak. Az extrák közé tartozott, hogy a 2 üléssort egy mozdulattal egy 3 személyes ággyá lehetett alakítani, ráadásul ehhez a csomaghoz sötétítő függönyök is tartoztak, hogy növeljék a diszkréció érzetét.

Nézd meg az alábbi videót, és nézz körbe te magad ebben a nagyszerű felborított fürdőkádban!

1950 Nash Statesman Super embléma, krómozott, elölnézet, oldalnézet, balról
A Statesman Custom és Super felszereltségi szintekkel érkezett

Felszereltségi szint terén nem volt valami sok lehetőség, viszont a 2 opció bőven kielégítette az USA kispolgárait. Az alapmodellek a Custom megnevezést kapták, míg a jobban felszereltek neve a Super jelzővel bővült a típusjelölés után. A fentebb már említett extrák mellett a palettán szerepelt a 2 tónusú festés, ami 2 féle zöld színben bennem azonnal egy uborkás üveg érzetét keltette. Motor terén nem volt különbség, egyedül a váltó volt más, s ez némileg javított az autó teljesítményén.

1950 Nash Statesman, sedanette, motortér, elölnézet, oldalnézet, balról, ráközelítve
A Statesman egy soros 6 hengeres erőforrást kapott

Motor terén nem volt nagy választék, mivel csak egy lehetőség létezett. Ez pedig egy 3 017 köbcentis, soros 6 hengeres erőforrás volt, ami 85 lóerő (63,5 kW) leadására volt képes. Ehhez 2 féle váltó társult, melyek mindegyike szabadonfutó fokozatokkal is bírt.

A 3 sebességes kézi váltóval legnagyobb sebessége 122 km/h volt, és 21,3 másodperc alatt gyorsult 100-ra. Ez akkoriban átlagosnak számított. Fogyasztása viszont inkább baráti volt, „csak” 15,7 litert evett minden 100 km-en.

A másik lehetőség egy 4 sebességes, szintén kézi váltó volt, mellyel csúcssebessége 134 km/h-ra nőtt, és az 1 420 kilós géptest 20,9 másodperc alatt gyorsult állóhelyből 100-ra. Fogyasztás terén ez a lehetőség még kedvezőbb volt, mivel 13,0 litert szürcsölt el 100-on.

Sajnos az 1950-es Statesmanről nem találtam videót, viszont Jay Lenonak van egy Ambassadorja, ami lényegében megegyezik az államférfivel, egyedül termetükben különböznek. Nézd meg a videót, és derítsd ki, hogyan tépik fel az aszfaltot a Nash közúti repülői!

1950 Nash Statesman Airflyte, kéttónusú zöld sedanette, elölnézet, oldalnézet, balról döntve
Egy ’50-es Statesman ára átlagosan 7 – 8 millió forint

Kicsit utána jártam, mennyiért is lehetne egy ilyen nagyszerű uborkás bödönt beszerezni. A fenti képeken látható példány az RM Sotheby’s 2019. szeptemberi árverésén 20 350 dollárért, vagyis nagyjából 6 millió 15 ezer forintért talált új gazdára.

Ez az ár persze magasabb is lehet. A Hemmings oldalán hirdetett, szintén 2 ajtós sedanette hasonlóan jó állapotban van, mint a Sotheby’s autója, viszont érte a tulaj már 37 995 dollárt, vagyis 11 millió 225 ezer forintot kér.

1950 Nash Airflyte Statesman, zöld sedanette, bal hátsó kerék, fedett, ráközelítve
Az 1950-es Statesman korának egyik legjobb családi autója volt

Még ha a Nash nem is élte meg a XXI. századot, öröksége ma is tovább él. Az Airflyte modellek, köztük a Statesman, évekkel megelőzték a korukat, nem is beszélve arról, hogy vonalvezetés terén is a korai ’50-es évek legmenőbb autói közé tartoztak. A rákövetkező év folyamán megjelent a ráncfelvarrott változat, ami belső megjelenésében szinte teljesen eltért az elődtől.

Mit gondolsz, Te bevállalnál egy 6 hengeres fürdőkádat, vagy maradnál inkább a 601-es Trabinál? További képekért és részletekért keresd fel az RM Sotheby’s hivatalos oldalát!

További autós hírek

1. versenyzőnk a hó eleji székesfehérvári buszsofőr. “László egy akkora buszos gyökeret vett fel, amekkorát a legismertebb prémiummárkák vezetői közt…

Soproni Tamás polgármester javaslatára összesen 33 parkolóhelyet adott vissza a terézvárosi képviselő-testület a VI. kerületieknek – adta hírül a terézvárosi…

Közúti közlekedési baleset történt a 42-es számú főút 25-ös kilométerszelvényében 2019. november 22-én 14 óra körül. A rendelkezésre álló adatok…

November 24-én (vasárnap) az M0-s szigetszentmiklósi csomópontja térségében, az M1-es autópálya felé vezető oldalon, két sávon egy közel két kilométeres…

A felvételen látható teherautó sofőrje feltehetően nem az útra koncentrált ugyanis eléggé későn sikerült észrevennie, hogy megállt előtte a sor.…

Kapcsolódó írások

1950 Nash Ambassador Airflyte zöld
2019. február 20.
A II. világháborút követően az amerikai gyártók nem tudták eladni autóikat. A problémát végül a Nash oldotta meg: 3 olyan modellel állt elő, amik bármely rajzfilmben megállnák a helyüket!
1957 Imperial Crown, meggyvörös, elölnézet, oldalnézet, balról
2019. május 12.
1957-ben az Imperial bemutatta egyik legikonikusabb zászlóshajóját, a Virgil Exner tervezte Crownt. Az autó nem csak méreteivel, de teljesítményével és felszereltségével is túlszárnyalta a kor legelitebb luxusautóit
1946 Hudson Series 58 C-28, pickup, zöld, elölnézet, oldalnézet, balról
2019. augusztus 03.
1946-ban a Hudson bemutatta a Commodore pickuppá alakított változatát, a C-28-ast. Az 58-as széria legnagyobb tagja azonnal nagy sikert aratott, 2 év alatt több mint 3 000 példány talált gazdára.
1957 Studebaker Silver Hawk, bézs, oldalnézet, balról, RM Sotheby’s
2019. január 02.
Idén 60 éves a Studebaker egyik utolsó zászlóshajója. Több Hawk modell is létezett, melyek közül az ’59-es Silver vitte a legtöbbre