Íme négy különleges limuzin, amit a Szovjetunió magas beosztású elvtársai hajtottak.
Az utóbbi időben nagyon ráfüggtem a század közepén gyártott amerikai autókra, így arra jutottam, hogy ki kell egyensúlyoznom a rovatomban megjelenő autók palettáját. Tőlem szociautókról legutoljára a TOP 3+1 elvetett szocialista autó prototípusát taglaló cikkben olvashattál. Éppen ezért ma bemutatok neked négy darab keleti gyöngyszemet, amit a CCCP legmagasabb beosztású fejesei hajtottak.
De nézzük is, melyek kerültek be a mai listába! – persze a felsorolás nem teljes, ha lesz folytatás, pár további modellt is ismertetni fogok.
ZISZ 110, 1946–1958 (/1961?)
Elsőként kezdjük is a mai lista legidősebb “elvtársával”, a ZISZ, később ZIL 110-es modellel. Persze a Vörös Óriás már az 1910-es évek óta másolta a “mocskos kapitalisták” autóit, ám mégis azt láttam a legjobbnak, ha olyan autókat mutatok be, amelyek már inkább hasonlítanak a mai modellekre, mintsem a Ford T-modellre.
A ZISZ 110-es története Sztálinig vezethető vissza, aki közismerten rajongott a Packardokért. Mivel amerikai autóval roncsolta volna saját és a Szovjetunió imázsát, úgy döntött, hogy házon beül készítteti el saját modelljét, ami végül 1946-ban, a 110-es típusban teljesedett ki.
A luxuslimuzin lényegében az 1941-től gyártott Packard 180-as (One Eighty), vagyis pontosabban a Super Eight másolata volt, amit természetesen a helyi viszonyoknak megfelelően kissé átdolgoztak. Míg az szovjet lakosság autóit szivatózni kellett, a 110-est már fejlett önindítóval és légkondival/ ventilátorral szerelték, ráadásul az ablakokat is elektromos motor működtette – gondolj bele, ez az extra még a ’80-as évek végén gyártott Ladákon sem volt rendelhető, míg a “Párttitkárok” már a ’40-es évektől élvezhették az automatizált extrák kényelmét!
Sztálin halálát követően a ZISZ gyárat ZIL-re nevezték át, és a típust még pár évig ZIL 110 néven gyártották. Ezek a különleges limuzinok egy soros 8 hengeres erőforrást kaptak, amihez egy 3 sebességes kézi kormányváltó párosult.
A 110-eseket amúgy 9 különféle kivitelben gyártották. Közéjük tartozott a 110A kombi mentőautó, a 110B phaeton, vagyis kabrió limuzin, és a 110P, ami összkerékhajtást kapott. Ha részletesebben is érdekelnek a szoci Packard műszaki megoldásai és története, olvasd el a róla szóló írásomat!
GAZ – 12 „ZIM”, 1950–1960
Ha úgy érzed, hogy már valahol láttál vagy hallottál a ZIM–12-ről, az azért lehet, mert a Terror Házában egy nagyon szépen restaurált példányt állítottak ki. Ahogy a ZISZ 110-es, a ZIM–12 is egy amerikai autó másolata volt. Ez esetben a tervezők egy ’40-es évek végi Buick modellt vettek alapul. De miért volt jó ötlet egy kapitalista gyártó modelljét másolni?
1948 májusában Andrey Lipgart megbízást kapott, hogy tervezzen meg egy olyan autót, ami a ZISZ 110 és a Pobedák közti űrt tölti ki. Mivel az új modell gyártásának megkezdéséig csak 29 hónap volt, Lipgart úgy érezte, hogy előnyösebb egy már létező autót átdolgozni, mintsem a semmiből egy teljesen újat előállítani. Végül ez előbbi mellett döntött. A 3200 mm-es tengelytávval szerelt limuzin többek között a GAZ-51 és 63 teherautók és Pobedák alkatrészeiből szerelték össze, s a motorteret egy 3485 köbcentis, soros 6 hengeres erőforrással töltötték ki, ami 95 lóerő (71 kW) leadására volt elegendő.
A sorhatos ZIM-et háromféle kivitelben gyártották. Készült belőle limuzin, phaeton (kabrió limuzin) és kombi mentőautó is. A széria különlegessége, hogy ez az 1,9 tonnás luxusautó volt a Szovjetunió első olyan modellje, amit magánszemélyek is megvásárolhattak! Emiatt a 10 év alatt termelt 21 527 példány közül sokat taxis szolgálatba is állítottak.
Nézz bele az alábbi videóba, és járd körbe ezt a nagyszerű szovjet Buick modellt!
GAZ – 13 „Csajka”, 1959–1981
Sztálin halálát követően a szovjet mérnökök továbbra is leggyakrabban amerikai, köztük Packard automobilokat koppintottak. Hazánkban talán legismertebb példája a 13-as Csajka, melynek nevének jelentése „sirály.” Vele utoljára az állatokról elnevezett autók cikksorozat 1. részében találkozhattál.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha az elvtársak már mindenáron jenki limókat koppintgattak, miért ragaszkodtak annyira a Packardokhoz, amikor akkoriban a Cadillac volt az USA legfelkapottabb, legelismertebb luxusgyártója?
A legvalószínűbb válasz az, hogy a General Motors legmagasabb árkategóriás márkája mindig is túltolta a designt, míg a Packard a konzervatívabb elitet célozta meg. Ezt a korabeli kritikusok úgy fogalmazták meg, hogy a Packard sokkal visszafogottabb, mint a Cadillac, ám sokkal nagyobb presztízsű, mint a Lincoln.
Egyes állítások szerint, akárcsak a ZIM–12 esetében is, az eredeti amerikai modellek termelésének leállításával a szovjetek felvásárolták a gépsort, hazaszállították, s a Szovjetunióban folytatták az autó termelését. Ez a Csajka esetében igaz is lehet, mivel a 13-as GAZ az ’55-ös Patrician másolata, ráadásul a Packard a keleti termelés megkezdése előtt már letette a kanalat.
A 13-as sirályokat egészen ’81-ig gyártották, bár utódja, a GAZ–14 Csajka termelését már ’77-ben megkezdték. Az utód már szögletesebb, sokkal inkább aktuális/naprakész formatervet kapott. A 14-es megjelenésével a 13-as Csajka lecsúszott a rangsorban, így alacsonyabb beosztású, ám továbbra is fontos elvtársak rótták velük az utakat.
A GAZ–13 teljes leváltásához az is hozzá tartozott, hogy egyszerűbb volt egy új modellt összetákolni, mint egy régit frissíteni. Ez persze csak ritkán igaz, ám 1977-ben a 13-ast már 18 éve gyártották, az uszonyok és krómtenger már elég ódivatúnak számítottak, így nem tudták ellátni feladatukat: statuálni a Szovjetunió dicsőségét és felsőbbrendűségét!
Ha nosztalgiázni van kedved, less bele az alábbi videóba, amiben egy orosz pali bemutatja a 13-as és 14-es Csajkát is!
GAZ – 14 „Csajka”, 1977–1988
Ha már szót ejtettünk az uszonyos sirályról, a mai lista utolsó alanyaként ejtsünk szót a jóval kevésbé ismert utódjáról, a már szögletes GAZ–14 Csajkáról. Ha te is nézted a HBO Csernobil c. sorozatát, emlékezhetsz, hogy ez a batár kocka több jelenet hátterében is felbukkant.
Ahogy fentebb már írtam, a GAZ–14-eseket 1977-ben, a 13-as Csajka utódjaként próbálták érvényesíteni. Ez a kocka-tepsi már sokkal korszerűbb vonalvezetést kapott, ám továbbra is észrevehető, hogy a tervezők nyugati alapokra építettek.
Ha közelebbről is megnézed a fenti képet, láthatod, hogy az autó orrszerkezete amerikai részleteket rejt, míg a tükrök az első sárvédők fölé illesztett elrendezése inkább kortárs japán tervezői elemekre utal. Amit én hozzátennék, hogy a feneke szerintem sokban hasonlít a W100-as, vagyis 600-as „Großer Mercedes”-ek farára.
Ezeket az elnöki, jobban mondva pártvezetői behemótokat egy 5529 köbcentis, V8-as erőforrással szerelték, amit egy 3 sebességes automata váltóval párosítottak. Mindez 220 lóerő és 450 Nm nyomaték leadására volt elegendő, ami egy 175 km/órás csúcssebességet és egy 15,0 másodperces 100-as gyorsulást tett lehetővé. Ehhez természetesen egy bitang nagy, 29,0 literes városi fogyasztás társult, amit elvileg (!) országúton 17 literre le lehetett tornázni.
Annak ellenére, hogy az utastér faberakása egyszerű, mintás tapéta volt, számtalan extra szerepelt a Gorkij palettáján. Természetesen az alapmodellekbe is szereltek hamutartót, és függönyt a hátsó szélvédőre, ám egy kis plusz pénzért azt az oldalablakokra is szereltek. Emellett beépített telefonnal és TV-vel is rendelhetőek voltak.
A GAZ–14-esek pályafutása 1988-ban ért véget, így esélyük sem volt olyan ikonikus vörös csillagokká érni, mint uszonyos elődeiknek. Ebben például nagyban közrejátszott, hogy a peresztrojka idején a Gorkij gyáregység dolgozói számtalan készülőben lévő és már kész, de a gyár területén parkolt példányt megkárosítottak, vagy teljesen elpusztítottak.
Ha részletesebben is érdekel a kocka sirály története és műszaki háttere, olvasd el a róla szóló írásomat, vagy nézd meg az alábbi videót!
Mit gondolsz, ha te a Szovjetunió egyik legnagyobb fejese lettél volna, fenti négy limuzin közül melyiket hajtottad volna? A folytatásba mely modellekről kellene szót ejteni? Én többek között a ZIL-111-esre és ZIL–114-esre gondoltam. Addig is, nézd meg az alábbi galériát!
