2020. július 05. | 11:00

A történelem során a gyártók számtalan markáns típusjelöléssel árulták modelljeiket. Ma 4 olyan veterán autóról olvashatsz, amiket madarakról neveztek el!

Nem tudom, Te hogy vagy vele, de én sokszor azt érzem, hogy manapság az autók típusjelölései sokkal bénábbak, mint a korábbi évtizedekben. Persze, mondhatod, hogy „Ehj Bálint, már te is kezded, hogy régen minden jobb volt” – és néhány esetben tényleg jobb volt, és szerintem az autógyártók régen sokkal menőbb, beszédesebb neveket adtak modelljeiknek, mint ma.

Itt van azonnal a DeSoto Powermaster, ami annyit tesz: a DeSoto Erőmester, vagy a Buick Roadmaster, ami magyarul „az utak mesterét” jelenti. Szerintem ezek azért sokkal jobban hangzanak, mint az, hogy Renalt Twizzy vagy Opel Corsa. Éppen ezért ma bemutatok neked 4 olyan autót, melynek nevét a természet ihlette, és a kreatív csapat, vagy az utókor a madárvilágából válogatott. Lehet végül ebből is toplistás sorozat lesz, mint a TOP amerikai autókból, még nem tudom. De vágjunk is bele!

Ford Thunderbird, 1955 – 1997 & 2002 – 2005

Le merem fogadni, hogy a T-bird az egyik első autó, ami a madarakról elnevezett autók kapcsán eszedbe jutott. Ez nem is meglepő, hiszen egy legendás szériáról van szó, amit a Ford évtizedeken át forgalmazott. De mit is jelent pontosan a típusjelölés?

A „Thunderbird”, röviden „T-bird” kifejezés magyarra fordítva annyit tesz: Villám- / Mennydörgésmadár. A kifejezés az amerikai indián őslakosok mitológiájából származik, akik úgy vélik, hogy létezik egy sasszerű madár, ami mind erejében, mind méreteiben felülmúlja a halandó lényeket. A legenda szerint szárnyai csapdosásával képes szélviharokat kavarni, míg szemeivel villámokat szór.

Még ha az indiánok legendás madarának létezését nem is sikerült bizonyítani, a Ford mennydörgő madaráról biztosan tudni, hogy létezett.  A szériát 1955-től egészen 2005-ig gyártották, s ez idő alatt 11 generációja született.

Az 1. generációs modellek még hagyományos, 2 személyes változatok voltak, melyeket leszerelhető kupétetővel értékesítettek. Az ’50-es évek végére a sportkupé eladásai megcsappantak, így a Ford a 2. generációs modelleket már 4 személyes GT és kabrió formájában árusította. Ez kifejezetten jó döntésnek bizonyult, így a széria termelésének leállításáig 4 személyes sportautóként szerepeltek a piacon.

Érdekesség, hogy egyes állítások szerint a Lincoln Continental 1968-ban induló Mark sorozata tervezése idején a tervezők azt az utasítást kapták, hogy ne vesztegessék az időt egy teljes új autó felvázolásával, egyszerűen csak illesszenek egy Rolls-Royce hűtőrácsot a kortárs T-birdre. Ha közelebbről megnézed mind a két autót, láthatod, hogy akár még igaz is lehet!

GAZ – 13 „Csajka”, 1959 – 1981

Ha már szót ejtettünk a „mocskos imperialisták” sportautóiról, nem hagyhatjuk szó nélkül a Szovjetunió pártelitjének kimagaslóan nagypresztízsű luxuslimuzinját, a klasszikus Csajkát!

Története során a Gorkij Autógyár több márkanév alatt is értékesített személyautókat, mint például a Volga, vagy a Csajka elődjéül szolgáló ZIM, ami sokban hasonlít a vele egy időben gyártott Buick Roadmasterekre. Ez nem is meglepő, hiszen a szocialista tervezők gyakorta koppintották a nyugati autók formatervét, ami a GAZ – 13-ban teljesedett ki.

A több mint 20 éven át szerelt limuzint az 1955-ös Packard Patrician 400 mintájára építették, ami az amerikai gyártó legmenőbb modellje volt. Őt követte a Caribbean 400, amiről már korábban olvashattál. De a tervezők miért pont egy Packardot vettek alapul, és miért került fel ez az 5,5 literes V8-as a madár nevű autók listájára?

Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha a ruszkik már mindenképp egy amerikai autót akartak másolni, miért nem a Cadillac palettájáról válogattak? A válasz az, hogy ennek hagyománya volt, amit még Sztálin indított el.

Az Atyuska hírhedt Packard-rajongó volt, s mivel amerikai autót nem importálhatott a Szovjetunióba, „házon belül” készíttette el azok pontos mását. Így készült el például a Packard 180-asból a ZISZ 110 is. További fontos tényező, hogy a Cadillac mindig is polgárpukkasztó formatervű autókat szerelt, míg a Packard a konzervatív, pénzes vevőket szolgálta ki. Nézd csak meg!:

Halálát követően a szovjet tervezők továbbra is a Packard palettáját másolták, melynek egyik leghosszabb termelési idejű változata a GAZ – 13 Csajka volt. A Gorkij Gyár e márkájának neve oroszul annyit tesz: Sirály! 1977-ben jelent meg az utód GAZ – 14 Csajka, ami már szögletesebb, korszerűbb vonalvezetést kapott, ám ez a modell már messze nem ért el olyan sikereket, mint uszonyos elődje.

Plymouth Superbird, 1970

A Plymouth egy mára már megszűnt amerikai gyártó, melyet még Walter Chrysler 1928-ban a DeSotoval egyidejűleg alapított és egészen 2001-ig szerelt középkategóriás személyautókat és pickupokat. Fennállása alatt több olyan autót dobott piacra, melyekre ma ikonikus amerikai modellekként tekintünk vissza. Ilyen például a Fury több generációja, vagy a NASCAR-bajnok Superbird is.

A Superbird, magyarul mondhatnánk „szuper madár”, a Roadrunner izomautó módosított változata volt, melyet a tervezők kifejezetten a NASCAR versenyekre fejlesztettek ki. A szuper szárnyas alapjául szolgáló modell nevének jelentése futókakukk, de angolul a Warner Bros legendás madarát, a Kengyelfutó gyalogkakukkot is így hívták. Poén, hogy a Plymouth megvette a madár hangjának jogait és a Roadrunner és Superbird is ezt a hangot kapta meg, mint a duda hangja.

A Superbird amúgy egy nagyszerű autó volt, ami a Charger Daytonával sorra nyerték a versenyeket. Ellenfeleik labdába sem tudtak rúgni ellenük, így végül maga a NASCAR vezetősége végezte ki őket. Annak ellenére, hogy a Superbird egyik napról a másikra eltűnt a ringből, a gyűjtők garázsaiban még fellelhető példányok, mivel a Plymouthnak 1.500+ példányt le kellett belőle gyártania, hogy az autó hivatalosan is részt vehessen a NASCAR versenyeken. Mivel egy igazán ikonikus autóról van szó, így nem is meglepő, hogy Jay Lenonak is van egy sajátja. Less bele az Ő beszámolójába!

Mercedes-Benz W110 „Heckflosse”, 1961 – 1968

Mivel már így is elég hosszúra sikeredett a cikk, utolsó autóként egy olyan modellről ejtsünk szót, aminek nem típusjelölése, hanem beceneve utal madarakra. Ez lehetne a Citroën Kacsa is, de helyette inkább maradok konzervatív középosztálybeli budai és a W110-es Mercit hozom fel.

A W110-es, majd későbbi W111-es gyári kódú Mercik a cég belépő szintű luxusautói voltak az 1960-as években a W120-as és W121-es modelleket váltották fel. Erőforrás terén 2 lehetőség létezett, amik egy 1,9 és 2,0 literes soros 4 hengeres erőforrás volt. A későbbi, ráncfelvarrott modellek esetén már több lehetőség létezett. Ezek egy 4 hengeres, 2,0 literes M121 és M180-as, vagy egy 2,3 literes, sorhatos motorral érkeztek.

A W110-es és W111-es Stuttgarti Csillag azért került fel a listára, mert visszafogott, amerikai stílusú uszonyai a korabeli közönséget fecskék farkára emlékeztette. Innen ered német beceneve, a Heckflosse is, ami „fecskefarkat” jelent. De milyen is ez az NSZK-s szárnyas? Nézd meg a Hum3D animációját és járd körbe Te magad!

Természetesen a lista nem teljes, az elmúlt évszázadban rengeteg autót neveztek el madarakról. Ilyen például a Pontiac Firebird, AMC Eagle és a Studebaker Golden Hawk is, de rájuk majd a folytatásban térek ki. Addig is oszd meg velünk Neked a fenti 4 szárnyas közül melyik jön be a legjobban, vagy írd meg, hogy szerinted melyik autókat nem szabad kihagynunk a folytatásból!