1958-ban mutatkozott be a Studebaker egyik legerősebb, egyben utolsó zászlóshajója, az „Arany Sólyom” névre keresztelt Golden Hawk.
Az autózás fénykorában számtalan szemet gyönyörködtető autó született az USA-ban. Úttörőik közé tartozott az Oldsmobile Curved Dash, vagy Henry Ford T-modellje is, melyeknek a példáit minden autógyártó követett. Közéjük tartozik egy mára már elfeledett független márka is, ami az ’50-es évek Amerikájában a legvagányabb sportautókat szerelte.
Ez pedig nem más, mint a Studebaker. Mielőtt rátérnénk az aranyozott GT-re, ejtsünk pár szót magáról a gyártóról!
Annak ellenére, hogy a Studebakerről nem mondható el, hogy a legrégebben alapított amerikai autógyártó volt, azt biztosan ki lehet róla jelenteni, hogy a legkorábbi vállalatok egyike volt, ami személyautók és teherautók gyártásával és forgalmazásával tevékenykedett. A vállalat Amerika-szerte ismert volt megbízható és strapabíró szekereiről, amit az is bizonyít, hogy az amerikai polgárháború idején (1861-1865) az Észak szekér flottájának jelentős részét tőle rendelték meg.
A motorizáció beköszöntével a luxus szegmens kiszolgálására specializálódott, modelljei a felső-középosztály igényeit próbálták kiszolgálni. Az évtizedekig tartó siker ellenére az ’50-es évek végére anyagi nehézségekkel küzdött, így összeállt a Packarddal, ám a ’60-as évek közepére már mindketten lehúzták a rolót.
Pár évvel a csőd előtt a Studebaker bemutatta a Hawk, vagyis magyarul „sólyom” sorozatot, melyek legerősebb és legjobban felszerelt típusa az „Arany Sólyom” volt. A sorban őt követte a kicsivel gyengébb Silver Hawk, majd a Packarddal történő egyesülés után a Packard Hawk vette át a cégcsoport legelitebb modelljének szerepét.
Az ’58-as modell az előző évi széria ráncfelvarrott változata volt, ami csak apró díszítőelemeiben és a motor erősségében tért el a korábbi változattól. Ide tartozik például a hűtőrács átdolgozott küllemi megjelenése, ami sokakat emlékeztet a kortárs Mercik hűtőmaszkjára. Ennek a hátterében az állhat, hogy az ’50-es és ’60-as években a Studebaker felelt az USA-ba értékesített Stuttgarti Csillagok értékesítéséért és néhány design elemet „átemelt” saját modelljei formatervébe is.
A ráncfelvarrott Golden Hawk termetében egyezett az előző évi modellel, viszont motor terén történt némi változtatás. Méreteit tekintve egy 3 061 mm-es tengelytávot kapott, amihez egy 5 182 mm-es teljes hossz tartozott. A korszak hanyatlóban lévő, ám továbbra is uralkodó formatervi elvárásai szerint uszonyokkal és panoráma szélvédővel szerelték, ami kiváló kilátást biztosított. Ha közelebbről is megnéznéd ezt az amerikai GT-t, less bele az alábbi videóba!
Az ’50-es évek végére az amerikai gyártók elkezdték csökkenteni a műszerfal mértéktelen krómfelületeit, amit az egység kipárnázása váltott fel. Ez mai szemmel inkább vicces, de ha belegondolsz, akkoriban még nem ismerték a biztonsági kormányoszlopot, nem is beszélve arról, hogy az első légzsákok megjelenéséig is el kellett telnie még egy pár évnek. A párnázott felületek szerepe egy esetleges karambol esetén a személyi sérülés mértékének csökkentése volt. Ezt a Chrysler az Imperial Crown esetében vitte a legmesszebb, amin magát a kormányát is kipárnázták.
A ’60-as évek közeledtére a jenkik ráuntak a 3 személyes üléspados elrendezésre is, ami az évtized közepére el is tűnt. Ennek oka, hogy a biztonsági övek megjelenésével ez a fajta elrendezés aktualitását vesztette, arról már nem is beszélve, hogy nem bizonyt esztétikusnak a padokra öveket szerelni. Az ’58-as modellek belterét is átdolgozták, így a korábbi 2 utas helyett már hárman is befértek hátra.
1957-ben mutatkozott be a gyári Jet Stream supercharged 289 köbhüvelykes, vagyis 4,7 literes erőforrás, amit a rákövetkező évben változtatás nélkül szereltek. Ez a V8-as motor sokat javított a gépezet teljesítményén, már 275 lóerő leadására volt képes. A váltásért egy saját fejlesztésű 3 sebességes „Flight-O-Matic” kormányváltó felelt.
Emellett a korábbi 15 colos felniket 14 colosra cserélték, amik javítottak az autó úttartásán, ráadásul egy további előnye is volt: a kisebb kerek miatt a géptest látszólag nagyobbnak tűnt, ami egy elég fontos szempont, hiszen akkoriban az volt a felfogás, hogy minél nagyobb egy autó, annál menőbb. Ez az ideológia vezetett a következő évtized szárazföldi yachtjainak megjelenéséhez. Ha részletesebben is érdekel ez a közúti behemót, nézz bele a videóba és vidd el egy körre!
Mit gondolsz, Te befektetnél ebbe a klasszikus amerikai GT-be, vagy inkább az európai sportautók közül válogatnál? Ha szívesen befektetnél egy aranyozott szárnyasba, mélyen a zsebedbe kell nyúlnod, mert nem olcsó darabokról van szó.
A képeken látható példányt például az RM Sotheby’s 2020 márciusi aukcióján fogják árverésre bocsájtani, a szakértők szerint 34 100 dolláros, vagyis nagyjából 11,5 millió forintos ár még egészen baráti lenne. További képekért és információért keresd fel az RM Sotheby’s hivatalos oldalát!
