Az 1950-es évek végén a Ford luxusmárkája felhagyott a zászlóshajó Cosmopolitan szerelésével, és átadta helyét a céget megmentő Premiere modelleknek. Ma ez utóbbi szériáit mutatom be Neked!
A II. világháború után az USA luxusgyártói eleinte csak kisebb nehézségekkel küszködtek, melyek az ’50-es évek végére olyan súlyossá váltak, hogy csak a nagyobb konszernek elit gyártói maradtak fent. Ebben az időszakban húzta le a rolót a Packard is, melyet története során a köznyelvben egyszerűen csak úgy emlegettek, hogy a gyártó, ami visszafogottabb, mint a Cadillac, de sokkal nagyobb presztizsű, mint a Lincoln.
A Packard megszűnése után a Ford luxusmárkája esélyt kapott, hogy előrébb lépjen a luxus ranglétrán, de nem volt egyszerű dolga. A Cadillac továbbra a szegmens megdönthetetlen ura volt, ráadásul a Chrysler 1955-ben bemutatta saját ultra-luxus gyártóját, a Chrysler típusból önálló márkává érett Imperialt. Nem volt mese, a Lincolnnak lépnie kellett!1956-ban bemutatta a Premiere-t, amit egészen 1960 végéig szerelt.
Lincoln Cosmopolitan, 1949 – 1955
A II. világégést követően a Lincoln is kénytelen volt megújulni. A frissítés eredménye a Cosmopolitan megszületéséhez vezetett, ami ’49-ben a cég belépő szintű luxusautója volt. Ezt a formatervet több néven is értékesítették, a Cosmopolitan mellett a H és EL sorozatos modellek is megkapták.
A háború okozta válság miatt a Cosmopolitant csak egyfajta erőforrással árulták, ami egy 5518 köbcentis V8-as motor volt. Ehhez vagy egy 3 sebességes kézi, vagy egy 4 sebességes Hydra-Matic automataváltó csatlakozott. A luxusautó öntömege bőven elérte a 2 tonnát, ami gyorsulásán is meglátszott.
A 100-as tempó eléréséhez 19,3 másodpercre volt szüksége, ami már saját korában is viszonylag kényelmesnek számított. másodperc alatt gyorsult 100-ra, ami már akkor is elég kényelmesnek számított.
A 154 lóerőhöz (115 kW) 373 Nm-nyi nyomaték társult, ami egy 151 km / h-s csúcssebeséget eredményezett, ami viszont elég jó értéknek számított. Ehhez persze egy pofátlan 20,3 literes átlagfogyasztás társult, ami akkoriban is kissé soknak számított, de hé, az ’50-es években alig volt drágább tankolni, mint gyalogolni! Nézz bele a videóba, és járd körbe ezt a jobb napokat is látott ’49-es példányt!
A Bill Schmidt tervezte autót az USA 4 államában gyártották. Összesen csak 2 generációja jelent meg, viszont szinte évente kapott egy kis faceliftet. 1955-ben a Lincoln úgy döntött, leszámol a Cosmóval, s így a következő évben az 1. generációs Premiere vette át a helyét!
További érdekesség, hogy Truman elnök megtörte az elnöki hagyományokat, és a megszokott Cadillac limuzinok helyett egy ’49-es Cosmopolitan társaságában mutatkozott a nép színe előtt!
Lincoln Premiere, 1956
Miután a Lincoln –Mercury 1955-ben felhagyott a Cosmopolitan gyártásával, a következő évben bemutatta az 1. generációs Premiere-t, ami a Caprival karöltve képes volt megmenteni a céget a csődtől.
A Premiere és Capri amúgy formatervi jellemzőik szerint teljesen egyezett, a különbség abban rejlett, hogy a Premiere a Capri jobban felszerelt változata volt. Az autók megjelenésére már hatott az űrkorszak rakétáit és űrhajóit imitáló jellege.
Az ’56-os modellek hosszúak, szélesek és laposak voltak, ráadásul az uszonyok is megjelentek a géptesten. Ez utóbbiak a Cadillac-ekhez képest elég szerények voltak, mivel a Ford ki akart maradni az Uszony háborúból, viszont valami aktuális elemet kénytelen volt a gépekre szerelni, hogy ne tartsák a modelljeit ódivatúnak. Bár a Premiere nem volt a piac legelitebb luxusautója, több híresség, köztük Elvis Presley is tartott egyet a Continental Mark II-ese mellett a garázsban!
Termetét tekintve még az amerikai viszonylatokhoz képest nem volt egy apró jószág. A 3 200 mm-es tengelytávhoz egy 5 664 mm-es teljes hossz tartozott, ami egy 2 029 mm-es szélességgel teljesedett ki. Ezek a arányok 6 személy kényelmes szállítására voltak elegendők.
Motor terén csak egy lehetőség volt, ami egy 6 029 köbcentis, V8-as OHV erőforrást jelentett. Legnagyobb sebessége 185 km / h volt, és 10,4 másodperc alatt futotta a 100-at. Ez akkoriban nagyon gyorsnak számított. Ha részletesebben is érdekel a luxusgép, olvass bele az ’56-os Premiere-ről szóló írásomba!
Lincoln Premiere, 1957
A következő évben a Premiere-t kissé átdolgozták. A motor teljesítménye mellett az autó orra is kissé megváltozott. Az 1957-es modellek például ikerlámpákat kaptak, melyek a megszokott egymás melletti elrendezés helyett egymás alatt helyezkedtek el a géptest elején.
Továbbra is limuzin, kabrió és kupé kivitelben volt rendelhető, ám elődjéhez képest teljesítménye megnövekedett. A korábbi 6,0 literes erőforrás kerek 300 lóerősre növekedett, ami egy 190 km / h-s csúcssebesség elérését tette lehetővé. Kereken 10,0 másodperc alatt érte el állóhelyből a 100-at, ami ismét kiváló értéknek számított. A hajtást egy 3 sebességes automataváltó segítette, a kézi már lekerült a palettáról!
Mivel egy luxusautóról beszélünk, nem is meglepő, hogy a szervó és az elektromos ablakok az alapfelszeretség részét alkották. A légkondiért viszont pluszban kellett fizetni, ami annak ellenére, hogy javított az utazás körülményein, rontott az autó fogyasztásán.
Az AC nélkült szerelt modellek öntömege 2 100 kiló volt, és 22,6 liter benzint pusztítottak el 100-on. A légkondis modellek 50 kilóval nehezebbek voltak, és egy kicsivel többet, 23,4 litert ettek.
De hogyan is nyilatkozott róla a Lincoln ’57-ben? Nézd meg a korabeli reklámfilmet és derítsd ki!
Lincoln Premiere, 1958
Az 1958-as modellév sok nehézséget hozott a Lincoln – Mercury életébe. Az új önhordó karosszériák kifejlesztése majdhogynem csődbe vitte a cégcsoportot, ráadásul az 1956-ban önálló márkává alakuló Continental számára is ki kellett fejleszteni egy új modellt.
Mivel a Lincolnnak és Mercury-nak elég szűkös volt a kerete, így arra jutottak, hogy a francokat fognak ők új autót tervezni az ultra-luxus Continentalnak. A hosszas töprengés eredményeképp az új Continental Mark III-asok lényegében átcímkézett Lincoln Premiere-ek voltak, amiket további luxus opciókkal szereltek fel.
Persze pár apró különbség mégis volt a Mark III-asok és az ’58-as Premierek között. Ilyen például a tető hátsó vonala, vagy az eltérő típusjelölések az autók oldalán. Az ’58-as Mark III-asról részletesebben a kapcsolódó cikkben olvashatsz!
Motor terén a 3 autó egyezett egymással. Mindegyikük ugyanazt a 7 044 köbcentis V8-as motort kapta, ami a trió mind a 3 tagja esetén ugyanarra a teljesítményre volt képes. Ez 375 lóerő (279,5 kW) és 664 Nm-nyi nyomaték (!) leadását jelentette, és mindösszesen csak 8,6 másodpercbe tellett a 100-as gyorsulás.
Ez nagyon is jó értéknek számított, mivel a Pontiac GTO és az izom-kultusz megjelenése előtt minden autó, legyen az kabrió, szedán, vagy kombi, ami 10,0-nál kevesebb idő alatta futotta a 100-at, valóságos izomautónak számított!
Lincoln Premiere, 1959
Az ’59-es termelési évre a Premiere-t kissé átdolgozták, de formai jegyei továbbra is egyeztek a Caprival és a Continentallal, melyet ebben az évben már Mark IV néven szereltek. Az előző évi modellekhez képest az ’59-esek krómozott hűtőrácsát kissé átdolgozták, a dagmar, vagyis rakéta formájú lökhárító új megjelenést kapott.
A motor továbbra is 7,0 literes maradt, ám ereje 375-ről 350 lóerősre csökkent. Gyorsulás terén is történt némi visszalépés: 0,7 másodperccel lassabban érte el a 100-at. Mindezek ellenére csúcssebessége némileg nőtt, már a 200-at is elérte. Részletesebb infóért nézd meg az alábbi videóban szereplő 4 ajtós limuzint bemutatóját!
Lincoln Premiere, 1960
Ez az év elég siralmasan alakult a Ford konszern tagjainak. A Premiere és Capri modellek iránti kereslet jelentősen megcsappant, a vásárlók az Imperial és Cadillac pártjára álltak. Emellett a Continental hírneve is olyan középszerűvé vált, hogy 1960-ban a Ford megszüntette a divíziót, majd a következő évben a Continental ismét, mint Lincoln modell tért vissza.
A ’60-as Premierek szintén a korábban már bevált 7 044 köbcenti lökettérfogatú V8-ast kapták, meg viszont lóerő terén már csak 314-re voltak képesek. 100-as gyorsulásuk 11,0 másodpercre lassult, illetve legnagyobb sebességük 4 km / h-val kevesebbre, 196-ra csökkent.
Felszereltség terén sem jeleskedett, a panoráma szélvédő, landau-tető (vászonnal bevont keménytető, ami egy kabrió látszatát keltette) és egyéb különlegességek már nem keltették fel a vásárlók figyelmét. 1960-ban az utolsó Premiere is elhagyta a michigani gyártósort, majd 1961-ben átadta a stafétát az új Continentalnak, ami immár ismét, 1948 óta először Lincoln emblémával látott napvilágot.
Mivel 1958 óta a Continental súlyosan függött a Lincolntól, így nem is meglepő, hogy az utolsó modell is egy átcímkézett Premiere volt. Annyi változtatás mégis történt, hogy a Mark Iv-es és Mark V-ös modelleket hosszított limuzin formájában is lehetett rendelni.
Ezeket a kizárólag fekete színben, fekete landau tetővel szerelt gépeket Amerikában rakták össze, majd Olaszországba számították, ahol kettévágták, megnyújtották, és a létező összes ultra-luxus extrával felszerelték. A Ghia tervezte limuzin valójában a Ford válasza volt a Cadillac Eldorado Brougham limuzinokra.
Mikor ’56-ban a Premiere megkezdte pályafutását, egy igazán innovatív és különleges autónak számított. Sajnos a termelés 1960-as leállítása idején ez már nem volt elmondható róla, viszont utat mutatott a Lincoln Continentalok következő generációjának, amik, ahogy a történelem is igazolta, valóságos nagyágyúk voltak.
Azt gondolom, hogy a kudarc ellenére a Premiere-ek, nem is beszélve elődjeikről, a Cosmopolitanokról, nagyszerű autók voltak, amik megmentettek egy nagymúltú márkát a pusztulástól! Neked melyik modell jön be a legjobban? Szavazz a kedvencedre és oszd meg velünk a véleményed!
