Városban éled az életed 99 százalékát? Ott használod a legtöbbet az autót? Többnyire csak egyedül, legfeljebb másodmagaddal utazol? Nehéz parkolni a túlméretes hobbiterepjárókkal? Ez nem egy gagyi teleshopos reklám szövege, hanem azok a kérdések, amikre ha végig igen a válasz, akkor neked egy Toyota Aygo X-re van szükséged.
Városi kisautókra szükség van, hiszen egyre nagyobb városokban élünk, egyre többen. Persze a tömegközlekedés sok élethelyzetre megoldás, de van néhány, amire nem. Olyankor kell számításba venni az autózás lehetőségét.
Bár szenvedhetünk városban nyúlánk szedánokkal, hangárseggű kombikkal vagy feleslegesen nagy dömper SUV modellekkel, de ezeknek mind semmi értelme - hacsak nem pakoljuk tele a csomagtartót. Mennyivel jobb ilyen környezetbe egy városi kisautó.
Ezek viszont lassan kikopnak, mert a nagy autók között senki sem akar kisautóval járni, hiszen fél. Egy Aygóból szemlélve tényleg ijesztőbb az X7-es BMW, így nem csodálom, ha az emberek elpártolnak és feláldozzák az észszerűséget a biztonság oltárán.
Ezt viszont a Toyota nem engedhette és elkezdett gondolkodni. Kicsinek érzed az Aygót a nagy SUV-k között? Akkor megemeljük, így érdemben nem leszel nagyobb, de kicsit jobban érzed magad, és neked ez már elég. Ahogy sokaknak elég is lesz, csak figyelj!
Vagány városi crossover
A receptet követve a Toyota újragondolta a nagy népszerűségnek örvendő Aygót. Az egészet megemelték és magasra húzták hatalmas pofáját. Nagy hűtőmaszkkal, magasra emelt vonalakkal és mérges lámpákkal igazi, jó kiállású crossover benyomását kelti. Ráadásul nem csak felfele nőtt az autó, 23,5 centivel hosszabb és 12,5-tel szélesebb, mint a kifutó Aygo.
Kapott nagyobb kerekeket, vaskos hatásó koptatókat a lökhárítók aljára és készültek bár gömböjded, de nagy és sík felületek az autó oldalán, így összességében szerintem állati jól néz ki. Ezekből is tudod, hogy ez már nem egy hagyományos Aygo, hanem egy X, amit egyébként a Toyota szerint Cross-nak kell ejteni.
Ezzel is utalnak arra, hogy a Toyota Aygo X mennyire modern felfogású, városi crossover. Alárendeli magát a divatnak, de él annak minden előnyével, hiszen magassága miatt ügyesen bánik a város nyújtotta tereppel és a napi több ki-be szállás sem olyan fájdalmas. Jó a kilátás, ügyesen manőverez és sokan megnézik.
A tesztautó színösszetétele telitalálat, mert az Aygo X vidámsága mellett van benne valamiféle plüssmackós agresszivitás. Ehhez jól passzol a Kardamom zöld szín a narancssárga díszítőelemekkel. Egyébként az autóhoz elérhető összes jó színt egy fűszerről nevezték el, így van Chilivörös, Gyömbérbézs és Borókakék kivitel is.
A cukiságot sem jó erőltetni
Jellemzően ahol nincs pénz, ott a kreativitás dominál. Dolgozzunk abból, amink van, de azt tegyük mégis különlegessé. Ezen a vonalon elindulva bár biztosan találkozunk már más Toyotákból ismert elemekkel az Aygo X belterében, mégsem lesz zavaró a látványuk.
Nem olyan ez, mint amikor Volkswagen alkatrészekkel találkozunk a Bentley-ben, hiszen ez nem az a szint. Itt senkit sem fog zavarni a Corollából ismert kormány vagy klímapanel, hiszen ezek olyan jól kitalált kezelőszervek, amiket felhasználva csak olcsóbb a végtermék, tapsikol vásárlásnál a felhasználó.
Viszont ezeket nem egy unalmas vagy megszokott környezetbe építették be, hanem előhúzták a fiókból a költséghatékony kreativitást, és ezt az egész beltérben érezni. Eleve ott az a nagy, fektetett tojás a műszerfal közepén. Csak úgy nyúlik ki felénk, adja a kezükbe a táblagépet, hogy használjuk és élvezzük ki az általa nyújtott modern technika világát.
Bár nyújtani nyújtja, de mit? A tojás alakú díszelem elég sok teret elvesz az első sorból, főleg a jobbegyen ülő lábteréből tűnnek el értékes centiméterek a kesztyűtartó felett és mellett. Hardveresen viszont még komolyabb gondok vannak a fedélzeten.
Bár a számítógép képe nagyon szép és részletgazdag, tényleg minden körülmények között jól látható és könnyű rajta böködni a funkciókat, de piszok lassú. Ez nagyjából biztos, hogy a háttérbe szorított alulméretezett hardver hibája, amin lagymatagul fut az egyébként jól kialakított és ügyes menü rendszer.
Az Apple CarPlay külön anomália szinten mozgott a számítógépnél, mert első alkalommal össze sem tudtam őket párosítani. Aztán szereztem egy USB kábelt, azzal összeugrottak és működött a rendszer. Sőt, nyugodtan kihúzhattam a kábelt, mert onnan már megvolt a vezeték nélküli CarPlay is.
Majd egy leállítás és újraindítás után ismét megmakacsolta magát és nem engedelmeskedett, megint elő kellett túrnom a kábelt. A legviccesebb az volt, amikor próbált összecsatlakozni, de nem tudott. Erről pedig a telefonomra 5 másodpercenként küldött egy értesítőt, mert a térképalkalmazás kijelölte a haza útvonalat, amit aztán el is dobott. Így akár 10-15 percig is bőszen elpittyogott vagy némítva rezgett, ami nagyon bosszantó.
De ha már sikerült rácsatlakoznom, akkor sem egy NASA számítógép, mert minden funkció akad, lassú és nehézkesen elérhető. Ezen a fronton illene még fejlődnie a modellnek, persze tudom, hogy valószínűleg plusz pénzt jelentene az alapárban.
Na meg az autóhoz elérhető egy remek JBL hangrendszer, amin jó lenne a saját zenémet hallgatni. Ott külön vicces részlet, hogy a pótkerék helyén a csomagtartó padlója alatt egy nagy mélyláda szolgálja a zenei élményt, ami akkor is meglesz, ha lyukas kerékkel állunk az út szélén. Persze minek nyafogok, hiszen defektjavító készlet jár az autóhoz, a zene meg így mennyivel jobb.
A technikai részletektől kicsit vissza is kanyarodnék egy olyan területre, ami a városi kisautóknál kardinális kérdés lehet. Hiszen nem vagyunk egyformák és testesebb embereknek kétszer meg kell fontolni egy autóvásárlást, bár kis termettel is lehet nehézkes vezetni, ha nem látunk ki. Az Aygo X mind a két esetben nyújt lehetőségeket, mert a sofőrülést egészen magasra fel lehet pumpálni, míg lefele és hátrafele is sokat mozog.
Ez persze a hátsó sorban ülők kárára megy, de meglepő módon ott sem olyan szűkös a tér. Kissé klausztrofób, mert magasra húzták a fémeket, egyre szűkülnek a pillangóablakok, amiket le sem lehet húzni. Az elektromos tolótető valamennyit javít a helyzeten, de az sem megoldás mindig, tehát hátul nem olyan kellemes az Aygo X, cserébe nyugodtan van fejtér olyan 180 centis magasságig, onnan már az sem frankó.
A ki- és beszállás pedig ennél még kellemetlenebb, mert nagyon kicsi lyukon kell bejutni a hátsó padra. Nem is értem, miért nem lett az Aygo X inkább 3 ajtós két nagyobb első ajtóval, az talán gyártási szempontból is lejjebb vihette volna a modell árát. Így viszont elmondhatja magáról, hogy ötajtós még akkor is, ha a hátsó kettő csak csatornafedélnyi nyílás.
Mindezektől függetlenül viszont még csomagtér is került az Aygo X-be, nem is olyan kevés. 231 literrel gazdálkodhatunk (tetőig pakolva 269 liter), ami elsőre nem hangzik soknak, de ne feledjük, hogy az autó alig 3,7 méter hosszú és 4 személyes. Az pedig csak emeli a crossover felépítés indokoltságát, hogy így 63 literrel nagyobb, mint a sima Aygo csomagtere.
Nem a keréken, hanem a fogyasztáson mérve erős
A Toyota Aygo X olyat nyújt 2023-ban, amit ma már kevés autó: megtanít a lendületből autózás művészetére. Nem mondanám, hogy váratlanul ért a technika gyengesége, hiszen én is egy - fénykorában - 68 lóerős autóval járok, viszont az dízel, ott van 160 Nm nyomaték is. Ellenben az Aygo X-nél egyik sincs kéznél, csak az alacsony súly és a jól áttételezett váltó.
Hiszen az Aygo X-ből nem csak a literek hiányoznak, de egy bármilyen levegőtöltő egység is. Az ezres, háromhengeres motor maga kell megoldja a levegő égéstérbe juttatását, így szívja azt, mint a régi időkben. Mondhatnánk kuriózumnak is, hiszen ma már ritka a szívómotoros autó, főleg ebben a kategóriában, de tessék, itt van.
Észbontó 72 lóerő és mellé 93 Nm forgatónyomaték a főtengelyen. Hogy ez garantáltan ne jusson el a kerekekig, választhatunk az ötfokozatú kézi váltó helyett akár CVT-t, tehát fokozatmentes automatát is. Bár ezek már nem olyan hervadtak, mint egy régi CVT és mint említettem, az autó alig lépi át az egy tonnát. Az áttételezés pedig egészen meglepő, azt kell mondjam összességében, hogy az Aygo X nem fájdalmas.
Legalábbis a város táblától innen egy egészen dinamikus jármű, amivel könnyedén tartjuk a forgalom ritmusát és amivel néha még egy előzés is bele-bele férhet. Azt nem mondom, hogy nem kell kétszer átgondolni, de én még városon kívül is előztem az Aygo X-szel tötymörgő autóst, nem olyan lehetetlen.
Cserébe viszont nagyon takarékos és úgy gondolom, hogy a célközönségnek ez talán fontosabb szempont, mint a megőrülős autózás. Városban olyan 5,5 liter körüli fogyasztást tudtam összehozni úgy, hogy közben tartottam a városi forgalom elvárásait és a belső sávot is előszeretettel használtam. Ebben volt bőven lámpa alatt álldogálás és esti csúcs Budapest belvárosában, tehát nem kíméltem.
Az autópálya nem az Aygo X terepe, ott egészen 6 liter fölé kúszott a mérő, ha egy kicsit nem figyeltem. Akármennyire is adja magát a dolog, mert el lehet vele érni a 130-at, de még a 150-et is, az Aygo nem oda való. Legfeljebb 90-es zónákba városon kívül, de már ott sem az igazi, ellenben ott nagyon keveset fogyaszt. Simán 4,5-4,6 literes fogyasztást produkált 100 kilométerenként, és sietve sem ment ez 5 liter fölé.
Vezetve érzed, hogy hova való
Az Aygo X-től azt a városias, egyujjas vezetést vártam, amit az ilyen autóknál előszeretettel alkalmaznak. Így minden embernek ugyanolyan élményt nyújt és az egész napos forgolódás sem olyan fárasztó, az Aygo X mégsem ilyen.
Persze nem Lada-kormány, de dolgoznunk kell és a fék sem harap azonnal, ahogy ránézünk, hanem tisztességesen adagolható. Ezekkel együtt az autó olyan fürge és jól vezethető, hogy elhisszük a reklámok dinamikus képeit, ahol a mosolygós arcok a városban veretnek megállíthatatlanul. Azt érezzük, hogy mi vagyunk a TV képernyőn, mert ilyen autót vettünk és nincs ellenfelünk a nagyvárosok szűk utcáin.
Itt igazán él az apró szívómotor és a CVT váltó is engedi forogni, ha kell. Ilyenkor ébred némi erő, meglódul a könnyű test a kormány pedig közvetlenebb, mint ahogy az ember várná. A kerekeket jó nagy szögben ki lehet tekerni, piszok jól fordul az Aygo X és szűk helyzetekben sem esik kétségbe. A parkolás gyerekjáték, persze ebben az is benne van, hogy az autó apró, alig 1,74 méter széles.
Bár összképben a 18 colos kerekek jól néznek ki, én azért a használhatóság oltárán feláldoznám azért, hogy ne verje le egy padka. Ezzel együtt pedig az amúgy nem is rossz futómű is tovább puhulna. Jobban kezelhetné egy ballonosabb gumi a rossz minőségű utakat, bár az autó stabilitásán nem dobna sokat.
Pedig nem ártana, élesebb helyzetekben nem éreztem magam olyan biztonságban az Aygo X volánja mögött. Borulásról nem tudok beszélni, de valahogy azt éreztem, hogy a kabin rosszra készül és vissza kell vennem a lábamból, mert baj lesz. Elbizonytalanodva kóvályogtak a kerekek, amikor egy szerpentin kanyarjait fűztem tempóval, hamar elkönyveltem, hogy nem oda való az Aygo X. Maradjon csak a városban, hiszen piszok ügyes a körforgalmakban és a derékszögű utcák fordulóiban.
Már csak azért is maradhatna városban, mert a zajok 90 km/órához közeledve egészen kellemetlenre erősödnek. Ráadásul pont 80 felett jelentkezik egy erős süvítés a B-oszlop környékéről, ami folyamatosan a sofőr bal fülét nyalogatja. Nem lesz olyan felszabadító az autóban beszélgetni és a JBL hangrendszer is az elnyomás áldozata lesz.
Városban egyedül a motor morgásával kell számolni, ami hosszú padlógázos menetek során már-már kellemetlen lenne, ha a Toyota nem törődne vásárlóival. Ugyanis a tesztelt Aygo X egy CVT váltóval szerelt kivitel volt, a számítógép mégis fokozatokat szimulál, hogy megtörjék a monoton darálást. Olyan, mint amikor egy hangos generátorházat egészen közelről hallgatunk huzamosabb ideig, majd megváltásként kapcsol egyet az elektronika a váltón, pont, mielőtt megőrülnénk.
Ezt egyébként mi is megtehetjük, hiszen a kormány mögé rejtettek váltófüleket. Ezek reakciója nem valami naprakész, egészen lomha egyéniségek, de legfeljebb játszani jó velük. Hiszen a CVT-nek pont az a lényege, hogy a terhelés függvényében választja ki a legjobb áttételi arányt, így nincs értelme visszaváltani, elég lepadlózni az autót, ha ránk jön a mehetnék.
Normális használat mellett egyébként elviselhető a kis háromhengeres morgása. Sőt, én kifejezetten szeretem az ilyesfajta hangokat, mert nem kellemetlen. Olyan, mint egy fél V6-os motor - kvázi az - és nagyon hasonló hangok jelentkeznek a párom 1.0 C Corsájában is. Meglepő módon az egy közel 20 éves autó és jóval csendesebben, finomabban hallatja hangját az utaskabinban, még mélyre tolt gázpedál mellett is.
Ár és összegzés
Sokat elárul az autó pozícionálásáról, hogy Magyarország jelenleg kapható legolcsóbb autói között van az Aygo X alapváltozata. Persze itt keményen fapadról van szó, de nem kell sok, hogy egy kényelmes és jól felszerelt autóba kerüljön az ember. Ellenben ha a pénztárca engedi, egészen meglepő magaslatokat érhetünk el.
A teszt írásakor az alapár kicsivel több mint 5,9 millió forint, ami bár nem valami szép szám, el kell fogadnunk, hogy ma ez egy olcsó autó. Főleg annak fényében, hogy a 2022-es bemutató írásakor a modell belépő ára még csak 4,78 millió forint volt. Hiába, de nem csak az új autók drágultak jelentősen az utóbbi időben, de mi magyarok is csórósodunk.
Az Aygo X-hez visszatérve egyébként meglepő összegeket boríthatunk egy ilyen városi kisautóba. Ha középre nagy tabletet szeretnénk, automata váltót, JBL hangrendszert és még egy rakás modern finomságot, akkor a csúcs csomag 8,84 millió forintról indul. Itt már érdemes végig gondolni, hogy nem lennénk-e boldogabbak egy kicsit nagyobb Yaris volánja mögött, ami szintén remek autó, persze a legtöbb helyzetben bőven elég lehet az Aygo X.
Toyota Aygo X 1.0 VVT-i CVT (2023)
- Lökettérfogat: 998 cm3
- Hengerek/szelepek: 3/12
- Max. teljesítmény: 72 LE
- Max. forgatónyomaték: 93 Nm
- Hossz./szél./mag.: 3700/1740/1525 mm
- Tengelytáv: 2430 mm
- Saját tömeg: 965-1015 kg
- Vegyes fogyasztás: 4,9 - 5,2 l
- Tesztfogyasztás: 5,2 l
- CO2 kibocsátás: 110 - 117 g/km
- Végsebesség: 151 km/h
- 0-100: 14,8 s
