Cukiság a múltból – Renault Dauphine

Közzétéve:
2018-10-29, 13:50

A Renault 1956-ban mutatta be farmotoros, középkategóriás családi autóját, a Dauphine-t. Korának egyik legkedveltebb népautója volt, mára a veteránkultusz nélkülözhetetlen tagja.

A második világháborút kudarccal záró országok a ’40-es években az autók kicsinyítésével és teljesítményük korlátozásával próbáltak több megrendelést szerezni. Az NSZK területén született meg a buborékautó koncepciója, ami az ’50-es évek végéig fénykorát élte. 

Ezeket az autókat általában nagyobb teljesítményű motorok erőforrásaival szerelték és áruk is jóval alacsonyabb volt, mint egy „rendes” autóé. A franciák a motorok és autók öszvér-szülötteivel nem nagyon foglalkoztak. Helyettük hagyományos formatervű autókat készítettek, melyek ereje alig volt több egy kávédarálóénál.

1940-es évek beli Renault AHN típusú kisteherautó, fekete-fehér kép, oldalnézet, platós
A Renault a személyautók mellett kisteherautókat és kamionokat is gyártott. A képen: Renault AHN

A világégést követően a győztes országok is bajban voltak. A háború költségei kimerítették a hátországot, az 1940-es években gyökeres átszervezésre volt szükség. A francia kormány szerette volna, ha a Renault kizárólag kisteherautókat gyártana, de a nagyvállalat igazgatója az autókban látta a jövőt.

1947-es, kék Renault 4CV, előlnézet
Ritka megoldás, de a 4CV előre kapta az öngyilkos ajtókat

Pierre Lefaucheux állítását az is alátámasztotta, hogy az 1947-ben sorozatgyártásba állított 4CV modellből kicsit több mint 1,1 millió darabot adtak el. A Renault végül maradt a személyautóknál, ami számos francia csoda megszületéséhez vezetett. Közéjük tartozik az ’56-os Dauphine, korának egyik legkedveltebb francia népautója.

Renault Dauphine, piros, oldalnézet
A hátsó ajtók tolóablakot kaptak

A Dauphine követte háború után született ősei példáját. Olcsó és gazdaságos volt, kis mérete ellenére 4 személy kényelmesen utazhatott vele. Valójában a 4CV utódja volt, ami szerkezetükön is meglátszik, mint például a motor hátra szerelése és a hátsó kerekek hajtása.

Legfőbb vetélytársai a Volkswagen Bogár, Morris Minor, BMC Mini és a Fiat 500 voltak. A koncepció olyan sikeresnek bizonyult, hogy több európai gyártó is megvásárolta a gyártás jogát. Közéjük tartozott az Alfa Romeo és az IKA (Industrias Kaiser Argentina). Renault emblémával készült Franciaországban, Spanyolországban, Ausztráliában, Angliában és Olaszországban.

Renault Dauphine, oldalnézet, hátulról
A Dauphine a vásárlók mind a két legfontosabb igényét ki tudta elégíteni

A Dauphine tervezése 1949-ben kezdődött, a legenda szerint Lefaucheux és Fernand Picard mérnök arra jutottak, hogy az életszínvonal növekedésével a vásárlók nagyobb és komolyabb autókat kívánnak majd vásárolni, de a típus mégis legyen olcsó, tartós és megbízható. A francia gyáróriás országszerte többezer kérdőívet osztott szét, amiből azt a konklúziót vonták le, hogy a vásárlók két dologra vágynak a leginkább: 110 km/órás utazósebességre és 7 literes fogasztásra. 

Renault Dauphine vázmetszet, oldalnézet
3 évbe telt kifejleszteni a legjobb modellt

A bennfentesek által csak „109-es Projekt” néven emlegetett koncepció tesztjei 1952 nyarán kezdődtek. A Renault elsőként a L’Auto Journal és L’Action Automobile et Touristique újságnak beszélt az autóról 1955 novemberében, akkor még 5 CV néven.

A következő év februárjában a gyártó hat példányt osztott szét elismert kritikusok között. Ezeket Korzika szigetére szállították, az újságírók a szigeten bármerre mehettek velük. A Dauphine-t ’56 március 6-án a párizsi Palais de Chaillot-ban 20 ezer néző szeme láttára mutatták be. Hivatalos felavatása két nappal később történt a Genfi Autószalonon.

Motor terén két lehetőség volt. Az alapmodell és a luxus felszereltségű Odine egy 27 lóerős, 66 Nm nyomatékú, 845 köbcentis Ventoux 670-1-es motort kapott, melyhez a hajtást egy háromfokozatú kézi padlóváltó vagy gombos automata váltó közvetítette. Csúcssebességük 112 km/óra volt.

Renault Dauphine motortér, felülnézet, rajz
A farmotor mindkét variánsa 845 köbcentis volt, csak lóerejükben tértek el

A sportos Gordini Ventoux 670-5-ös, szintén 845 köbcentis motorjával tudott akár 130 km/h-val is poroszkálni. Az eszeveszett száguldást tárcsafékek tartották kordában. 37 lóerejét egy négysebességes váltó közvetítette.

Formatevén is látható, hogy a fiatalok és a hölgyek voltak a célközönség. Kerek idomai, színes megjelenése és mosolyra emlékeztető első lökhárítója már-már személyiséget adott a kisautónak. Műszerfala letisztult, csak a legszükségesebb műszerek kaptak helyet. Sikere abból is látható, hogy a szuezi válság idején is a top 5 eladott új autó között volt, pl. a hazai piacon és Angliában. Vajon téged a korabeli reklám meg tudna győzni, hogy a Dauphine mellett dönts?

Különleges megoldás a vízszintes sebességmérő, ami a kor népautóira nem volt jellemző. További egyéni jellegzetessége, hogy volt külön városi és országúti dudája. Lévén, hogy a motor a csomagtartó helyén terpeszkedett, nem volt hely a pótkeréknek. Az autó orrában elhelyezett csomagtartó nem sokkal volt nagyobb egy Kispolsziénál, a francia mérnökök nem akarták az amúgy is apró helyet elvenni a tömött bevásárlószatyroktól.

Renault Dauphine pótkerék helye, oldalnézet
A pótkerék az autó csomagtere alatt bújt meg

Szóval mi a legegyszerűbb? Kihagyni a buliból a pótkereket! Najó, igaz ma már ez a megoldás elfogadottnak számít, a 20. században elég rossz PR lett volna megtenni ezt a lépést. A mérnökök a csomagtartó alá terveztek egy pótkerék tartó rekeszt, ami lenyitva tényleg egy mosoly illúzióját kelti.

Az utolsó Dauphine 1968-ban gurult le a gyártósorról. Világszerte megközelítőleg 2 millió darab készült. Utódjául a szintén farmotoros Renault 8-ast választották, a francia pufóka örökségét a veteránok rajongói ma is éltetik.

Renault Dauphine elektromos változat, motortér, felülnézet
Az elektromos változat Amerikában jelent meg, de nem volt kelete

Nem csupán egy nagy múltú oldtimerről van szó, az USA-ban már a ’60-as években elektromos hajtással is forgalmazták – hamarabb, mint a GM EV-t vagy bármely Teslát. A Renault állítása szerint a Dauphine adta az inspirációt a ZOE megalkotására.

Ha Te is szeretnél egy egyedi, mosolygós veteránt, ami ma is kiakasztja a cukiságfaktort, a legnagyobb francia és német weboldalakon pár perc alatt megtalálod a kívánt modellt. A mobile.de oldalán már 10 ezer euróért találhatsz igényesen restaurált példányokat. Ha magad szeretnéd végezni a felújítást, az autó ára csak alacsonyabb lesz, de számolj a helyreállítási folyamat költségeivel.

Forrás:

mobile.de

howstuffworks

GROUPE RENAULT

Michael Dörflinger, (2012) Oldtimerek képekben, Alexandra Kiadó

További autós hírek

Döbbenet képsorokat kaptunk Viber Csoportunkba. Egy nő hatalmas sebességgel hajtott a forgalommal szemben az M2-es autóúton. A kamerás autót előző…

Döbbentes ez az eset is. A soroksári bevásárlóközpontnál teljes a káosz, mióta az IKEA megnyitotta áruházát. A mostani ünnepi bevásárlós…

Sajnos egy elnézett kihajtónál agyban semmiségnek tűnhet egy, a videón látható próba arra vonatkozóan, hogy szabálytalanul korrigálj, megúszva egy 2…

Valószínű nem számított rá ez az orosz autós, hogy nehezen fog indulni a reggele. Hazánkban sokan még arra sem képesek,…

Egyre hangsúlyosabb a környezettudatosság az autógyártók körében is, ami nem csak az elektromos és hibrid modellek piacra dobásában nyilvánul meg.…

Kapcsolódó írások

1970 Plymouth Superbird, szürke, oldalnézet, jobbról
2018. november 07.
A NASCAR 1970-es évadja alkalmával a Plymouth bemutatta legendás típusát, a Superbirdöt
Renault Alpine A610, kék, oldalnézet, balról
2018. november 10.
Hiába szidják úton-útfélen a francia gyártókat, volt idő, mikor ők is tudtak jót gyártani. Bemutatok neked 9 nagykorú francia típust, amelyek 1970 és 2000 között (is) nagy hatással voltak az autózás történetére.
Chevrole, Corvette Indy tanulmányautó, vörös, oldalnézet, balról
2018. november 30.
Az 1963-as Corvette Sting Ray publikálása után bemutatok nektek négy Corvette tanulmányautót, amik jó ötletnek tűntek, de mégsem jutottak el a gyártósorra
Renault Apline A110, kék, elölnézet, balról
2018. december 17.
A XX. század második felében a franciák is kivették részüket a motorsportból, aminek egyik legjobb példája az Alpine A110-es sportkupéja