Az autógyártók kis példányszámban készült különleges autói többnyire nem járulnak hozzá a profit növeléséhez, viszont mégis pozitívan hathatnak az imázsra. Az olyan különlegességek, mint akár Karmann Ghia, technikailag vagy formailag mindig kiemelkednek a tömegtermeléshez igazított paletta többi példánya közül, és idővel akár borsos árú gyűjtői darabokként emelik egy-egy gyártó presztízsét a rajongók körében.

Ebben a cikksorozatban a teljesség igénye nélkül gyűjtök össze néhány említésre méltó különleges darabot, korunk legnagyobb autógyártóinak autóiból, amelyek nem csak a tervezőasztalon és a koncepcióautók színpadján foglaltak helyet, hanem a forgalmat is színesítették. Most pedig következzen betűrendben az első hét márka egy-egy rendkívül kis példányszámban gyártott modellje.

A cikksorozat többi részét alább olvashatod:

Most pedig jöjjön az első 7 gyártó izgalmas ritkasága!

Alfa Romeo 33 Stradale 1967-1969

A szépség szubjektív, de ki merne olyat állítani, hogy az Alfa Romeo nem gyárt szép autókat. 1967-ben mutatta be a gyártó a 33 Stradale modellt, ami a kor egyik kiemelkedő példánya lett. Az autó 2,0 literes, dupla vezérműtengelyes, 90°-os elrendezésű V8-asa kiemelkedő, 230 lóerős teljesítményre volt képes 8800-as fordulatszámon, maximális 206 Nm nyomatékát pedig ugyancsak a tartomány tetején, 7700-on adta le. A pörgős szívómotornak köszönhetően 6 másodperc alatt tudta a 0-100-as sprintet. A Tipo 33-as versenyautó alapjaira épült autó gyártási költségei borzalmasan magasak voltak, a kézzel készült példányok gyártása 18 darab után meg is szűnt.

Audi Quattro 1980-1991

A 80-as Coupe alapjaira épülő Quattro ritka példány, pedig az Audi több mint egy évtizedig gyártásban tartotta. Magas ára miatt azonban csak 11 452 darab talált gazdára, ami elenyésző az elsőkerekes kivitel 174 687 darabjához képest. Mára pedig igazi kuriózum lett a rali-fanatikusok körében, a híres (hírhedten veszélyes) B csoport egyik királyaként számontartott S1-hez nagyon közell áll. Az Audi Quattro hajtással szerelt technika és az öthengeres turbós erőforrás hangja a mai napig ráfagyasztja a mososlyt a benzinvérűek arcára.

BMW 507 1956-1960

A vezetés élményét elsődlegesen fontosnak tartó német prémium számtalan különlegességgel rukkolt elő az évek során, ilyen például a sokak számára ismeretlen BMW 507-es. A BMW roadsterből 252 példány készült 1956-1960 között. Az amerikai piacra szánt autót egy befolyásos amerikai importőr, Max Hoffman nevéhez kötik, aki meggyőzte a BMW vezetését, hogy tervezzék meg a sportautót.

A méregdrága Mercedes-Benz 300SL és az olcsó Triumph, MG sportautók között tátongó űr feltöltésére szánták, de végül sokkal drágább lett, mint ahogy az amerikai importőr remélte. A 3168 köbcentis, V8-as erőforrás 150 lóerős teljesítményre volt képes, amit 4 sebességes ZF manuális váltón közvetített a hátsó kerekek felé. Bár a kereslet nem váltotta be a hozzá fűzött elvárásokat, Elvis Presley kettőt is vett belőle.

Chevrolet SS 2013-2017

Ez a modell akkor készült, amikor a látszatra tervezett közlekedési eszközöknek máe nagyon szigorú környezetvédelmi és biztonsági normákat kellett teljesíteni. A 2013-as, hátókerekes V8-as SS alapját nem is az Egyesült Államok, vagy Európa modellpalettája adta. Valójában az ausztrál Holden Commodore modellt szabták át afféle családi izomautónak az amerikai apukák számára. 2015-ben kapott egy 6-os kézi váltót, amivel még izgalmasabbá tették, de ez nem sokat számított a célközönség számára, 12 860 eladott darab után megszüntették a gyártását.

Chevrolet SS
Képforrás: Chevrolet

Citroën Bijou 1959-1964

Az izzadságszagú marketinges maszlagra épített típusjelzések között olykor előkerülnek olyan megnevezések, amik teljesen kézenfekvőnek tűnnek. Ilyen volt a franciák aprócska városija a ‘60-as évek elején, ami elegáns formatervvel próbálta becserkészni a potenciális vevőket Nagy-Britanniában. Az üvegszálas karosszéria alatt a 2CV-től örökölt erőforrás rejtőzködött.

Bár a 2CV-nél sokkal kecsesebb forma jobban illett a célközönség ízlésébe, a franciák nem tudtak berobbanni az Angol piacra. Vitatott, hogy 207 vagy 211 példányt készítettek a szigetországi Slough-ban, afelől viszont nincs kétség, hogy ez édeskevés volt a sikerhez.

Fiat 8V 1952-1954

Az ‘50-es évek sportautói között olyan egzotikus látványvilágú darabok kaptak időszakos rivaldafényt, mint a Fiat 8V. A formatervezők sokszínű fantáziavilágát igazolja, hogy a verda tervezőjének, Dante Giacosa nevéhez fűződik a Fiat 600 terve is. A 8V nem akármilyen szerepre született, hiszen a második világháború után ebben a modellben remélték a márkaimázs helyreállítását.

A pletyka szerint a névválasztás azért esett a 8V, azaz Otto Vu-re, mert a Fiat úgy tudta, a Ford már levédette V8-nevet. Az 1996 köbcentis V8-as 105 lóerő leadására és 190 km/órás végsebességre volt képes. A 8V többféle formatervet kapott a kor leghíresebb tervezőitől, de végül 114 db gyártása után megszüntették a típust.

Ford Durango 1979-1982

Európai szemmel Amerikában a platós autók kultúrája már-már túltesz az épelméjűségen, ennek ékes példája a Ford-féle Durango. Ez a szokatlan formavilágú teherautó eredetileg Fairmont Futuraként kezdte pályafutását, ami egy olyan kupé volt, ami a 3. generációs Mustang alvázát használta. Azonban a Los Angelesi National Coach Works a hátsó részt nemes egyszerűséggel levágta, így a Ford a Ranchero típus utódjaként kezdte forgalmazni. Nem nevezhető túl nagy sikernek a vállalkozás, mert bár sokféle elképzelés van, a legtöbb forrásban 212 legyártott darabot említenek.

Amennyiben érdekel egy ma már szintén ritkaságnak számító BMW, nézd meg ezt a bemutatót!