Itt a versenyló persze képletes, de ha nincs az a „cavallino rampante” (ágaskodó ló) és Enzo Ferrari se olyan arrogáns, ma eggyel kevesebb sportkocsi-gyártó lenne

A kei-car régóta futó japán őrület. Egy egészen kisméretű kategóriát takar, viszont nem csak személyautók tartoznak ide. Találhatóak miniatűr platós kisteherautók, és dobozos, apró áruszállítók is.

A V10-ek után mindenképp érdemes a 12 hengeres V motorokat is átnyálazni. Szinte kizárólag szuperautókat és óriás luxus szedánokat szereltek ilyen szívvel, így a hétköznapi autók szóba se jöhetnek.

Sajnos a V10 motorok ritkán fordulnak elő utcára szánt autókban. Talán ennek az oka az, hogy a V12 nem sokkal bonyolultabb konstrukció és simább járást biztosít, a V8 pedig egyszerűbb és még gazdaságosabb is.

A BMW mára az egyik piacvezető márkává nőtte ki magát. Az évek során rengeteg sportos, jól vezethető és innovatív autót köszönhetünk neki. Hőskora a 80-as 90-es évekre tehető, ebben az időben a márka híveinek kedvenceit készítették el.

A Lamborghini Diablo több mint 10 verzióval örvendeztette a nagyérdeműt, a jellegzetes sárga szín és a bitang motorok legendássá tették az olasz ördögöt

A japán autógyártás fénykorát a 90-es évek közepétől a 2000-es évek közepéig élte. Ekkor égtek a legjobban a bizonyítási vágytól, hogy autóik nem csak unalmas hétköznapi eszközök, hanem igenis komolyan kell venni őket a sport és élményautózás terén is az egész világon.

A Peugeot 505 egy jól variálható autó volt, tartóssága és megbízhatósága miatt versenypályán és terepen egyaránt alkalmazható változatok is készültek belőle

Enzo Ferrari 1929-ben alapította meg autógyárát, ami mára a világ egyik legmeghatározóbb brandje lett. Az évek során számos autót adtak ki, amelyek meghatározóak lettek az autóiparban és a populáris kultúrában. 

A középmotoros koncepció bőven megelőzte a korát, a '90-es évek Audi Quattro Spydere napjainkban is megállná a helyét a sportautók között