2019. március 24. | 13:00

Alex Yoong vagy épp Pedro Diniz neve talán ismerősen cseng, na és hogy jön ide Bernie Ecclestone?

Társszerző: Hajdu Balázs

A Forma-1-ben eddig 761 pilóta szerepelt. Közülük 33 világbajnok, 109 futamgyőztes került ki. Érdemes azonban szót ejteni azokról is, akik már talán a feledés homályába vesztek. Ezúttal azonban nem a sikeres pilótákról lesz szó, hanem a skála másik oldalát vizsgáljuk meg: kik voltak minden idők legrosszabb versenyzői?

A versenyzők gyenge teljesítményében természetesen az autó is szerepet játszhat. Aki most azt gondolja, hogy a Williams pilótái esélytelenek, talán elfelejtette, mekkora különbségeket produkált a Forma-1 mezőnye régebben. A kilencvenes évek elején a W12-es (igen, jól látod, így hívták ezt a típust) motor körönként 15-30 másodperccel is lassabb tudott lenni a középmezőnyben haladó autóknál

Vannak olyan esetek is persze, amikor a nagy különbséget a pilótákban kell keresnünk. A leglassabb F1-es pilóta címre a svájci Ottorino Volonterio jó eséllyel pályázhat. Összesen három világbajnoki futamot teljesített a Maserati 250 F jelű autóval. Az 1956-os Német Nagydíjon 4 perc 25 perccel maradt el az első rajtkockát megszerző versenyzőtől, a 107%-os szabály értelmében nem is rajtolhatott volna el. A versenyen 6 kört kapott – a Nordschleifén egy kör 9 perc 41 másodpercig tartott. A 3,5 órás versenyen 1 órás (!) hátrányt szedett össze.

Az összesen 761 pilótához hozzáadódik még 52 versenyző, akik nem tudták magukat kvalifikálni a futamra. Claudio Langes összesen 14 alkalommal próbálkozott ezzel sikertelenül. 1990-ben az EuroBrunn-Judd színeiben indult, ami finoman szólva sem a leggyorsabb autó volt a mezőnyben. Langes azonban még csapattársától, Roberto Morenotól is másodperceket kapott. Az 52, kvalifikációnál tovább nem jutó versenyző között öt németet (Volker Weidler, Joachim Winkelhock, Michael Bartels, Kurt Kuhnke, Günther Seiffert), illetve három hölgyet (Desiré Wilson, Giovanna Amati, Divina Galica) is tartalmaz a lista. Köztük van az a Bernie Ecclestone, aki később a Forma-1 első számú emberévé vált.

Vannak olyan versenyzők, akik világbajnoki címeket, győzelmeket, dobogós helyeket gyűjtöttek. Vannak azonban olyanok is, akik üres kézzel távoztak a mezőnyből és negatív rekordokat állítottak fel. Luca Badoer tartja a legtöbb pontszerzés nélkül lefutott verseny rekordját (51). Ricciardo Patrese és Andrea de Cesaris 147 alkalommal adtak fel versenyt idő előtt – de Ceasiras 1982-ben a 16 versenyhétvégén 20 balesetet tudott felmutatni. Gabriele Tarquini 40 alkalommal nem tudta magát kvalifikálni – ez több, mint ahányszor rajthoz állhatott (38).

A legrosszabb Forma-1-es pilóták rövid története

Bernie Ecclestone

Ecclestone tette a Forma-1-et a világ legnagyobb és legnépszerűbb autóversenyévé. Ő maga is pilótaként kezdte. 1958-ban azonban sikertelenül próbálkozott Silverstoneban, ahol a 20. rajthelyet szerezte meg az időmérőn. A versenyen így nem állhatott rajthoz, hiszen az utolsóelőtti Alan Stacey mögött is 40 másodperces volt a hátránya.

Taki Inoue

Saját magát is minden idők egyik legrosszabb versenyzőjének nevezte: „Pályafutásom során egyetlen autót sem előztem meg” - mondta a japán. Összesen 18 versenyen állt rajthoz, 1995-ben Monacóban és a Hungaroringen is ütközött a biztonsági autóval. Pontszerzésre még esélye sem volt. 

Andrea de Cesaris

208 futam győzelem nélkül. Ezt a rekordot is ő tartja. Nála senki nem esett ki egy szezonban többször (1987-ben 14 kiesés 16 futamon), senki nem szállít ki gyakrabban már a rajt előtt (11-szer), senki nem esett ki sorozatban nála többször (18 kiesés az 1985 és 1986-os szezonban). Senkinek nem volt annyi balesete, mint neki. 19 autót tört rommá. Az 1981-es, McLarennél töltött idényében 14 balesetet szenvedett, ebből hatszor versenyen. 1982-ben 16 versenyhétvégén 20 baleset fűződik a nevéhez. Figyelemre méltó pályafutás.

Al Pease

A kanadai pilóta az egyetlen a Forma-1 történetében, akit azért zártak ki a versenyből, mert túl lassú volt. Kanadában ő volt az egyik legsikeresebb autóversenyző. 1969-ben az Eagle-Climax vendégszereplése alkalmával állhatott rajthoz. Ekkor 47 éves volt, és már a negyedik körben lekörözték. 

Yuji Ide

2006-ban négy versenyen próbálkozott a Super Aguri színeiben. Miután Imolában ütközött Christijan Albersszel, megvonták tőle a szuperlicenszét.  

Gabriele Tarquini

Az olasz a túraautó szakág ikonikus alakja. A Forma-1-ben azonban egy negatív rekordot tart: összesen 38 alkalommal állhatott rajthoz, viszont 40-szer nem sikerült magát kvalifikálnia. 1987 és 1995 között kiscsapatoknál (Osella, Coloni, AGS, Fondmetal, Tyrell) versenyzett. Tarquini így emlékezik:

„A legrosszabb a pénteki előkvalifikáció volt. Ha onnan nem sikerült továbbjutnunk, akkor még a paddockba sem mehettünk be egész hétvégén”. 

Paolo Barilla

Amilyen jók a Barilla-tészták, olyan rosszak Barilla eredményei. A híres tésztagyártó dinasztiából származó Paolo Barilla kilenc Forma-1-es futamon indult a Minardival, hat alkalommal nem tudott túljutni az időmérőn. Csak négyszer ért célba. Üzletemberként valószínűleg többre vitte volna. Van azonban jelentős sportsikere is: 1985-ben Klaus Ludwig és Luis Krages társaságában, a Porschéval megnyerte a Le Mans-i 24 órás viadalt. 

Ukyo Katayama

A japán Forma 3000 bajnokaként érkezett az F1-be. A Tyrrell és a Minardi csapatánál versenyzett, összesen 95 futamon 5 pontot szerzett. Látványos megpördüléseiről vált ismertté. Voltak erős versenyei is: 1994-ben Németországban például dobogós helyen is állt, aztán – szokásához híven – kicsúszott. 

Alex Yoong

A maláj pilóta 2001-ben és 2002-ben a Minardi versenyzőjeként szerepelt. Ő volt az utolsó olyan pilóta, aki a 107%-os szabály miatt nem állhatott rajthoz. A Forma-1-es bemutatkozása előtt 6 évig nem tudott futamot nyerni.

Paul Belmondo

A világhírű színész, Jean-Paul Belmondo fia a nevének, és egy zsák pénznek köszönhetően kapott lehetőséget az F1-ben. 27 próbálkozásból 20 alkalommal nem jutott túl az időmérőn.

Perry McCarthy

A Forma-1 egyik legrosszabb csapatánál, az Andrea Moda színeiben próbálkozott. Hat kísérletből egyszer sem állhatott rajthoz. Több F1-es könyv írójaként vált ismertté. 

Bernard Collomb

A hi-tech már a hatvanas években sem volt ismeretlen fogalom. Több versenyző is próbálkozott privát csapatoknál, közülük Bernand Collomb volt az egyik legsikertelenebb. Összesen hatszor próbálkozott a Cooper-Climax és a Lotus-Climax csapatainál. Kétszer nem sikerült túljutnia az időmérőn, mindössze egy versenyt tudott befejezni, azt is öt kör hátrányban. 

Jean-Denis Délétraz

Egy verseny 1994-ben a Larrousse, két verseny 1995-ben a Pacific színeiben. 1995-ben a Nürburgringen lefulladt az autója – mert túl lassú volt. A versenyen 15. helyen ért célba, 7 kör hátránnyal. A fia, Louis jelenleg a Forma 2-ben versenyez. 

Pedro Diniz

Új szintre emelte a befizetett versenyzők fogalmát. Hatalmas, milliós összegekkel vásárolta be magát a Forti, Ligier, Arrows és Sauber csapatokhoz. Közel 100 versenyen indult, ám mindössze 10 pontot gyűjtött.

Rikky von Opel

Az Opel alapítójának, Adam Opelnek dédunokájaként került a Forma-1-be. 1973-ban az Ensign, 1974-ben a Brabham színeiben próbálkozott. Összesen 12 versenyhétvégén kapott lehetőséget, kétszer nem tudta magát kvalifikálni a futamra. 

Riccardo Paletti

Az olasz pilóta 1982-ben, Kanadában vesztette életét egy tragikus rajtbalesetben. Az lett volna a második versenye, öt alkalommal ugyanis nem sikerült túljutnia az időmérőn. 

Riccardo Rosset

Brazília számos legendás bajnokot adott a sportágnak. Elég, ha Emerson Fittipaldi, Nelson Piquet, vagy Ayrton Senna nevére gondolsz. Ricardo Rosset nem tartozott a legjobbak közé. 1996 és 1998 között a Footwork, a Lola és a Tyrrell színeiben is próbálkozott. Hat alkalommal nem tudta magát kvalifikálni a versenyre. Amikor rajthoz állt, akkor is jelentősen lassabb volt a csapattársánál. 

  • Címkék:
  • F1