A Citroën Kacsa a valaha volt legismertebb autók egyike. A több mint 40 éven át szerelt szériának számtalan változata jelent meg, köztük a mára már kevéssé ismert terepjáró „Sahara” kivitel is szerepelt a palettán.
Azt hiszem, a Citroën Kacsa az az autó, amiről már mindenki hallott. Az elmúlt évtizedek során a kis francia gép a nyugat-európai ország egyik legmeghatározóbb jelképévé vált, melyet 42 éves termelése alatt 5 114 961 példányban adtak el.
A „Szántóföldek Királynője”-ként is emlegetett autó a megszokott kivitelek mellett Uruguayban furgon és pickup kivitelben is rendelhető volt, de létezett offroader változata is, amit 4x4 Sahara néven forgalmaztak. A terepjáró kacsából mindösszesen csak 693 példány látott napvilágot, így a gyűjtői veteránok egyik ékes darabja.
Igaz, a 2 CV szériagyártása 1948-ban kezdődött meg, a fejlesztések már 10 évvel előtte folyamatban voltak. A Citroën és a Michelin közösen vágott bele a legendás autó fejlesztésébe, melynek szigorú előírásoknak kellett megfelelnie. Ide tartozott például az, hogy a megszokott 4 henger helyett 2 hengerrel rendelkezzen, érje el a 60 km/h-s végsebességet, elsőkerék-hajtású legyen, és 50 kiló pottyászt is elbírjon.
A követelmények nagy része végül megvalósult, és a végleges modell hatalmas karriert futott be. Legyűrte legnagyobb hazai riválisát, a Renault 4CV-t, és világszerte ismertté vált. 1960-ban azonban váratlan fordulat következett be a Kacsa életében: elkészültek az első terepjáró kivitelek!
Mikor az 1947-es Párizsi Autószalonon bemutatkozott a 2 CV, a népek olyannyira rajongtak érte, hogy a megrendelőknek rövidesen 3 évet kellett várni saját Kacsájukra. Miután a hazai piacot kielégítették, a Citroën úgy gondolta, ideje terjeszkedni. Franciaország akkoriban még jelentős méretű észak-afrikai gyarmattal rendelkezett, ahol nem hogy rossz minőségű aszfalt utak sem voltak, de már magában a földút is ajándéknak számított.
Hosszas tanakodás után arra jutottak, hogy kicsit átdolgozzák a 2CV-t. A sivatagi Kacsa összkerékhajtást kapott, amit 2 egymástól függetlenül működtetett erőforrás hajtott! Emellett megerősítették a felfüggesztést, kicserélték a padlólemezt és a helykihasználás érdekében a pótkereket kívülre helyezték.
A 4x4 Sahara megnevezésű modell csak műszaki paramétereiben tért el a hagyományos Kacsáktól, a városi madarak méreteivel viszont egyezett. Ez annyit tesz, hogy az önhordó karosszéria tengelytávja 2 400 mm volt, melyhez egy 3 780, később 3 880 mm-es teljes hossz tartozott.
Az első ajtókon megfigyelhetsz egy ezüstszínű karika, ami valójában a tanksapka volt. A Sahara esetén a benzintartályokat az első ülések alá szerelték, melyek az ajtókon keresztül kandikáltak ki a géptestből. Mivel 2 tartály volt, így a hagyományos 20 liter helyett 40-et volt képes szállítani.
Ha részletesebben is érdekel a hegymászó szárnyas, nézd meg az alábbi korabeli spanyol reklámfilmet!
Több puritán megjelenésű és belterű autóról olvashattál már tőlem, de azt hiszem a Sahara viszi a pálmát. Ülései inkább emlékeztetnek egy kerti nyugágyra, mintsem ülésekre, műszerfala pedig inkább hasonlít egy Kinder tojásos játékra, mintsem egy komoly autó belső elrendezésére.
Ez persze nem baj, hiszen így a mérnökök biztosak lehettek abban, hogy a Kacsának nem kell fölösleges túlsúlyt szállítania, nem is beszélve arról, hogy ezzel a megoldással kevesebb dolog tudott meghibásodni. Nekem emiatt mondjuk inkább szimpatikus, nem mint egy mai autó, ami még abba is bele akar dumálni, hogy milyen színű cipőben vezethetem és 3 szólamban 8 helyről visít ha nem tetszik neki valami!
Ahogy azt már fentebb olvashattad, a 4x4 Saharát kettő, egymástól független erőforrással szerelték. Mivel a 2 motornak úgy szó szerint semmi köze nem volt egymáshoz, ezért a legfontosabb műszaki berendezésekből 2 kellett.
Ez azt jelentette, hogy a benzintartályokon kívül két darab önindítót, dinamót, feszültségszabályozót és gyújtáskapcsolót kapott. Akkumulátorból viszont csak egyet szereltek bele, ez pedig egy 6 Voltos áramforrás volt. Ha azon gondolkodsz, hogy miért csak egy váltó van benne, akkor a válaszom az az, ott van, csak el van rejtve. Az anyós oldalán lévő sárga pöckű fekete far a másik váltó. A 2 darab 4 sebességes váltót viszont egy közös kuplunggal lehetett vezérelni.
A 2 motor ötlete egy bizonyos Monsieur Bonnafous-tól származik, aki 1954-es Kacsáját kicsit átalakította, és rövidesen rendszámot is kapott. Miután a különleges masina híre a Citroën fülébe jutott, felkereste Bonnafous-t és üzletet ajánlott neki.
A 4x4 mind a 2 motorja azonos volt, ami annyit tett, hogy előre és hátra is egy 375 köbcentis, 12 lóerős erőforrást kapott, ami idővel 14 lóerőre nőtte ki magát. Előremenet tekintetében 2x4 fokozata, rüki szerint 2x1 sebessége volt. Az azonos forgásirány érdekében a hátsó váltóban megfordították a differenciálművet.
Na de mégis, mennyivel megy? Ez egy elég fogós kérdés, mivel csúcssebességből is 2 volt. Egy motor, mindegy melyik, használata esetén legnagyobb sebessége 65 km/h volt, viszont ha a tesó is bedurrant, már 105-tel is repeszthetett az antilopok között. A Kacsákhoz még a ’90-es években is adtak kurblit, így ha az önindító nem működött, szerencsére nem dőlt össze a világ.
De hogyan is szuperál terepen ez a nem hétköznapi terepjáró? Nézd meg a videót és derítsd ki Te magad!
A Sahara gyártása 1960-ban kezdődött meg, viszont termelése jóval hamarabb, 1973-ban, be is fejeződött városlakó társaiénál. Ennek oka, hogy bár nagyszerű kezdeményezésnek indult, viszont igény nem volt rá. 13 éves termelése során meglepően kis példányszámban készült. Összesen csak 693 példány hagyta el a gyártósort, így ha saját korában nem is volt népszerű, napjainkra kifejezetten keresett klasszikussá érett.
De mégis mennyibe fáj egy ilyen kellemes külsejű erőgép? A fenti képeken látható 1964-es példány az RM Sotheby’s aukciós ház 2019. szeptemberi árverésén 71 300 euróért, vagyis megközelítőleg 21 millió 399 ezer 427 forintot ért új gazdájának!
Szintén a Sotheby’s árverésén 2019 májusában egy 1963-as modell 74 750 euróért, pontosan 22 millió 425 ezer forintért került kalapács alá. Hát nem egy olcsó darab egyikük sem, de ahogy néztem a hazai oldalakat, a hagyományos Kacsák ára is megugrott.
Mit gondolsz, ha francia gyarmatosító lették volna valahol Afrikában a ’60-as években, Te a Sahara mellett döntöttél volna, vagy inkább egy karavánnal utaztál volna? További képekért és részletekért keresd fel az RM Sotheby’s hivatalos oldalát!
Miközben keresgéltem a netem, a Google valamiért feldobta Afric Simone 1975-ös Hafanana c. retró slágerét. Hallgasd meg, és indítsd jól a napod!
