Egyesek nehezen válnak meg kedvelt sportjuktól…
John Surtees, Bruce McLaren, Graham Hill. Néhány olyan név, akik még aktív pályafutásuk alatt versenyeztek saját autóikkal, csapataikkal. Egyszer ellenben eljön az idő, amikor egy-egy sofőr az autóversenyzés helyett más helyen folytatja pályafutását.
Gyakran vállalkozónak vagy televíziós szakértőnek mennek, olykor viszont a versenysport közvetlen közelében találnak helyet csapatfőnökként. Íme néhány egykori pilóta, akik versenyzői karrierjük után alapítottak csapatot.
Jack Brabham
Az egykori autószerelőüzlet-tulajdonos, akinek élettörténetéről az Alapjárat.hu-n is beszámoltunk, 1955-ben került a Cooper Forma-1-es csapatához. Első két szezonja alatt egyetlen futamon, az 1955-ös Angol Nagydíjon tudott elindulni, 1958-ra viszont minden versenyen sikerült elrajtolnia.
Első vb-címét 1959-ben, másodikat egy esztendővel ezután szerezte.
1961-ben az ausztrál úgy döntött, otthagyja a konstruktőrt és partnerével, Ron Tauranac-kel csapatot alapít Brabham néven. Az első pontokra az 1964-es Francia Nagydíjig kellett várni, ahol a futamot az alapító pilóta csapattársa, Dan Gurney nyerte.
Két évre rá Jack Brabham első (és eddig utolsó) olyan pilótaként hódította el a serleget, akinek az autója a saját nevét viselte. Egy szezonnal később viszont a csapattársa Denny Hulme is megkaparintotta az álmodott trófeát.
Az alapító 1970-ben, 44 éves korában vonult vissza az aktív versenyzéstől, ráadásul a csapatában birtokolt tulajdonrészét eladta partnerének. Taraunac azonban szintén megvált a csapattól, ami a ’71-es szezonra Bernie Ecclestone-hoz került.
A csapat megszűnéséig olyan versenyzőkkel dolgozhatott együtt, mint Graham Hill, Niki Lauda, Nelson Piquet vagy Damon Hill. A Brabham autóitól az 1992-es Magyar Nagydíjon búcsúztak el a nézők, ugyanis a felhalmozott adósságok miatt felszámolták a csapatot.
Jackie Stewart
A brit 1965-ben debütált a Dél-Afrikai Nagydíjon a BRM színeiben. Második versenyén, Monacóban már harmadik helyen ért célba olyan nevek között, mint Jack Brabham, Bruce McLaren vagy Jim Clark. Ebben az évben Olaszországban nyerni is tudott, a szezon végére így a harmadik helyen zárt.
A szabályváltozások miatt a BRM nem tudott jól alkalmazkodni, így 1968-ra a Matrába igazolt. Egy évvel később már világbajnoki címet is szerzett a csapattal. 1970-ben a Matra Tyrell néven futott tovább, ’71-ben és ’73-ban két újabb vb-címet tudott velük bezsebelni.
Stewart 1996 elejére egyezséget kötött a Forddal, miszerint 5 éven belül gyári csapatot hoznak létre. 1997-re így született meg a Stewart Grand Prix, amit fiával Paullal alapítottak meg. Az apa-fia páros olyan pilótákkal dolgozott együtt, mint Rubens Barrichello, Jos Verstappen, Johnny Herbert vagy Jan Magnussen.
A csapat 1999-ben ért teljesítménye csúcsára. Az Európai Nagydíjon Johnny Herbertet intették le először, míg Rubens Barrichello a Francia Nagydíjon pole pozícióból indulhatott. A Stewart a szezont így 4. helyen zárta.
2000-re a Stewartot felvásárolta a Ford, Jaguar Racingre nevezték át a csapatot. A Jaguar gyenge teljesítménye miatt 2005-re ismét eladták a csapatot az osztrák Red Bull részére.
Alain Prost
A „Professzor” és Ayrton Senna a pályán kívül és belül gyakran hasonlítgatták egymás teljesítményeit. Kettejük párharca sporttörténeti jelentőségű, 1988-ban és ’89-ben a McLaren színeiben rivalizáltak egymással.
A feszültség 1989-re odáig fajult kettejük között, hogy Szuzukában a 40. körben összeakadtak és a sikán bukóterében találták magukat. Senna azonban a versenyt folytatta, viszont a győzelme ellenére kizárták. Végül Prost vitte a pálmát, aki a következő idényre a Ferrarihoz igazolt. 1990-ben ugyanúgy Japánban a brazil és a francia ismét egymásra találtak, akkor viszont Senna szerezte meg a trófeát.
Prost utolsó vb-címét 1993-ban szerezte a Willams színeiben. Amint értesült arról, hogy a csapat leigazolja Sennát, a visszavonulás mellett döntött.
Alain Prost 1997-ben felvásárolta a Flavio Briatore tulajdonában lévő Ligier-t, így csapata megörökölte a Ligier Mugen-Honda motorját, Olivier Panist és Nakano Sindzsit.
A csapat eleinte versenyképesnek bizonyult; Panis ötödik lett Ausztráliában és harmadik Brazíliában. Az Argentin Nagydíjon volt esély a győzelemre is egészen addig, míg a francia pilóta autója megadta magát. Panis harmadik helyen állt az összetettben, amikor a Száguldó Cirkusz Kanadába utazott. A futamon egy baleset során eltörte mindkét lábát, így a helyére Jarno Trullit kellett beültetniük szeptemberig.
1998-ra Panis mellé leszerződtették a helyettesét, bár az autó a sebességváltója miatt megbízhatatlan volt. Egy esztendő múlva viszonylag használható versenygépet építettek, ellenben a Peugeot motor nagynak és nehéznek bizonyult.
2000-re Prost Jean Alesit és Nick Heidfeldet igazolta le. A szezont nulla ponttal zárták, emiatt a csapat vezetője évközben elbocsátotta az előző szezonban felvett Alan Jenkins technikai igazgatót.
2001-ben a Prost Grand Prix Ferrari erőforrásokra váltott, és optimistán vágtak neki a szezonnak. Németországban Jean Alesi pontot szerzett, és micsoda véletlen, pont utána menesztette őt a csapatvezető az akkor Jordanben versenyző Heinz-Harald Frentzenért cserébe. A szezon végére 30 millió dolláros adósságfelhalmozódás miatt felszámolták a Prost GP-t.
Szuzuki Aguri
Aguri 1988-ban ült be először F1-es autóba Szuzukában, ahol Yannick Dalmast helyettesítette a Larrousse-ban. Egy évvel később teljes állású pilóta lett a Zakspeedben, ahol a járműve az előkvalifikációhoz is túl lassú volt. Futamokon így nem indult.
A csalódással teli ’89-es szezon után Aguri a Larrousse-ba igazolt, ahol már gyakrabban végzett az első tízben. A Brit Nagydíjon 6. helyen ért célba, itt szerezte meg első pontját a világbajnokságban. Japánban viszont megtalálta a szerencse, első japánként a dobogó legalsó fokára állhatott. Az 1990-es szezon csodáját ezután sem a Footworkben, sem a Ligier-ben nem tudta felülmúlni.
A japán 2006-ban visszatért a sportágba saját csapatával, a Honda erőforrást használó Super Agurival. Kezdetben a gyári csapattól menesztett Szató Takumát és Ide Júdzsit igazolták le, utóbbitól négy futam után megvonták a szuperlicencét gyenge teljesítménye és Christijan Alberssel való balesete miatt.
2007-re Szató mellé Anthony Davidson került, az autó többé nem egy négyéves Arrows karosszériát használt. A versenyképesebb autóval Szató Spanyolországban nyolcadik helyen ért célba, ezzel megszerezve a csapat első pontjait.
Kanadában folytatódott a csodás sorozat, hatodikként intették le Fernando Alonso előtt. Az eredményesebb szezon ellenére a csapat pénzügyi gondokkal küzdött, így 2008-ban már nem álltak fel a rajtrácsra.
Christijan Albers
Albers három szezont töltött a Forma-1-ben 2005 és 2007 között. Első szezonját a Minardinál töltötte, ahol a Michelin-gumis bojkott miatt 5. helyen pontot szerzett az indianapolisi Amerikai Nagydíjon. 2006-ra a Midlandbe igazolt két szezon erejéig, 2007-re azonban ezt Spykerre nevezték át.
Hét évre rá a maláj tulajdonban lévő Caterhamet egy svájci és közel-keleti konzorcium vásárolta fel 2014 júliusában, aminek a tanácsadója Colin Colles a volt pilótát juttatta csapatfőnöki pozícióba. A helyéről azonban két hónappal később, az olasz versenyhétvégén távozott személyes okokra hivatkozva.
Az istálló az idény végére csődeljárás alá került, a zöld autókat többet nem láttuk az aszfaltcsíkon.
