2019. április 24. | 13:58

Néhány közúti fenevad motorházteteje alatt bizony F1-es megoldások lapulnak

A Formula 1-es gyártók a versenypályán használt erőforrásaikat és technológiákat néha, egy-egy limitált közúti szériába is átültetik. Ezek a modellek általában hatalmas sikernek örvendenek, elég csak a klasszikus Ferrari F50-re gondolni.

A 9 modellt számláló listában azonban akad olyan konstrukció is, amely nem kapcsolható közvetlenül a királykategóriás konstruktőrökhöz, viszont bizonyos tulajdonságokat kölcsönöz a formula versenyzés világából.

Yamaha OX99-11

A Yamaha 1989-ben lépett be az F1-be, nyolc év alatt a legemlékezetesebb és legnagyobb pillanata az 1997-es Magyar Nagydíjon elért második helyezés. Sokak szerint a világ egyik legcsúnyább autója lett, ezzel nem is vitatkoznék, de a technikai paraméterei meggyőzőek és ellensúlyozzák a formavilágot. Az Arrows-Yamahában használt 456 lóerős, 3,5 literes V12-es erőforrást tették a japánok a három példányt számláló hiperautóba. 

BAC Mono

Még mindig a Briggs Automotive Company Mono az egyik legegyedülállóbb és legdicsőségesebb együléses utcai sportautó. Az Ariel Atomnál drágább és összetettebb technika. A specifikációt az egy ülés, az oldalsó légbeömlők, valamint a színes gombokkal ellátott sportkormány és a pillangóváltók teszik még intenzívebbé.

Az 540 kilogrammos karosszériát egy 2,3 literes, 280 lóerős, 280 Nm nyomatékú Cosworth motor repíti 100 km/órára mindössze 2,8 másodperc alatt. Ennél a típusnál használtak először együléses utcai karosszériát, amely minden FIA szabványnak megfelel.

Ferrari F50

Az F40 utódja a Ferrari 50 éves évfordulójára készült limitált példányszámban, amely a 641/2-es F1-es versenyautó közúti változata. A 4,7 literes, V12-es erőforrás hátul kapott helyet, amelyre közvetlenül csavarozták a hátsó felfüggesztést. A csaknem 500 lóerőt manuális, hatsebességes, nyitott kulisszás sebességváltó viszi át a kerekekre. A kilencvenes évekből származó klasszikus segít megérteni az akkori F1-es gépek bődületes erejét.

McLaren F1

A legendás modell a McLaren legikonikusabb utcai autója, amely a Formula 1-ben betiltott technológiákat alkalmazott. Az aktív aerodinamika és a porszívó hatás alkalmazását nem engedélyezte az FIA. Az erőforrás története nagyon érdekes, erről Alex írt korábban egy cikket. Végül egy átalakított BMW erőforrás kapott helyet az akkori leggyorsabb utcai sportautóban, amely egy 627 lóerős, 6 literes V12-es motor volt.

Tramontana R

A középmotoros spanyol autót egy Formula 1-es technika és egy vadászgép közé helyezném. A 2005-ös Genfi Autószalonon bemutatott koncepciót, négy évvel később az "R", vagyis a Race Experience követett. A két ülés egymás mögött kapott helyet, így az oldalsó légbeömlők is elfértek.

A különleges esztétikával és dinamikával ellátott fenevad kétféle motorral kérhető, a kisebb opció egy 5,2 literes, 600 lóerős V10-est takar, míg a nagy testvér egy átépített 5,5 literes, 720 lóerős V12-es Mercedes-Benz erőforrás. A legizmosabb változat az XTR névre hallgat és 888 lóerős teljesítménnyel bír.

Caparo T1

Az angol vállalat 2006-ban mutatta be a könnyű építésű, kétüléses, szívómotoros utcai szupersportkocsiját, melyen több a McLaren F1-nél segédkező mérnök is dolgozott, köztük Gordon Murray. Szerkezetét a Formula 1 ihlette és teljesítményének köszönhetően alkalmas utcai közlekedésre valamint hobbi versenyzésre is.

Az 583 lóerős, 3,5 literes Menard V8-assal szerelt erőforrás viszonylag megbízható volt. Nem úgy, mint az aerodinamika, amely alacsony sebességnél túl kevés leszorítóerőt generált és ezért az autó instabillá vált ez pedig kanyarodás közben is gondot okozhatott. Az anyavállalat egyébként 2014-ben csődbe ment.

Mercedes-AMG One

A Mercedes-AMG One hiperautó a 2016-os világbajnokságot megnyerő F1-es Mercedes 1,6 literes V6-os hibrid-turbós erőforrását kapta meg, amely komoly átalakításokra szorult az utcai igénybevétel miatt. A kombinált hajtáslánc összteljesítménye 1000 lóerő körül alakul és mindössze 6 másodperc kell neki a 0-200 km/órás sprintre. Többek közt a hibridrendszer átalakítási nehézségei miatt csúszik majdnem egy évet az első teljesen kész példány átadása.

Végsebessége is tiszteletre méltó a 350 km/h-s értékkel, de várhatóan nem egyenes pályán, hanem inkább a kanyarokban fogja kifejteni áldásos hatását a pihekönnyű karosszéria és a F1-es aerodinamika.

Aston Martin Valkyrie

A Red Bull és az Aston közös projektjének tervezési munkálataiban Adrian Newey is oroszlánrészt vállalt, így szinte biztos, hogy nagyon nagyot fog szólni. Amihez a tervező zseni hozzányúl, az csak jó lehet. A Valkyrie eredeti kódjelzése AM-RB 001, bár ez nem hangzik annyira jól. A meghajtásról egy 6,5 literes V12-es Cosworth motor gondoskodik, amely 10 500-as fordulaton adja le a maximális 1000 lóerőt.

A híresztelések szerint a V12-esnek besegít majd egy vagy akár több villanymotor is, az biztos, hogy így egy szempillantás alatt eléri a 200-at. Ezt vetíti előre az is, hogy a súlya valahol 1 100 kg körül fog alakulni.

Lanzante Tag Heuer Porsche 930

A német gyártó az 1980-as években szállított 1,5 literes, turbós V6-os erőforrásokat a McLarennek. A kiváló konstrukció csaknem 1 000 lóerő leadására volt képes. A motor bekerült egy utcai karosszériába is, ez a kombináció egy könyörtelen özvegycsinálót eredményezett. A Lanzante Limited egy brit autóipari cég, amely klasszikus autók szervizelésére és helyreállítására szakosodott, ők nyerték meg 1995-ben a Le Mans-i 24 órás futamot egy McLaren F1 GTR-rel. A vállalat újította fel a gyönyörű fehér Porschét.