A 97 lóerős luxus konzervdoboz – 1952 Plymouth Cranbrook Club Coupe P-23

Közzétéve:
2020-11-29, 08:03

Ha ’52-ben fullos, de olcsó új autót akartál venni Amerikában, más szóba sem jöhetett, csakis a Plymouth Cranbrook!

Korábbi írásaimban már többször olvashattál az 1950-es évek „jet korszakáról”, ám ezek a cikkek többnyire csak a kibontakozó Uszony-háború (1955-1959/1960) idején gyártott modellekről szóltak. Úgy éreztem, itt az ideje szót ejteni az autóipari űrverseny korábbi példányairól is, ezért időnként olyan amerikai típusokról is szó lesz, amiket a kései 1940-es évek és 1955 között gyártottak. Most bemutatom a Fury nagyapját, az ’52-es Cranbrookot, gyári kódja szerint a P-23-as típust!

1951 Plymouth Cranbrook, zöld limuzin, bal elölről

1952 Plymouth Cranbrook, piros limuzin, balról, kanyarodik
A Plymouth a Cranbrookokat 1951 és 1953 között gyártotta, s a választék legjobban felszerelt modelljei voltak: A képen fent: 1951-es, a képen lent: 1952-es Plymouth Cranbrook

Elsőként ejtek pár szót magáról a márkáról. Rövidesen azután, hogy Walter Chrysler felvásárolta a csődbe ment Maxwell Motor Company vállalatát, nekilátott saját márkás autói gyártásának. A Chryslerek sok évtizeden keresztül a belépő- és luxuskategóriát képviselték, ám Walter növelni akarta eladásait. Ezt úgy érhette el, hogy 1928-ban megalapította a Plymouth és DeSoto márkákat, melyek közül az előbbi a legolcsóbb árkategóriát képviselte.

Ahogy ez manapság is szokás, a gyártók időről időre megváltoztatták a palettájukon szereplő modellek típusjelöléseit. Egyrészt, hogy megújuljon a brand, másrészt, hogy kiszélesítsék a vásárlók csoportját. Nagyszerű példák az 1951 és 1953 között Cranbrookok, amik a korábbi Plymouth Special Deluxe-okat váltották fel. Természetesen az autók formatervét évente át is dolgozták, hogy nagyobb kedvet csináljanak a vásárláshoz!

1952 Plymouth Cranbrook, 2 ajtós piros limuzin balról
A Cranbrook valószínűleg egy detroiti sugárútról kapta a nevét

Már a Cranbrook névválasztása is különleges. Pontosan nem tudni, hogy miért ezt a nevet kapta, ám egyes állítások szerint az állt a háttérben, hogy vagy Brit Kolumbia egyik városáról, vagy egy detroiti sugárútról nevezték el.

Ez utóbbi a valószínűbb lehetőség, mivel a Plymouth ekkor mutatta be a Cambridge és Concord modelleket is, mely nevű utak a detroiti Dodge-telep közelében voltak. Furcsa megoldás, de legalább jó hangzású típusjelölések!

1952 Plymouth Cranbrook, piros limuzin orra ráközelítve
A Cranbrook modellek a Special Deluxe típusokat váltották fel

Ahogy fentebb már írtam, három éves termelése alatt a Cranbrook a Plymouth legjobban felszerelt és motorizált modellje volt. Megjelenése sokban hasonlított a Concord és Cambridge modellekére, viszont a géptest sokkalta díszesebb volt. Erőforrás tekintetében ugyanazon a sorhatos motoron osztoztak.

A Cranbrook után 1954-ben a Belvedere jött, ami a Fury 1959-es önálló típussá emelésével visszacsúszott a második helyre. Plusz infó, hogy a Fury jelölés elsőként a Belvedere modellek egy sportos altípusát jelölte.

A Chrysler legolcsóbb márkájának legmenőbb tagját 1951 és 1952-ben négy- és kétajtós limuzin kivitelben gyártották. A következő modellévben bővül a kivitelek palettája, ’53-ban már B-oszlop nélküli „hardtop kupé” és háromajtós kombi kivitelben is rendelhető volt.

Az alábbi videóban egy 1952-es, négyajtós limuzint mutatnak be. Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.

1952 Plymouth Cranbrook utastér ás műszerfal, balról

1952 Plymouth Cranbrook műszerfala, óracsoport szemből
A kormány bal oldalán a fogantyú/kar a kézifék szerepét töltötte be

A P-23-as Plymouth modellek műszerfala kifejezetten puritánra sikerült, óracsoportjai és visszajelzői csakis a legfontosabb infókat közölték – ez akkoriban teljesen természetes volt. Az óracsoport többnyire a sebességmérőből állt. Tőle balra a töltés- és üzemanyagszint, jobbra pedig az olajnyomás és a motor hőmérsékletének visszajelzői helyezkedtek el.

Ezek a modellek a korábbi évtized trendje szerint továbbra is osztott szélvédőt kaptak, ami kissé konzervatív megjelenést adott az autónak. Ez lehet, hogy furán hangzik, de épp egy olyan időszakról beszélünk, amikor a gyártók kezdtek elvonatkoztatni a magas beltér alkalmazásától, ami azt a célt szolgálta, hogy az autót kalapban is kényelmesen lehessen vezetni.

Az osztott szélvédő nem csak „konzervatív”, de elavult elemnek is számított. A konkurens Chevrolet drágább modelljein már 1950-ben is egy nagyobb üvegfelületből készült a szélvédő, pl. Styleline Deluxe.

1952 Plymouth Cranbrook hátsó utastere, hátrafelé fotózva
A kétajtós Cranbrook típust a „Club Coupe” fantázianévvel különböztették meg a hagyományos limuzinoktól

Ami még érdekesség, hogy az 1950-es évek elején az amerikaiak hangzatos neveket adtak a legáltalánosabb kiviteleknek is. A B-oszlop nélküli „hardtopok” előtt a „Club Coupe” és „Club Sedan” számított különleges varázsszónak.

A két kifejezés szinte egyezik, a „Club Coupe” arra utalt, hogy a hátsó utasok is teljes értékű térrel rendelkeztek. A „Club Sedan” pedig, hogy egy limuzin, aminek két ajtaja van. Ez utóbbit Európában „tudor” néven emlegették, ami a „two-door”, vagyis kétajtós kifejezésből ered.

1952 Plymouth Cranbrook, motortere
Az ’52-es Cranbrook kizárólag 3,6 literes sorhatossal készült

1952-ben a Plymouth motorválasztéka elég szűkös volt. Kiviteltől függetlenül a csúcsmodell Cranbrook kizárólag egy fajta motorral volt rendelhető, ami egy 3569 köbcentis, sorhatos változat volt. Váltó terén is csak egy lehetőség létezett, ami a 3 sebességes kézi kormányváltóban ki is merült.

Kettejük közös munkája 97 lóerő (72,3 kW) és 237 Nm nyomaték leadását tette lehetővé. A két kivitel, a négy- és kétajtós „Club Coupe” teljesítménye között csak árnyalatnyi különbségek voltak. A kétajtós tudorok legnagyobb sebessége 131 km/h volt, és 20,3 mp alatt gyorsultak 100-ra. A négyajtós limuzinok is hozták ezt a csúcssebességet, ám ők hangyányit lassabban, 20,5 mp alatt érték el a 100-as tempót. Kiviteltől függetlenül egy ’52-es Cranbrook átlagfogyasztása 15,7 liter körül lehetett.

Ha bejön ez a különleges sorhatos, nézz bele az alábbi videóba, ahol egy négyajtós változatot visznek el egy körre. Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.

1952 Plymouth Cranbrook, piros limuzin kanyarodás közben

1953 Plymouth Cranbrook, piros kabrió, bal elölről
Az ’53-as modellévre a Cranbrookot átdolgozták és új kivitelekben is kaphatóvá vált. A képen fent: 1952-es limuzin, lent: 1953-as Cranbrook kabrió

Ahogy ez akkoriban az USA-ban teljesen természetesnek számított, az ’53-as modellévre a Plymouth választéka megújult. A ráncfelvarrás mellett 100 lóerőssé (75,0 kW) nőttek, ráadásul már a szélvédőt is egy darabból állt. Emellett ’53-ban már kabrió és kombi formájában is kapható volt.

Mit gondolsz, ha 1952-ben új autót akartál volna venni, a régiesebb Plymouth Cranbrookra szavaztál volna, vagy inkább a Chevrolet, Ford és Studebaker kínálatából választottál volna? Nekem mondjuk nagyon bejön, de ebben a piros színben és kivitelben az NDK-s AWZ P70-re emlékeztet! Oszd meg velünk a véleményed, és nézd meg az alábbi galériát!

Az autó részletei röviden összefoglalva:

  • Megnevezés és gyártási év: Plymouth Cranbrook, kizárólag 1952-ben gyártott
  • Gyári kódja: Plymouth P-23
  • Kivitel: kétajtós „Club Coupe/ Club Sedan” limuzin
  • Max. szállítható utasok száma: 6 fő
  • Paraméterek: Tengelytáv: 3010 mm Teljes hossz: 4924 mm
  • Motorelrendezés és lökettérfogat: sorhatos elrendezés, 3569 köbcentiméter
  • Váltó típusa: 3 sebességes kézi kormányváltó
  • Leadott lóerő és nyomaték: 97 LE és 237 Nm nyomaték
  • Csúcssebesség: 131 km/h
  • 0-100 km/h-es gyorsulás: 20,3 másodperc
  • Átlagfogyasztás: 15,7 liter / 100 km

Kapcsolódó írások

1956 Plymouth Belvedere Powerflite kabrió, türkiz és sötétkék, elölnézet, oldalnézet, jobbról, alulról fotózva, RM Sotheby’s veterán autós aukció
2020. július 19.
Az RM Sotheby’s hershey-i árverésén 21,3 millió forintért kelt egy 2 tulajos, full extrás, 1956-os Plymouth Belvedere Powerflite kabrió
1962 Plymouth Sport Fury, élénk vörös kupé, elölnézet, oldalnézet, balról, távolról fotózva
2020. március 01.
A Plymouth 1959-ben mutatta be az első generációs Fury-t, ami olyan sikeressé nőtte ki magát, hogy egészen ’78-ig gyártották. Ma közülük mutatok be 6+2 szériát!

További hírek