2020. november 14. | 06:40

280 lóerő és nyomógombos automata váltó. Mi másba is szerelhették volna, mint egy ’58-as DeSoto Firesweep modellbe?

Ha figyelemmel követeid írásaimat, észrevehetted, hogy veterán autók terén a kedvenc időszakom az ’50-es évek „jet korszaka”, melynek amerikai klasszikusai hatalmas uszonyokat, temérdek krómdíszítést és rakéták, repülők részleteit utánzó elemeket kaptak. A formatervi irányzat legismertebb képviselői az ’59-es Cadillac modellek, ám sok más olyan járművet is forgalmaztak, amikről első ránézésre azt hihetnénk, hogy a Jetsons család garázsából gurult ki!

A múlt héten a Klasszik Kasztni csatornája közzétett egy videót, amiben egy 1958-as évjáratú DeSoto Firesweep modellt ismertetnek. Ha nem ismerős a márka neve, az azért lehet, mert a cég 1961-ben szűnt meg, ráadásul a spanyol felfedezőről elnevezett márka képviselői közül elég kevés rója az európai utakat.

Miután a becsődölt Maxwell Motor Company Walter Chrysler tulajdonába került, nekilátott saját személyautói tervezéséhez és forgalmazásához. Nem sokkal a Chrysler megszületését követően Walter növelni akarta cége bevételeit, így 1928-ban két újabb márkát alapított.

A legmegfizethetőbbek a Plymouth modellek voltak. Ezeket követte a középső árkategóriás DeSoto, a konszern legdrágább márkája a Chrysler volt. Természetesen idővel bővült a család: még a II. világháború előtt a Dodge is a konszern részévé vált, illetve 1955 és 1975 között az „Imperial” önálló márkaként szerepelt piacon.

Az 1958-as modellévre a DeSotókat teljesen átdolgozták, megjelenésük kiválóan tükrözte a korszak esztétikai elvárásait: a géptest hatalmas uszonyokban végződött, melyeken három – három olyan lámpatest helyezkedett el, melyek űrhajók lángcsóváit imitálják. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én akárhányszor meglátom ezt az autót, az első lökhárítója engem mindig egy orrbagyűrt kacsa csőrére emlékeztet.

Emellett a géptesten megfigyelhető a jellegzetes díszlécezett, kéttónusú festés, ami nem csak divatos volt, de dinamikus megjelenést kölcsönzött az autónak. A képeken látható példányt négyajtós limuzin kivitelben szerelték, ám léteztek négyajtós „hardtop” limuzinok is, ami annyit jelentett, hogy a B-oszlopot elhagyták, s ez a kabriózás érzetét keltette – ez egy drága extra volt akkoriban.

Az autó utastere további olyan részleteket rejt, amelyek az ’50-es évek űrkorszakának formatervi jellegzetességei. Ilyen például a hajlított panoráma szélvédő, az első üléspad, illetve a gazdagon krómozott műszerfal is.

A fenti képeken látható példányt több olyan kiegészítővel is felszerelték, ami akkoriban drága extrának számított. Közéjük tartozik például a rádió, utasonként egy hamutartó, illetve a légkondi is.

A korszak műszaki trendje szerint az ’58-as Firesweep típusokat sorhatos és V8-as erőforrásokkal is lehetett rendelni. Ezt a példányt egy 5736 köbcentis V8-as motorral szerelték, ami 280 lóerő és 515 Nm nyomaték leadását tette lehetővé.

Váltó terén a DeSotók is a Chrysler nyomógombos Powerflite automata váltóit kapták, ebbe az autóba például egy 2 sebességes variánst szereltek. A Firesweep limuzinok legnagyobb sebessége 190 km/h volt, és 8,5 másodperc alatt gyorsult állóhelyből 100-ra. Ez ma már nem tűnhet hatalmas teljesítménynek, de ne felejtsd el, hogy egy 2020-ban 62 éves járműről beszélünk, ráadásul akkoriban minden autó, ami 10, max. 11 másodperc alatt futotta a 100-at, az valóságos izomautónak számított!

Ha neked is megtetszett ez a jármű, vagy kiderítenéd, mi a közös a nyomógombos váltóban és egy öreg magnókazetta lejátszó gombjaiban, nézd meg az alábbi videót! Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.

Ha Neked is bejönnek az amerikai uszonyosok, less bele a Klasszik Kasztni egyik korábbi feltöltésébe is, amiben egy ’57-es Plymouth Savoy-t mutatnak be. Nézz bele a csatorna beszámolójába, amiben tulajdonosa egy Trabanthoz hasonlítja. Hogy miért, az a videóból kiderül!