Sok éven át a Bel Air modellek jelentették a Chevrolet palettájának csúcsát. Ma bemutatom Neked az első szériákat, amik megalapozták az amerikai ikon történetét!
Az elmúlt évtizedek során a General Motors, s vele a Chevrolet is számos olyan autót mutatott be, amik nagy hatással voltak az amerikai autózás fejlődésére. Ilyen például a farmotoros Corvair, ami a Stingray alapjait adta, vagy a legendás 1957-es Bel Air, ami már saját korában is az USA egyik legtipikusabb jelképe volt.
Ma ez utóbbi széria korai modelljeiről lesz szó, amik megalapozták az autó típusfejlődését. Az első generációs Bel Airek 1950-ben jelentek meg, melyeket a korszak egyik sztár formatervezője, Harley Earl vázolt fel. Az új széria modelljeinek nevével is Earl állt elő. Bel Air, vagyis „jó levegő” a kaliforniai Los Angeles egyik kerületének neve, melyhez a General Motors főtervezőjét sok emlék kötötte. Így talán nem is meglepő, hogy a legújabb, legvagányabb modelleket egy, a szívéhez közeli városnegyedről nevezte el. Na de lássuk is, hogy az évek során hogyan is fejlődött a Chevrolet jó levegője!
Chevrolet Styleline Bel Air, 1950
A Chevy a Bel Airek 1. generációját 1950 és 1954 között gyártotta. Természetesen a formaterv még ha csak egy kicsit is, de évente változott. A modellévenkénti ráncfelvarrás amúgy egy tipikus amerikai autóipari jelenség volt, amivel szintén a General Motors főtervezője, Harley Earl állt elő.
Ez azért számított forradalmi újításnak, mivel a háború ideje alatt Amerikában leállt a személyautók termelése, viszont nagy kereslet volt új autókra. Earl kihasználta az USA lakosságának felgyülemlett tőkéjét és képmutatását, így az évente bemutatott új modellek mellett az előző évi modellek már elavultnak tűntek, ami arra sarkallta a fogyasztókat, hogy gyakrabban cseréljenek autót. Ez be is vált, mivel az 1950-es évek közepétől az évtized végéig egy autó átlagosan 2 évet töltött egy gazdánál.
A típus gyártásának hajnalán a Bel Air modellek még messze nem voltak olyan ikonikus járművek, mint későbbi utódaik. Az ’50-es modellek például a Styleline-ok és Fleetline-ok „hardtop” változatai voltak, ami szintén egy nagyszerű és meghatározó újításnak számított. A „hardtop” kifejezés annyit tesz: keménytetős, és azokra a kupé, limuzin és kombi kivitelekre alkalmazták, melyekről a B oszlopot lespórolták.
Ezek a modellek drágábbak voltak a hagyományos B oszloppal szerelt változatoknál, mivel sokkal stílusosabbnak számítottak. A jelenség arra vezethető vissza, hogy a fiatalok rajongtak a kabriókért, ám azok ponyvateteje nem bírta a strapát, ráadásul nehéz volt őket fel-le húzogatni – elektromos tető még nem létezett –, így az autótervezők ezzel a félmegoldással álltak elő, ami a kabriózás látszatát keltette, ám a tetőt nem lehetett a géptestről leszerelni. A Chrysler Imperial divíziója például külön fantázianevekkel látta el ezeket a modelleket.
A Newportok a B-oszlop nélküli kupék, a Southamptonok pedig a B-oszlop nélküli limuzinok voltak. Erről részletesebben az Imperial Crownokról szóló összegző írásomban olvashatsz!
Chevrolet Styleline Bel Air, 1951
Az előző modellévi példányokhoz hasonlóan még az ’51-es Bel Airek sem önálló típusok voltak. Továbbra is, 1953-ig a Styleline és Fleetline modellek legerősebb, legjobban felszerelt B-oszlop nélküli kupé változatai voltak, ám népszerűségük egyre csak növekedett. Ez nem is meglepő, hiszen a GM divíziói közül a legolcsóbb márka volt, melyhez kifejezetten újszerű, esztétikus megjelenés társult.
Az ’51-es modellévre a Chevy kissé átdolgozta az autók hűtőrácsát és műszerfalát, ám a géptest nagy részét változatlanul hagyta. Erőforrás terén pár apróbb változás mégis történt. Az előző évi 3 859 köbcentis sorhatos erőforráson nem változtattak. Továbbra is 98 lóerős és 262 newtonos maradt, viszont a 0-100-as gyorsulást sikerült 22,5 másodpercről 22,4-re csökkenteni. Mindez persze nem sok, viszont a tervezőknek csak egy éve volt átdolgozni a már sorozatgyártásban lévő erőforrást.
Ha közelebbről is megnéznél egy vagány Styleline Bel Air Kupét, less bele az alábbi videóba!
Chevrolet Styleline Bel Air, 1952
Az ’52-es modellév egy kisebb „downsizingot” hozott a Styleline Bel Air életébe, ami annyit tett, hogy a 3 859 köbcentis sorhatos mellett egy 3 547 ccm-es változat is elérhetővé vált. Emellett a hűtőmaszkot minimálisan átdolgozták és a hátsó sárvédők fémdíszítését újakra cserélték.
A 2 motorlehetőség közül az erősebb továbbra is 262 Nm-es volt, ami a korábbi 98 lóerő helyett már 105-öt adott le. Csúcssebessége 130 km/h volt, 0-100-ra pedig 22,3 mp alatt gyorsult, ami megint egy picivel jobb, mint az előző modell értékei.
A kisebb, 3,5 lötyis sorhatos csak 92 lóerős volt, ráadásul csúcssebessége is csak 120 km/h volt, viszont 100-as gyorsulása csak 21,6 mp-be telt. Az ezen motorral szerelt változatokat egy 3 fokozatú kézi váltóval, míg a nagytestvéreket egy 2 sebességes Powerglide automata váltóval szerelték.
Chevrolet Bel Air, 1953
Az 1953-as modellév sok változást hozott a General Motors életébe. Ekkor mutatták be például az 1. generációs Cadillac Eldoradót és változtatta meg modellkínálatának nevét a Chevrolet is. A Chevy Special & DeLuxe modelljeit felváltották a 150-es és 210-es modellek, illetve ami még fontosabb, hogy a Bel Air önálló típussá vált, és nem csak, mint a Styleline hardtop változata szerepelt a katalógusokban!
1953-tól a Bel Air a Chevy prémium kínálatával vált azonossá, s már kabrió, limuzin és kombi kivitelben is rendelhető volt. Az ’53-as és ’54-es Bel Airek, ahogy a többi gyártó modelljei is, egy egyedi, bizarr hűtőrácsot kaptak.
Erre azért volt szükség, mert a gyártók átmenetet szerettek volna képezni az évtized elején és majd később közepén alkalmazott formatervi megoldások között. Ez érthető is, hiszen az ’50-es évek elején még a korábbi évtized formatervi és esztétikai elvei szerint szerelték az autókat, amiket akkoriban „felborított fürdőkádaknak” neveztek, s ezt a lapos, széltében és hosszában elnyújtott vonalvezetés váltotta fel.
Érdemes közelebbről is megnézni a legendás ’57-es legelső önálló típusát, szóval less bele nyugodtan a videóba!
Chevrolet Bel Air, 1954
Az ezévi Bel Airek ismét csak némi formatervi és esztétikai változásokkal érkeztek, műszaki adatait tekintve megegyeztek az ’53-as modellekkel. Annyi változás mégis történt, hogy a kisebb erőforrást elhagyták és csak a korábbi 3 859 köbcentis sorhatossal lehetett rendelni. Ez vonatkozott a Bel Air összes kiviteli formájára, még a Townsman Bel Air kombira is.
Ez a közel 3,9 literes erőforrás a korábban megszokott 3 sebességes kézi és 2 fokozatú Powerglide automata váltókkal volt rendelhető, melyek a motorral történő párosítása másképp hatott a szépséges gépszörny teljesítményére.
Ez a 4 ajtós limuzinok esetén annyit tett, hogy az automaták 125 lóerő és 277 newton leadására voltak képesek, ami egy 144 km/h-s csúcssebességet eredményezett. Ezek az értékek a kézi váltós kivitelek esetén 115 lóerőt és 271 Nm nyomatékot jelentettek, ami egy kicsivel kisebb, 140 km/h-s maximális sebességet jelentett.
Bár a kézi váltósak kicsivel gyengébbek voltak, 0-100-as gyorsulásuk lendületesebb volt. Ők 15,5 mp alatt érték el a 100-as tempót, míg az automaták ezt 17,2 mp alatt érték el. Lehet, hogy ma ez viccesnek tűnhet, de ez akkoriban nagy szónak számított. Gondolj csak bele, hogy az évtized végén minden olyan autó, ami 11,0 mp alatt futotta a 100-at, izomautónak számított!
Ahogy elődei is, az ’54-es Bel Airek is árukhoz képest jól felszerelt autók voltak. Nem csak megjelenésük, de egyes kényelmi részleteik is kiemelték őket a korabeli Fordok és Plymouth-ok közül. Az extrák közé tartozott például a szervó és a fékrásegítő, ráadásul fehérfalú gumival és krómozott küllős kerekkel is rendelhetőek voltak, ami akkoriban csak a luxusautók, mint pl. a Buick Roadmasterek kiváltsága volt.
Emellett műszerfala már nagyban a kibontakozó autóipari űrkorszak formatervi jegyeit sugallta. A műszerfalon tovább nőt az egyre csak terebélyesedő krómdíszítés, ráadásul a fejlődő technológiának köszönhetően a panoráma szélvédők is egyre nagyobbak és ívesebbek lettek. Ha közelebbről is megnéznéd ezt az 1,6 tonnás masinát, nézd meg az alábbi videót!
Miután az 1954-es modellek átadták a stafétát a következő évi modelleknek, az 1955-ös modellévben megérkezett a Bel Airek 2. generációja, ami az ikonikus ’57-es modelleket is magába foglalta. 1956-tól már a 4 ajtós limuzinokat is lehetett B-oszlop nélküli limuzin formájában rendelni, ami sokat dobott a széria imázsán. Ezekről viszont majd csak később, a TOP típustörténet alrovatban olvashatsz.
Addig is oszd meg velünk, hogy neked az 1950 és 1954 között Bel Airek közül melyik jön be a legjobban, s akkoriban éltél volna, te a Chevy, vagy egy konkurens középkategóriás autójába fektettél volna be. Segítek, a korszak Chevy-jeinek vetélytársai közé a Plymouthok, Fordok, Ramblerek és Hashek tartoztak. Kicsivel drágább és jobban felszerelt modelleket pl. a Pontiac, Dodge, DeSoto és Studebaker értékesített.
Update: A Bel Airek 2. generációjáról, vagyis az 1955 és 1957 között gyártott modellekről itt, a folytatásban olvashatsz!