21,3 milliót egy 200 lóerős diszkógömbért? Még szép! – 1956 Plymouth Belvedere az RM Sotheby’s aukcióján

Az RM Sotheby’s aukciós ház egy hírhedten nagypresztízsű intézmény, ami nagyon különleges autókat, nagyon különleges árakon ad tovább. Közéjük tartozik egy 1956-os Plymouth Belvedere kabrió is, aminek újkora óta összesen csak 2 tulajdonosa volt, ráadásul az szinte az összes gyári extrával felszerelték.

A hosszas licitálás után az összeg 68 750 dollárnál, vagyis több mint 21 millió 323 ezer forintnál állt meg, ami, ha figyelembe veszed az autó múltját, nem is olyan tragikusan nagy összeg. Persze 20+ millió forint egyáltalán nem kevés, szóval nézzük is meg, mi került egy hajdani középkategóriás autón annyiba, mint amennyit ma egy egész jó Merciért kellene fizetni!

Elsőként ejtsünk pár szót magáról a márkáról és a típusról. A Plymouth a Chrysler-konszern egyik márkája volt, amit még 1928-ban maga Walter Chrysler a DeSotóval azonos évben alapított. 2001-es megszüntetéséig a Plymouth évtizedeken át a cégcsoport alacsony árkategóriás modelljeit gyártotta, ami a szóban forgó Belvedere esetén, 1956-ban, annyit tett, hogy a Chrysler márkái közül a Plymouth jelentette a kínálat legalját, majd őt követte a Dodge, DeSoto, Chrysler, illetve az 1955 és 1975 között önálló márkaként képviselt Imperial, ami a Lincolnokkal és Cadillac-ekkel lépett ringbe.

Ami pedig a Belvedere-t illeti, a megnevezés elsőként a 1951-ben bukkant fel, mint a Cranbrook B-oszlop nélküli, kupé változata. 1954-ben vált önálló modellé, és már limuzin, kabrió és kombi kivitelben is rendelhető volt. A Fury és Sport Fury 1959-es megjelenéséig a Plymouth legmenőbb autójaként szerepelt a palettán, majd ezt követően a közép kategória képviselőjévé vált.

Annak ellenére, hogy az ’50-es évek jellegzetes uszonyai elsőként a Cadillac-eken jelentek meg, a formatervi jelenség csak 1955-ben vált népszerűvé, amikor a Chrysler felkérte a korszak egyik sztár formatervezőjét, Virgil Exnert, hogy tervezze át az akkor még 4 cég modelljeit.

Az első igazán Jet korszakot idéző személyautók 1955-ben jelentek meg, s szintén ebben az évben mutatkozott be az Imperial, mint önálló gyártó. Az ’56-os modellévre a Plymouth-ok formaterve jelentős mértékben nem változott, ám a csúcsmodell Belvedere-ekből 6 735 megrendelés érkezett, ami jelentősen felülmúlta az ez évi Chevrolet Bel Airek és Ford Fairlane-ek eladásait.

1956-ban a Belvedere-eket 12 féle motor és váltó kombinációval lehetett rendelni, melyek legelitebb példája az aukción eladott 4 525 köbcentis, 200 lóerős (149 kW) és 369 newtonos változat volt. A V8-as erőforráshoz egy 2 sebességes Powerflite váltót csatlakoztattak, melyek együttműködése egy 162 km/h-s csúcssebességet és 12,6 másodperces 0-100-as gyorsulást tett lehetővé.

Átlagfogyasztása 100 km-en 18,5 liter körül lehetett, ami nem is olyan tragikus, hiszen egy 4,5 literes, 200 lovas, 5,2 méter hosszú, 1 588 kiló öntömegű kabrióról van szó. Azt se felejtsük el, hogy akkoriban az USA-ban nem számított a fogyasztás, hiszen a korszak Európájával ellentétben a benzin gyalázatosan olcsó volt, így a mérnököknek nem kellett gazdaságos autókat tervezniük.

Az ’56-os Belvedere nem csak külső, de belső esztétikai megoldásaival is az amerikai űrkorszak elveit követte. Ez nem is olyan meglepő, hiszen az az ember tervezte, aki az egész irányzatot kirobbantotta. Az utasteret 2 üléspaddal látták el, ráadásul az egész műszerfalat fém és króm borítja, ami akkoriban teljesen szokványos megoldásnak számított.

Ami plusz különlegesség, hogy a panoráma szélvédő alatti területet kitömték és műbőrrel húzták be, ami amúgy egy primitív/ korai biztonsági felszerelés volt. Akkoriban a biztonsági öv még nagyon ritka volt, ráadásul biztonsági kormányrúd sem létezett. A kitömött műszerfal azt a célt szolgálta, hogy karambol esetén csökkentse a fejsérülések mértéket. Ezt a Chrysler az Imperial modelleken egy kicsit túl is tolta, ahol a kormányrúd közepét is kitömték. Ez az ’58-as Imperial Crownokon például az alapfelszereltség részét alkotta.

Sajnos az RM Sotheby’s nem töltött fel videót erről a nagyszerűen fennmaradt Belvedere-ről, így be kell érned a Gateway Classics hardtop változatának autójával. Csak apró különbségek vannak az autók között, így az élmény szinte ugyanaz!

Na de miért is kerülhetett 21,3 millióba ez a 70 pluszos kabrió? Az RM Sotheby’s weboldalán azt írják, hogy az autót 1956-ban egy wisconsini szalonba, a Burns Garage of Walworth-be szállították, ahol bemutató autóként kezdte pályafutását. Ezért is kapott kéttónusú Turquoise & Midnight Blue, vagyis türkiz és „éjféli kék” fényezést, hogy megragadja a járókelők tekintetét.

Emellett az szinte össze akkori gyári extrával ellátták. A légkondin túl Highway Hi-Fi rendszer is volt benne, ami egy autóba épített bakelitlejátszó volt. Igaz, a tű a rossz utakon gyakorta elmozdult, de ne felejtsük el, hogy még a magnókazetta megjelenéséig is kellett vagy 20 év, ráadásul az ’50-es években még az autórádió is az extrák közé tartozott!

Az autó értékéhez sokat hozzátett, hogy életútját folyamatosan dokumentálták. Miután a szalon 1 700 mérföldet, vagyis alig több mint 2735 km-t autóztatta az érdeklődőket, az tovább adta az 1. tulajnak, aki egészen 2006-ig vigyázott rá! Igen, 2006-ig, vagyis több mint 40 éven át nála volt az autó!

A 2. tulaj ismerte a Belvedere gazdáját, és már 14 éves korában elhatározta, hogy megveszi tőle. Az öregúr vonakodott, de 20 évnyi nyaggatás után végre tovább adta azt a türkiz gyöngyszemet. Ezt követően a büszke tulajdonos egy teljes körű külső-belső felújításban részesítette a Plymouth-t. Az egyetlen változtatás a krómküllős felnikben rejlik, amiket utólagosan vettek az autóhoz, ami viszont korhű kiegészítő. Az autóhoz olyan fényképek is tartoztak, amiket még a szalonban készítettek, ami megkönnyítette a restaurálás folyamatát. Emellett az aukción több korabeli prospektus is járt az autóhoz.

Ez az 1956-os Plymouth Belvedere kabrió kiváló példa arra, hogy ha vigyázol és törődsz valamivel, az még évtizedekkel később is tündökölni fog, ráadásul eredeti áránál jóval többért is tovább lehet rajta adni.

Mit gondolsz, Te licitálták volna erre a nagyszerű autóra, vagy inkább a katalógus további alanyain akadt volna meg a szemed? További képekért nézz bele az alábbi galériába és oszd meg velünk a véleményed!