Története során a Škoda számtalan nagyszerű modellt mutatott be, melyek egy része már a feledés homályába veszett, míg egyes modellekre retró ikonokként tekintünk vissza. Ma közülük mutatok be 4 darabot!
Nagy örömmel láttam, hogy a legutóbbi Škodákról szóló írásom szép eredményeket ért el, így arra jutottam, hogy készítek egy folytatást. A skodálatos masinák 1. részében megismerkedhettél az áramvonalas 935 Dynamic-kal, az ős Superbekkel, a 1203-as kisbusszal, a faros 1100MBX kupéval, és a számtalan kivitelben szerelt 706-os buszokkal, illetve a Feliciával, ami az 1950-es évek végétől a ’60-as évekig a siker és gazdagság jelképe volt.
Ma további 4 modellről olvashatsz, melyek saját korukban nagy durranásnak számítottak. De nézzük is, melyek ezek a típusok!
Škoda Rapid, 1935 – 1947
A Škoda a Rapid megnevezést elsőként az 1934-es és ’35-ös modellévben szerelt Popular esetén használta, ami a „Népszerű / Népeknek szóló” típus 1 195 köbcentis változata volt. A csehszlovák gyártó már ekkor érezte, hogy itt lenne az ideje egy nagyobb, új modell szerelésének, ami 1935-ben az immár Rapid, vagyis „Gyors” típusjelölésű megszületéséhez vezetett.
A 13 éven át szerelt modell több újításon és ráncfelvarráson is átesett. A korai példányokat Rapid Type 901, később Type 914, egy oldalszelepelt, soros 4 hengeres, 1 386 köbcentis erőforrással látták el, melynek legnagyobb sebessége 100 km/h volt. A 31 lóerős (23 kW) kisautó a korszak viszonylataihoz képest elég kedvező fogyasztással rendelkezett, valahol 9 és 10 liter között fogyasztott 100 km-en.
A Rapid népszerűségét csak tovább növelte, hogy alacsony fogyasztása és modern formaterve mellett több kivitelben is rendelhető volt. Közéjük tartozott például a tudor, vagyis a 2 ajtós limuzin, a 4 ajtós limuzin és a 2 ajtós, 4 személyes kabrió is, de furgon formájában is rendelhető volt.
A részletesebben is megnézed a fentebbi képet, láthatod, hogy a 901-es 4 ajtós limuzin kivitelei első ajtajai „öngyilkos ajtós” elrendezést, míg a hátsók hagyományos elrendezést kaptak. Ennek oka, hogy az első és hátsó ajtók 2–2 közös zsanéron osztoztak, így a Škoda spórolni tudott a termelési költségeken. Ezt a megoldást alkalmazta a Renault is a 4 CV modelleken.
Az 1938-as modellévre a zöld nyilas a Rapidot is átdolgozta, ami korszerűbb formatervet és új erőforrást kapott. A Type 922-es típusok a Rapid OHV nevet kapták, utalva a már 42 lóerős (31 kW) motor OHV elrendezésére. Bár elődjéhez híven az Ő legnagyobb sebessége is 100 km/h volt, lökettérfogata viszont 1 558 köbcentire növekedett, ami jobb gyorsulást eredményezett.
A 922-es modellek már stabilan 10 liter benzint fogyasztottak százon, míg a kiviteli lehetőségek a 2 és 4 ajtós limuzinra és kabrióra korlátozódtak. Ha közelebbről is megnéznéd ezt a csehszlovák csodát, less bele a Škoda Heritage videójába!
Škoda 1101 / 1102, 1946 – 1952
A Škoda már 1945-ben nekilátott a háború előtti Popular 1101-es átdolgozásának, melynek eredményeképp egy 2 ajtós, 4 személyes családi autó született meg. Mivel a cég a típust egy teljesen új autóként kívánta értékesíteni, a típusjelölésből elhagyták a Popular megnevezést, s egyszerűen csak, mint 1101-es értékesítették. A vásárlók azonban megszokták, hogy a Škoda modelljeinek könnyen kimondható nevei vannak, így a nép a 2 ajtós limuzin kivitel miatt csak, mint „Škoda Tudor” emlegette.
Ahogy számos szocialista autó esetén, az 1101-es tervezésekor a tervezők a nyugati autók formatervét imitálták/vették alapul. Ha közelebbről is megnézed a 2 fentebbi képet, láthatod, hogy a Tudor, bár jelentősen kisebb, mégis sokban hasonlít az 1940 és 1941 között szerelt Buick Superre. Közös vonalvezetési elemeik közé tartozik például a termetes orr, melybe az első sárhányókat még nem integrálták, illetve az azok elején elhelyezett lámpák.
Esztétikai szempontból mind a 2 típus hasonló hűtőmaszkot és első lökhárítókat kapott, melyeken 2–2 ütköző baba helyezkedett el. A csehszlovák gépezet megjelenése terén talán annyiban volt régimódi, hogy karos indexet és öngyilkos ajtókat kapott, amik az ’50-es évek közeledtére már Európában is ódivatúnak számítottak.
A 1101 megjelenése után 3 évvel, 1949-ben mutatkozott be az átdolgozott, 1102-es változat, ami formatervi és műszaki adatai terén egyezett a korábbi Tudorral, melyet vele párhuzamosan továbbra is gyártottak. A 2 autó közti különbség abban rejlett, hogy az új Tudorok már kormányváltót kaptak. Ha közelebbről is megnéznéd ezt az amerikai stílusú csehszlovák vasat, nézd meg a Hum3D animációját!
Mind a két Tudort a korábban már bevált központi csővázas megoldással szerelték, annyi különbség mégis adódott, hogy míg a korábbi 1101-eseket inkább kombi, furgon, kisbusz és mentőautóként szerelték, az újabb 1102-es Tudorok szedán, kabrió és roadster formájában hagyták el a gyártósort.
A Tudor Škodákat egy 1 089 köbcentis, soros 4 hengeres erőforrással szerelték, ami a hátsó kerekeket hajtotta. A 32 lóerős motorhoz egy 4 fokozatú kézi váltó csatlakozott, melyen a 3. és 4. sebességet szinkronizálták. Legnagyobb sebessége 100 km/h volt, kiviteltől függően öntömege 900 és 1 090 kg között váltakozott.
További érdekesség, hogy a háború utáni válság miatt az alapfelszereltség nem tartalmazta a gumikat, így ha az új tulajnak nem volt tartalék a sufniban, extraként azokat is meg kellett rendelnie. Ha érdekel, hogyan is repeszt a Tudor, less bele az alábbi videóba!
Škoda 1000 MB, 1964 – 1969
Az 1960-as években a csehszlovák gyártó hatalmas fejlesztésekbe kezdett. A gyártelep fejlesztése és bővítése mellett járműveit is frissítette, melynek eredményeként 1964-ben napvilágot látott az 1000 MB szedán, amiből 1000 MBX néven 2 ajtós sportkupé is született.
Az Ezres Škoda az Octaviát volt hivatott felváltani, ám a „Nyolcadik gyermek” 3 évvel túlélte utódját. Az MB markáns változásokat hozott az államosított gyár életébe. Ő volt a csehszlovák üzem első farmotoros modellje, ráadásul a motor forgattyúsházát egy speciális alumínium ötvözetből készítették, melyen az öntvények meneteit csak meg kellett vágni, nem pedig a szerkezetre kellett lyukakat fúrni. Ez a technológia jelentősen javított a termelési időn, ráadásul az energiafogyasztást is csökkentette.
Annak ellenére, hogy a Škoda a lehető leginkább próbálta mellőzni a szocializmusban népszerű amerikai autók másolását, 1-2 elemet mégis átemeltek. Ilyen például az elcsökevényesedett uszony-pár, vagy az orrészbe szerelt csomagtartó alatti pótkeréktartó, amit többek között a Renault Dauphine-okon alkalmaztak.
Ezek mellett az apró „koppintások” mellett a cseh mérnökök egy teljesen újszerű autót terveztek, ami végre nem egy nyugati autó másolata volt. Gondolj bele, hogy például a GAZ–13 Csajka a Packard 400-as, a GAZ–12 ZIM pedig a Buick Roadmaster másolata volt.
Az 1000 MB nevében amúgy az 1000 az 1,0 literes, 4 hengeres, vízhűtéses erőforrása utal, míg az MB jelölés a gyártelep városát, Mladá Boleslavot jelöli.
A ezres modellek 988 köbcentis, 4 hengeres motorja 37 lóerő leadására volt képes, legnagyobb sebessége 120 km/h volt. 1966-ben érkezett az átdolgozott 1100 MB változat, melyet az 1000-es párhuzamosan szereltek.
Az új modell egy 1,1 literes erőforrást kapott, ami már 43 lóerősre nőtte ki magát. Időközben színre lépett a sportos kupé kivitelű MBX variáns is, amit 1000 és 1100 köbcentis formában is szerelték. Ezek a luxus példányok már 52 ló erejével tépték az aszfaltot, és viszonylag kevés készült belőle.
Ha részletesebben is érdekel az 1000-es MB története, olvass bele a róla szóló írásomba, vagy nézd meg a videót és vidd el egy körre!
Škoda TREKKA, 1966 – 1973
A TREKKA egy Európában kevéssé ismert Škoda-típus, melynek termelését az 1960-as évek végén Új-Zélandon kezdték meg. Ő volt a cseh gyártó első szabadidő autója, ami a későbbi MPV-k és SUV-ok alapjául szolgált.
Az 1960-as években Új-Zéland hatalmas védővámokat vetett ki az országba importált autókra, viszont a vezetők tudták, hogy nagy szükség lenne egy olyan gépjárműre, amit mezőgazdasági szolgálatba is lehetne állítani. Így született meg a TREKKA, ami lényegében egy Octavia alapra épített, Land Rover megjelenésű terepjáró volt.
Mivel a vámok miatt a kész autók importálása nagyon is költséges lett volna, az autókat alkatrész formájában szállítottak le, majd a helyszínen szerelték össze. Az első elkészült példány ’66 december másodikán ünnepélyes keretek között hagyta el a kaweraui gyártósort. Az eseményen Norm Shelton kereskedelmi miniszter is részt vett, aki így nyilatkozott: „A TREKKA az első Új-Zélandon kifejlesztett és nagyrészt helyben gyártott jármű”.
899 fontos árával egyedül az Austin Mini és a Ford Anglia volt olcsóbb. Az alacsony ár hátterében az állt, hogy a helyi vállalat, a Motokov, az eladásokban volt érdekelt, míg a szocialista testvér számára a profit ismeretlen fogalomnak számított. Ennek köszönhetően a Motokov nagyon is kedvező áron jutott hozzá az Octavia alvázakhoz.
Motor terén a terepjáró Škoda egy 1 221 köbcentis, soros 4 hengeres erőforrást kapott, ami 47 lóerő leadására volt elegendő, melynek működését egy 4 fokozatú váltó segítette. A korai modelleket vászontetővel árusították. A kereslet rövidesen megnőtt, így hamarosan már leszerelhető alumínium tetővel is kérhető volt. A TREKKA-t eredetileg mezőgazdasági célokra szánták, ám a kiskereskedők is szép számban rendeltek belőle.
A kezdeti sikerek ellenére a masina csillaga rövidesen kialudt, mivel nem tudott lépést tartani az országba beszivárgó olcsó japán áruszállítókkal. Ennek ellenére híre több országba is eljutott, többek között Pakisztánban és Vietnámban is szerelték. Ha közelebbről is megnéznéd ezt az új-zélandi fenevadat, kukkants bele az alábbi videóba!
Ha részletesebben is érdekel a cseh / csehszlovák gyártó története, nézz bele a Híres Autómárkák könyvsorozat Škodákról szóló kiadásába, amiben ismertetik a cég teljes történetét és a kiadás évéig megjelent legtöbb modelljét!
Mit gondolsz, Neked melyik Zöld Nyilas modell jön be a legjobban? Oszd meg velünk a véleményed és szavazz a kedvencedre!