Ez a gyártó egyik legikonikusabb autója, amelyet a versenysportba való belépésre szántak.
A BMW 107 éves történelme alatt rengeteg újítással és megszámlálhatatlan, ikonikusnak nevezhető autóval örvendeztette meg az emberiséget. Legyen szó háromkerekű autóról vagy bivalyerős gépről, a BMW mindenre képes példával szolgálni. Egyik legikonikusabb autója viszont kétségkívül a 3.0 CSL.
Az alap
Az E9-es modellcsaládba tartozó 3.0 CSL alapja a 2800 CS, amely 1968-ban váltotta fel a korábbi 2000-es kupékat és dizájnja sokkal inkább mutatott egy modernebb korba, mint a retrospektív szemmel igenis ’60-as éveket idéző 2000-es modellek. Az autó szíve a 2,8 literes, karburátoros, soros hathengeres M30-as kódnevű motor volt. Ez 170 lóerős teljesítményt produkált, amellyel hamar közönségkedvenc lett. A gyártó ezen felbuzdulva úgy döntött, mindenképpen csinál egy versenyváltozatot a gépből.
Az első próbálkozás egy 250 lóerősre erősített 2800-as volt, amelyet az Alpina igyekezett felkészíteni a Spában rendezett 24 órás versenyre, azonban mire a túraautó megerősített felfüggesztést és jobb kormányzást kapott, a versenyszervezők lejjebb vitték a súlyhatárt, így a modell 300 kilogrammal nehezebb volt a megengedettnél.
A súlykudarcot követően az Alpina egy utcai közlekedésre alkalmas verzió kialakításába fogott, ez lett a 3.0 CS, miközben igyekezett a modell versenyváltozatát is fejleszteni. A 3.0 CSL 1971-ben született meg és ugyanazt a technológiát kapta, mint a CS változat, de 215 kilóval könnyebb volt és sokkal jobb kormányzást biztosított.
A Batmobil
1973-tól a 3.0 CSL volt a sorozat legütősebb utcai modellje az erős motornak és a könnyű váznak köszönhetően, amelyhez egy aerodinamikát segítő kit is hozzájárult. Az ikonikus hátsó szárnynak és a márka rajongóinak köszönhetően a becenévre sem kellett sokat várni: a modellt hamar Batmobilként kezdték emlegetni.
Nem csak a hátsó szárny segítette a névadást, hanem a CSL egész alakja és formái. Elöl is légterelőket raktak az autó két oldalára, a fényszórók fölé, amelyek egyrészről valóban olyan hatást keltettek, mintha Batman járgányát látná az ember, másrészről viszont javították az aerodinamikát, ezáltal a menetteljesítményeket.
A kerékíveket nagyobbra húzták, mint az alapmodell 2800-asét, amely nagyobb felnik felszerelését tette lehetővé. Végül a hátsó szárnyat el kellett távolítani az utcai modellről, mivel nem volt engedélyezett, így vevőkhöz szállításkor a szárnyat a csomagtartóba rakták és az új tulajdonosra bízták, meri-e használni.
Minden gramm számít
A súlycsökkentés a homologizáció miatt volt fontos, így a BMW és az Alpine mindent megtett, hogy a CSL a lehető legkönnyebb legyen. A név egyébként a coupé sport leicht, azaz könnyű sportkupé rövidítésből ered.
A könnyűséget a tervezők szó szerint vették, mivel a modell majdhogynem összes darabját lemérték és ahol csak lehetett, könnyebb alkatrészre cserélték. Az oldalsó, valamint csomagtartó ajtók és a motorháztető alumíniumból készültek, de a többi fémalkatrészt is diétára küldték. A tető, a csomagtartó fala és a kerékívek is vékonyított fémből készültek.
Mivel minden gramm számított, ezért a legapróbb alkatrészeket is igyekeztek könnyíteni, így például a motorháztetőt emelő mechanikát is lecserélték vékony fémrudakra. Bár a belső gyönyörű faberakással lett megépítve, mivel eleganciára mindenképp szükség van és a kagylóüléseket külön a 3.0 CSL számára fejlesztették ki, amelyek súlyát szintén igyekeztek a minimálisra csökkenteni.
Bizonyos alkatrészeket már a tervezés első fázisában kukáztak, így se első lökhárító, se elektromos ablakemelők, se szervokormányzás nem került az autóba, a hátsó lökhárító pedig csupán egy vékony műanyag volt fényes króm helyett. A végeredmény viszont megérte. Több mint 200 kilogrammot sikerült megspórolni a dinamikusság érdekében.
A teljesítmény
Mindez azonban mit sem számítana, ha a 3.0 CSL nem kapott volna egy erős motort, ami a versenypályán, de a mindennapi használatban is megállja a helyét és hatalmas élvezetet biztosít a sofőrnek.
A motor a 2800-asban is jelen levő, fent említett hathengeres M30-as volt, de egy helyett két karburátorral. A teljesítmény 180 lóerő és 213 km/órás végsebesség, de volt Bosch-befecskendezős kivitel is 206 lóval. Ehhez jött egy négysebességes manuális váltó, amelyet kicsit kipörgetve akár 220 km/órát is el lehetett érni.
Motorsport
Bob Lutz, a versenysport megszállott rajongója 1972-ben vette át a BMW sales csoportját. Lutz levadászta a Ford versenyfőnökét, Jochen Neerpaschot és tervezőit, és magához csábította őket. 1972-ben megalapította a BMW Motorsport GmbH-t, amelynek célja egyszerű volt: gyors siker.
A nem sokkal később kifejlesztett 3.0 CSL pedig remek társ volt ebben, mivel dominálta az elkövetkező évek túraautó-bajnokságait. Hans-Joachim Stuck és Chris Amon ült a volán mögött, amikor a BMW autója átlépte a célvonalat a 6 órás Nürnbergring-futamán, 42 kört verve az ellenfelekre. Egy másik 3.0 CSL Niki Laudával állított körrekordot 8:21.3-as idővel és ez csak a kezdet volt. 1979-ig hatszor győzedelmeskedett a BMW a Túraautó-Európa-bajnokságokon.
Az első Art Car
A 3.0 CSL nem csak a versenypályán hódított, de a művészeteket is magáévá tette. 1975-ben Alexander Calder amerikai szobrász egy modellt használt fel vászonként, ezzel megteremtette a BMW Art Car kollekció első darabját. Az, hogy egy valódi autó legyen műalkotás, Hervé Poulain francia versenyző ötlete volt, aki később vezette is az autót versenyeken.
Az alkotás lényege az erős, hivalkodó színek és az autó alakját kihangsúlyozó vonalak használata volt, amelyeket Calder a legjobban a szárnyakon, a motorházon és a tetőn használt ki.
Frank Stella volt a kollekció következő darabjának alkotója, egy 750 lóerős CSL modellre festett, a végeredmény pedig egy fekete-fehér négyzethálós mintázat lett, amely egy túlméretezett tervezőpapírra emlékeztetett.
Azóta rengeteg művész adott darabokat a BMW Art Car kollekcióhoz, köztük Andy Warhol, aki egy ’79-es M1-est pingált ki saját stílusában. A BMW szerint a projekt lényege, hogy megmutassa, hogyan változik az autóipar technológiája és hogyan alakulnak a képzőművészet irányzatai az évek során.
A BMW 3.0 CSL egy alacsony darabszámban gyártott – összesen 1265 készült belőle, 1973 és ’75 között csupán 167 –, hatalmas teljesítményre képes, a versenypályára tervezett modell volt, így vitathatatlan, hogy a történelem része.
2015-ben a BMW bemutatta a 3.0 CSL Hommage koncepcióautót, amely az eredeti modell előtti tisztelgés. A soros hathengeres motor mellé eBoost hibrid rendszer is társul, karbonszál és alumínium a legtöbbet használt anyag a járműben a súlycsökkentés érdekében.
Ugyanebben az évben a gyártó a modell R változatát is bemutatta, amely a versenyváltozatot jelenti. A több mint 300 km/órás végsebességet ígérő modell az eredeti 3.0 CSL 1975-ös versenysikere mellett a BMW amerikai divíziójának 40 éves évfordulóját is ünnepelte.
Bár ma már igen ritka, hogy az utcán lássunk egy-egy Batmobilt, gyűjtők százai büszkélkedhetnek a veterán BMW-modell egy darabjával és az Art Car projekt pedig szintén nem mindennapi emléket állít a nem mindennapi autónak.
