A ráncfelvarrott HR-V tartogat meglepetéseket, ezzel a konfigurációval azonban inkább városi közlekedéshez ideális. Összehasonlító teszt videó a Csapatod.hu off-road pályáján, a Funnycar instruktorával!
Kettős érzések voltak bennem, amikor átvettem a tesztautó kulcsát, hiszen nehezen tudtam eldönteni magamban, mit is várok a HR-V-től. A legfrissebb élményem egy Honda volánja mögött – az új Civic-et leszámítva – az volt, amikor néhány hónapja egy barátom CRX-ét hajtottam meg. Akkor elraktároztam magamban, hogy a japánok tudnak jól vezethető autót gyártani és titkon a HR-V kapcsán is erre számítottam. Aztán megszólalt bennem a realitás is, mely azt sugallta, ez mégis csak egy SUV-szerű crossover, ezért a kényelem sem egy elhanyagolható szempont. De vajon melyik érzés győzött? Hamarosan ez is kiderül! De addig is nézzétek meg mit művelt Atti és Márk a Csapatod.hu off-road pályáján a két Honda SUV-val, ahol a Funnycar instruktora állt az Alapjárat rendelkezésére!
A HR-V első generációja a ’90-es évek vége fele jelent meg, formaterve pedig elég megosztóra sikerült. Én abba a csoportba tartozom, akiknek nem jött be az a fajta dizájn, hiszen leginkább egy kerekeken guruló bakancsra hasonlított a modell. A 2006-ig gyártott HR-V után egészen 2015-ig kellett várni a második szériára, ekkor mutatkozott be ugyanis az új típus. A japán piacon Honda Vezel néven futó hobbiterepjáró a Jazz alapjaira épül, és 2018-ban esett át egy modellfrissítésen. A tesztalany is egy ilyen ráncfelvarrott kivitel volt, melynek legnagyobb ellenfelei a Mazda CX-3, a Nissan Qashqai és a Toyota CH-R.
Honda HR-V – harmonikus vonalak
A Honda kisebbik SUV-jának második generációja sokkal jobban tetszik nekem az elsőnél, valahogy sikkesebb összhatást kelt. Nincsenek rajta nagy és unalmas felületek, ugyanakkor nem Citroënesen bonyolult a formaterv. A kettős övvonal például izgalmas részlet, szépen kanyarodik fel a hátsó ajtó rejtett kilincséhez. Az orrán viszont egy kicsit bazárinak tartom azt a nagy krómozott betétet, de ezzel lehet, hogy egyedül vagyok.
A modellfrissítés során finom változtatásokat eszközöltek az autó külső megjelenésén, kicsit átszabták például a frontrészt, mely módosított lökhárítót és ködlámpafészkeket is kapott. Az éles japán vonalakhoz szerintem nem illenek a kerek ködlámpák, melyeket légbeömlőt imitáló keretbe foglaltak. Ezt a részletet mondjuk nem tudtam hova tenni. Jól mutat viszont az agresszív köténylemez, karakteres megjelenést ad az autónak. A projektoros LED fényszórók az alapfelszereltség részét képezik, ez egy plusz pontnak írtható be. A HR-V farán minimális változás történt, valamivel sötétebbek lettek a lámpatestek, melyeket egy, az elsőnél jóval diszkrétebb krómcsík köt össze.
Honda HR-V – itt aztán van hely bőven
A beltérben nem ér sok meglepetés, egyszerű vonalakkal lehet találkozni a kabinban. A műszeregység felett egy kicsit eljárt az idő, ahogyan a központi kijelzőn futó rendszerre is igaz ez. Gyorsasága átlagos, logikája pedig furcsa az Android-alapú technikának. Az egyébként jó fogású kormányon kicsit sok a gomb, a klímapanel pedig annak ellenére, hogy gusztusos darab, nagyon gyűjti az ujjlenyomatokat. Igaz ez a zongoralakk borítású középkonzolra is, ráadásul az elhúzott napfénytetővel ez az egész szegmens erőteljesen csillog. A középbox alatti kis „üregben” USB és HDMI csatlakozó is helyet kapott, bár ülő helyzetből egy normál humanoid nem képes annyi helyen meghajlítani a karját, hogy be tudjon nyúlni oda.
Szintén bosszantó apróságok, hogy a kesztyűtartóban nincs lámpa, kicsik az első ajtókon a tárolózsebek, a szemünk elé hajtott napellenző mellett besüt a nap és a puhának látszó könyöklő sem kifejezetten kellemes támaszkodási felület. Az újratervezett első ülések nekem szintén nem bizonyultak kényelmesnek, a háttámla formája semmilyen szögben nem volt optimális számomra.
Ennyit a beltér negatívumairól, most megmutatom, hogy miben domborít nagyot a HR-V. Plusz pont jár azért, hogy fizikai gombokkal lehet ki-be kapcsolni a start-stop és a sávelhagyásra figyelmeztető rendszert is. Szintén okos megoldás a középkonzolban elhelyezett variálható pohártartó, melybe akár nagy flakonok is elférnek, az anyósülésnél elhelyezett hosszú légbeömlő pedig garantáltan jó szellőzést biztosít. Amiben azonban a kategória élmezőnyébe tartozik a HR-V, az a helykínálat. Hátul egészen szellős a lábtér, oldalirányban is megfelelően tágas a kabin, a kupésan ívelő tető ellenére még a magasabbaknak is elégséges a fejtér. A térérzet ugyanakkor kicsit bunkeres a magasan ívelő övvonal és a kis hátsó szélvédő miatt, kisgyerekeknek pedig kifejezetten esélytelen kinézni a hátsó oldalablakokon.
A csomagtér jó formájú, a padló alatti üreggel együtt 470 literes hellyel lehet gazdálkodni, mely négy személynek minden igényét kielégíti. Az okosan variálható beltér szintén előnyös, hiszen még a hátsó sor ülőlapját is fel lehet hajtani, így terebélyesebb tárgyakat is be lehet állítani oda. A csomagtérnyílás pereme crossover létére egészen alacsony, így nem kell magasra emelni a nehezebb poggyászokat sem.
Honda HR-V – az utolsó példányok egyike
A legmagasabb, Executive-felszereltségű tesztautóban a japánok 1,5 literes, 4 hengeres szívómotorja dolgozik, mely amolyan utolsó mohikánnak is tekinthető. Kevés gyártó áll ki a „nagyobb” lökettérfogatú szívómotorok mellett, feltehetően a Hondánál is hamarosan leveszik a palettáról. Nagy kár lesz érte, hiszen ennek feltehetően hosszabb lesz az élettartama és alacsonyabbak a fenntartási költségei, mint a mai kis turbós háromhengereseknek. És hogy miért? Mert nincs rajta turbó, ami gondozást igényel és nincs benne részecskeszűrő sem, melynek tisztítása szintén költséges. Nem egy erőgép, az tény, de a felhasználók nagy része úgyis csak városi és elővárosi ingázásra használja majd, arra pedig ez is elegendő.
A 130 lóerős motort egy 6 fokozatú manuális váltóval próbáltam ki, mely pontos szerkezetnek bizonyult. Igaz, a kiosztása elég rövid, hatodikban 100-nál 2500-at, 120-nál pedig háromezret forog a motor, melynek a szigetelése nem kifejezetten jó, így kicsit zajosan üzemel a blokk. A rugalmassága megfelelő, nyilván nem egy sportautó, de kipörgetve meg tud indulni az 1,3 tonna körüli kasztnival. Ez a motor jó eséllyel 5-10 év múlva is értékes lesz, megbízható konstrukciónak ígérkezik.
A váltásjelző nyilacska nem mindig áll a helyzet magaslatán, volt olyan, hogy 40-nél ötödikbe kérte a hatodikat, bár az nyilvánvaló, hogy ezek csak jelzés értékű információk a gazdaságos üzemelés érdekében. Egyébként kulturált használat mellett bőven 7 liter alatt tartható a fogyasztás, autópályás és városi szakaszokkal teletűzdelt használatom során 6,8 literes fogyasztást mértem. Kérhető még fokozatmentes CVT-váltóval is a HR-V, ahogy a 182 lóerős turbós benzines is a kínálat részét képezi. A 2019-es év folyamán megérkezik az 1,6-os i-DTEC dízelmotor is, mellyel a gázolajpártiak is megtalálhatják a számításaikat.
Honda HR-V – egy kanyarvadász crossover?
A cikk elején feltett kérdésemre akkor kaptam meg a választ, amikor a Velencei-tó környéki dombokon vezettem a HR-V-t. Lévén, hogy Magyarországon folyt a teszt, az útburkolat minősége a közepes szintet sem érte el, így minden felfagyást és bukkanót le lehetett tapogatni a vezetőülésben. Az viszont vitathatatlan, hogy a kormányzás rendkívül közvetlen, a szervó nem tette teljesen érzéketlenné a rendszert. Ráadásul a kasztni dőlése is elhanyagolható, magasabb építése ellenére nem billegett az autó. Kisebb SUV létére kifejezetten jó volt vezetni, ám én mégis azt mondanám, egy városi hobbiterepjáró valamivel lágyabb futóművet is kaphatott volna.
Honda HR-V ár és összegezve
Az alapfelszereltségű HR-V az 1,5-ös szívómotorral és manuális váltóval 6,2 millióról indul, a legmagasabb Executive kivitelű tesztautó ára pedig 8,1 millió forint körül mozog. A riválisaihoz képest inkább a drágábbak közé tartozik, Mazda CX-3-at egy millióval olcsóbban is kapni, a Toyota CH-R is 6 millióról indul. A Skoda Karoq és a Nissan Qashqai azonban drágább a HR-V-nél, így szerintem az ár/érték aránya jó ennek a modellnek. Akár alacsonyabb felszereltséggel is élhető autó tud lenni, akkor az ára is mérséklődik valamelyest. Összességében elmondható, hogy egy jól összerakott, tágas belterű autó a HR-V, melynek szívómotorja nagy érték lehet a későbbiekben.
Honda HR-V 1.5 i-VTEC 6 MT Executive (2018)
- Lökettérfogat: 1498 cm3
- Hengerek/szelepek: 3/12
- Max. teljesítmény: 130 LE (96 kW) 6600/perc
- Max. fortgatónyomaték: 155 Nm 4600/perc
- Hossz./szél./mag.: 4334/2019/1605 mm
- Tengelytáv: 2610 mm
- Saját tömeg: 1241 kg
- Városi fogyasztás: 8,4 l
- Országúti fogyasztás: 5,8 l
- Vegyes fogyasztás: 6,7 l
- Tesztfogyasztás: 6,8 l
- CO2 kibocsátás: 152 g/km
- Végsebesség: 192 km/h
- 0-100: 10,7 s
