A franciák a kor színvonalán valahogy sosem tudtak csúnya vagy belül ingerszegény autókat rajzolni. Ez a mai napig él és a Peugeot különösen ügyes benne, főleg ha nem tömegmodell az alany. Persze azóta fejlődtek és ma már egy tömegmodellbe is bele merték szabadítani a kreativitásukat, vagy éppen ezzel a módszerrel lépnének át a prémiumok világába?
Talán már mindenki észrevette maga körül, hogy nem éppen a legtökéletesebb világban élünk. Főleg az utóbbi időben elszaladt árak és nyersanyaghiányok súlytották az átlagembert, aki semmiről sem tehet.
Ez a helyezt az autóipart sem kímélte és súlyos visszaesések voltak, főleg Európában. Ennek ellenére a Peugeot nem áll rosszul és a tavalyi számokat is felül tudta múlni eladásokban. Nem csak világszinten, de kishazánkban is ezzel a forgatókönyvel büszkélkedtek most a sajtótájékoztatón.
Tehát a francia márka háza táján rend van és világhódító rohamuk még mindig nem csillapodott le. Rengeteg másik márkát birtokolnak és szép lassan mindenkinek meg lesz a helye a konszernben. Ennek fényében nem is meglepő, hogy a fő márka prémium babérokra törne, mert igen, ez a Peugeot sorsa.
Ez egy elég kockázatos hadművelet, néhány gyártónak már sikerült, de például a Volkswagen anno nekifutásból dobott hátraszaltót a megvalósítás közben. Főleg egy ilyen gazdasági környezetben merész lépés ez, de a Peugeot óvatos. Csak finoman kapaszkodik fel azon a bizonyos létrán alaposan kitervelt léptekkel, ilyen az új 408 is.
Formabontó formavilág
A Peugeot tevékenysége az utóbbi időben kicsit elkerülte a figyelmemet, így a 408-at éppen csak futólag sodorta elém egyszer-egyszer az internet. Nem is fordítottam rá akkora figyelmet, mondván ez egy újabb felesleges SUV a sok másik közé, de el kell ismernem, tévedtem.
Mármint kicsit azért nem, mert van benne némi hobbiterepjáróság, de amit a Peugeot művelt dizájn címszó alatt, arra nehéz szavakat találni. Van itt SUV-s, crossoveres jegy az emelés és a körbeműanyagozás miatt, de a forma mégis inkább a klasszikus szedánok felé megy.
Vagyis csak menne, ha nem lenne inkább a kupékéhoz hasonló a tetővonal, de az ablakok meg önálló kerettel bírnak és az ajtó is túl sok ahhoz. Hívhatnánk kupé-SUV-nak vagy kupé-crossovernek, de ezeket már kimondani is fájdalmas, így érdemes a Peugeot megoldásánál maradni. Az ő nyelvezetükben ez egy fastback, és én el is fogadom.
Viszont ha túl vagyunk a megmagyarázhatatlansága okozta sokkon, akkor el tudunk kezdeni merengeni a formai elemeken. Van itt csemege bőséggel, a hátulja konkrétan szobrászmű, de inkább az a baltával faragott fajta. Az elején igazán vad és vagyány megjelenést nyújt a Cadillac-szerű rozmárfogas fényszórók közé helyezett hűtőmaszk, amelynek közepén az új oroszlános logó fedi a szenzorcsoportot.
Amíg ezeket keresi az ember és a formabontó formán filozofál, addig fel sem tűnik neki, hogy az új 408 egy nagy autó. Hosszában majdnem 4,7 méter, amivel csak kicsit marad el a szedán 508-astól. Ugyanúgy csak két centi különbség van tengelytávban a klasszikus szedán javára, de egy jóval magsabb autó a 408.
Viszont mégsem annyira magas, mint egy ma divatos SUV, hiszen például a 3008-nál alacsonyabb tudott maradni, míg minden más dimenziójában meg alaposan elveri. A tengelytáv 2,79 méter, ami azért fontos adat, mert ez lábtrérben mutatkozik meg a hátsó sorban.
A bemutató elején gúnyosan forgtott a fejemben a gondolt, hogy ezzel az autóval nekem már volt dolgom, mert majdnem ugyanaz, mint a Citroën C4, csak Peugeot emblémával is elsütve. Ismét el kellett ismernem, hogy tévedtem, mert bár a platformokban lehetnek közös elemek és a technikában sincs nagy különbség, de jóval testesebb.
Csak az a csapott tetővonal és a kicsit hobbidömperes forma hagyott ennyire átasszociálni, de a 408 hosszban 33, tengelytávban 12 centivel veri a C4-et, ami ezzel inkább a 308 méretosztályában mozog. Tehát az élekkel és a vagány dizájnnal könnyedén fedi méreteit a 408, csak aztán valami odaáll mellé, aminek ismerjük a méreteit és máris lebukik.
Még mindig lehet újat mutatni
A 408 belülről csendes és otthonos, de nem az a fajta kényelem fogad, amit a nagyi dunyhájában vagy egy jól szivacsozott ágyban érzünk. Ez az a modern kényelem, ami mindennel ellát és bár rideg, de minden érted történik és nem vet ki magából.
A díszelemeken szövet, finom a tapintás és nem gyűjti az ujjlenyomatot. Középen fémszerű dizájnelem, benne a módválasztó, amit még mindig ott kell tartani fél másodpercig, hogy reagáljon. Ezt a rendszert az ë-C4-ben sem szerettem, főleg azután, hogy az Octaviában rájöttem, lehet ez jó is.
Az ülések kényelmesek, a hely bőséges még a hátsó sorban is. Tényleg érezni lábtérben a nagy tengelytávot és bár a sajtóanyag szerint 180-190 centiig a hátsó traktust fejterét sem sújtja a kupé-szerű tetővonal, én kicsit elöl is alacsonynak éreztem. Egyszer sem ért hozzá és nem súrolta a fejemet a tető, de klausztrofób érzést keltett bennem.
Az egész elrendezés csodája, hogy még elfért az utasok mögött 536 liternyi csomagtartó, ami azért különösen elismerésreméltó szám, mert az eggyel nagyobb 508 is csak 487 litert produkál, ha nem a kombiról beszélünk. De hát a 408 sem egy kombi és a hozzá közel álló 3008 is csak 520 litert kínál. Viszont az fontos részlet, hogy a 408 akkor nyújt ennyit, ha nem hibrid, ott ugyanis az akkumulátor miatt be kell érni 471 literrel.
Maradva a sofőrülésben van itt bőven mivel játszani a parkolóban vagy a garázs előtt állva, mert a 408 a maga módján bonyolult. Ahogy már én is tapasztaltam és az előadás során is elmondták, a folyamatosan frissülő fedélzeti rendszer logikáját érdemes felvenni, különben könnyű elveszni benne.
Ez afféle franciásan csavaros észjárás szüleménye, de gondoltak itt másokra is magukon kívül. Ezért került még egy kis kijelző a központi alá, amelyre felprogramozhatunk magunknak gyorsgombokat. A tárház végeláthatatlan, mert funkciót, applikációt vagy akár egy nevet is kitehetünk ide a telefonkönyvünkből.
A másik érdekes játékszer az óracsoport kijelzője, amely felárért akár 3D-s is lehet, persze ezt már láttuk korábban a Peugeot-tól. Inkább az az érdekes, hogy küzdenünk kell érte és ez nem a kijelző hibája, hanem a kialakítás furcsasága.
A kormányt konkrétan az ölünkbe kell venni és ismételgetni magunkban, mint az önbizalomhiányos férfiak: nem gond a kicsi, ha játékos. Mert egy ilyen kormány dolgozik a 408-ban is, szerintem még nem is volt dolgom ilyen picivel, legfeljebb gokartban.
Ezzel együtt viszont szervo rásegítése sem túlzott és a közvetlensége is meglepő egy ilyen karakterű autóhoz képest. Viszont így, hogy ilyen kicsire sikerült, nem lehet a karima és a légzsák között áttekinteni a műszerre, így kénytelenk vagyunk az ölünkbe húzni és fölötte pipiskedni ki az óracsoport ifnóit.
Ha ezen a vélhetően szándékos dizájndöntésen felülkerekedek, akkor azt kell mondjam, a 408 beltere kifejezetten szokatlan és ízléses. Én jól éreztem magam benne, mert nyújt egy olyan sor kreatív formai elemet és megoldást, amivel simán föléemelkedik egy hagyományos beltérnek. Emellett az anyagok minősége és összeszerelése is rendben volt azon a pár kilométeren, amíg kipróbálhattam az autót, de majd a tartós teszt többet mutat.
A hajtás is elég jó?
A prémiumautósságnak még mindig afféle jelképe a tisztes méretű motor. Nem az erő itt az egyetlen tétel, amit ki kell emelnem, hanem a tüdő, a köbcenti, amiből nyomaték születik. Persze ez lassan kikopik, csak egy-két tökösebb gyártó maradt a nagy motorknál.
Viszont ha az EU elvei végül tényleg földet érnek 2035-ben, végleg elvágják a prémium kategóriát a nagy motoroktól és marad az agyatlan méretverseny. Tehát hülyeségből nem lesz itt hiány, de a Peugeot nem vitatja a kérdést és inkább az elektromos autókra fókuszál, így a jelenlegi palettát sem szélesíti túlzottan.
Maradt is alapmotornak az 1,2 literes, háromhengeres PureTech motor 8 gangos automata váltóval. Ezt én kifejezetten szerettem a C3 Aircrossban és sokat elmond, hogy négyszer nyerte meg az év motorja díjat is.
Mai szemmel talán már nem olyan meglepő, hogy ezt a motort egészen nagy testek mozgatására is felhasználják. Szerencsére nem a hibrid 408-as bő 1,7 tonnáját kell meglódítania, a sima benzines változat pedig éppen megáll 1,4 alatt. De csak van 130 lóerő és főleg imponzáns a turbó által összeerőltetett 231 Nm forgatónyomaték.
Ez már elég ahhoz, hogy az átlag városi dinamikát szépen hozza a 408, de szinte biztos vagyok benne, hogy autópályán több türelmet igényel majd a rendszer. Erre a célra is vannak ám motorjai a 408-nak, de kizáróléag benzinnel és/vagy árammal tankolandó kivitelben.
Ezek kiviteltől függően 180 és 225 lóerős plug-in hibrid rendszerek, amelyek lelke az 1,6 literes, trubós benzinmotor. Kétféle teljesítményszinttel dolgozik, lehet 150 vagy 180 lóerős, és ezt egészíti ki a 110 lóerős villanymotor, majd a szintén 8 gangos automata.
Azért azt fontos kihangsúlyozni, hogy a súlytöblettel együtt szükség van erre az erőre egy dinamikusabb 408-hoz, hiszen a 0-100 még az erősebb kivitellel is csupán 7,9 másodperc. Viszont ez is csak addig van így, amíg tart a 12,4 kWh-s akkumulátor rásegítése.
Ezt érdemes lehet a jobb fogyasztás érdekében töltögetni, hiszen akár 64 km elektromos hatótávot is adhat ideális esetben. Ehhez wallboxról 1 óra 40 percet, sima konnektorból 7 órát vagy erősített aljzatos konnektorból (16 Amper) 3 órát és 25 percet vehet igénybe.
Viszont ezeket a rendszereket ismerjük, egy ilyen formabontó, új és különleges autóhoz egy hasonló jelzőkkel illethető rendszer is kell. Ezért készül a típusból 2024-re tisztán elektromos változat.
Oké, ezt én sem tudtam röhögés nélkül leírni, hiszen egy elektromos rendszerben annyi izgalom van, mint egy partrasodort tejfdölösdobozban, viszont a 408 kap majd egy új mild hibrid hajtást is, amilyet ezelőtt a Peugeot nem csinált. Ehhez az 1,2-es motort fogják nagyon alaposan átdolgozni, hiszen eddig ez nem a hibridezéshez lett fejlesztve, rengeteg elemét módosítani kell. Viszont biztosan megéri, ha a Peugeot ebbe pénzt feccöl úgy, hogy 2030-tól már csak elektromos autóban gondolkoznak.
Ebben a rendszerben az 1,2 lieteres motor akár Miller ciklussal is képes lesz működni a takarékosság érdekében, és a munkáját egy 30 lóerős villanymotor segíti majd. A 48 voltos öntöltő rendszerhez ráadásul a most agyonhasznált 8 gangos automata sem lesz megfelelő, egy hatfokozatú duplakuplungos váltót csatolnak majd hozzá.
Prémium irányba halad... az ára is
Számtalan oka van annak, hogy az új autók drágulnak, de a Peugeot érdemi drágulás nélkül sosem tudna átmászni a prémium kategóriába. Gondoljuk végig, hogy egy ilyen titulus milyen költségekkel jár.
Lehet, hogy majd mi elképedünk egy Peugeot árán a 206-osból vagy a 307-esből nézve, de ez már réges régen nem az a világ, mint ezeknek az autóknak a korában. Ezért hát fogadjuk el, hogy a Peugeot jelenlegi közepes méretű, de mégis felső-közép kategóriába tendáló modellje egy ezres híján 14 millió forintról indul.
És akkor ez még nem a csúcs, mert mi lenne, ha azt mondanám, hogy a legerősebb hibrid változat csúcs-csomagja 21,7 millióról indul? Ennyibe kerül ma egy top Peugeot, ezt el kell fogadni, és biztosan kiszámolták, hogy több pénzes vevő jön, mint amennyi a drágulás miatt lemorzsolódik.
Hiszen minden földi jó meg van benne, amire vágyhatunk egy modern autóban és bár nem várnak benne olyan anyagok, mint egy másfélszer drágább prémiumban, de közeledünk hozzá. A dizájn jó és a prémium kategória legnagyobb erénye úgyis a szomszédnak mutogatás, ami sokszor ott toporog a kényelem és a praktikum előtt.
