2018. december 20. | 14:53

A meg nem valósult tanulmányautók tengere mélyén számos fantasztikus autó rejtőzik, ami sosem látott napvilágot. Az elvetélt Corvette-tanulmányok után bemutatom a folytatást.

1953-ban Harley J. Earl tervei alapján megszületett az első generációs Corvette. Pár évvel később ez a nagyszerű ember forradalmi újítást hozott nem csak a Corvette, de a sportautók világába is. 10 évvel később elkészült legendás modellje, ami a mérges tengeri rája angol nevét kapta.

A Corvette-k olyan sikeresnek bizonyultak, hogy még több mint 60 évvel később is nagy rájuk a kereslet. A jelenleg hetedik generációjában járó modell a C7 nevet kapta, 2014 óta szerelik. A C8 várhatóan 2019 folyamán lesz rendelhető. Persze ehhez a sikerhez rengeteg tanulmányautóra volt szükség, amik egyedi megjelenésük és műszaki megoldásaik ellenére sem kerültek gyártósorra. Íme még 4 példa:

1968 XP-880, az  „Astro II”

Az Astro II volt a legesélyesebb tanulmány-Corvette, ami sorozatgyártásba kerülhetett volna. A tervezők nem terveztek külön alkatrészeket a V8-as 7 literes sportautóhoz, a már meglévő elemeket próbálták hasznosítani. Legnagyobb teljesítménye 390 lóerő volt, a váltást egy 2 sebességes váltó segítette, amit a Pontiac Tempestből csentek el.

Hűtőrácsát az autó hátuljában helyezték el, hogy a hűtésért felelős csöveket ne kelljen az utastér mellett/ alatt végigvezetni. Formaterve szépsége ellenére súlyos áttervezésre lett volna szükség, mivel nem voltak lökhárítói és a súlyelosztás is gyatra volt. 1968-ban a középmotoros autók ára zavaróan magas volt, így a főmérnök Zora Arkus – Dunkov kitartó erőfeszítései ellenére sem válhatott az Astro II a C4-es Corvetté. A másik 2 Astro modell is elég vagány, nézd meg magad:

1973 XP-897GT — Two-Rotor Corvette

Az XP – 897GT az XP – 882-es Wankel motoros testvére volt. Termete elég kicsi volt, nagyjából megegyezett a 914-es Porschéval. Motorja 180 lóerős volt. Szerencsétlenségére az olajválság idején mutatkozott be, így senki sem pártolt volna a mohó Wankel mellé. Az eredeti XP – 897-es prototípus még ma is létezik. Motorját egy Mazda 13B modell erőforrására cserélték, mivel az eredetinek lába kélt… Ha részletesebben is érdekel az autó, nézd meg a videót:

1976 Aerovette

3 évvel a 4 rotoros bukása után a középmotoros Corvette új néven és motorral újra bemutatkozott. A bonyolult és éhes Wankelt lecserélték a gazdaságosabb V8-as elrendezésre. A sajtó az erőforrás mellett az autó futurisztikus formatervét is éltette, amiben közre játszottak a sirályszárnyas ajtók is. Kétséget kizárólag tényleg egy pofás autó lett volna a bukólámpás bestia:

De mégis, ha olyan nagy szám volt, miért nem került sorozatgyártásba? A média pozitív kritikája és a Nissan 280Z egyre erősödő eladásai ellenére a GM nem merte bevállalni az új típust, helyette újból a C3-as életét hosszabbította meg…

1990 CERV III

A harmadik CERV valójában az Indy gyártásra kész változata volt. Számos változtatáson esett át, amitől alkalmas lett volna közúti használatra. Orrát lekerekítették, hogy ne akadjon fent a fekvőrendőrökön, lökhárítóit a szabályozások miatt feljebb szerelték és ajtóüvegeit átformált, hogy azokat le is lehessen tekerni.

Az Indy motorját is lecserélték, helyette egy V8-as 5,7 literes erőforrást kapott. Emelett 2 turbóval is dicsekedhetett, ami 650 lóerő leadására bírta. Legnagyobb sebessége 362,1 km/óra lett volna, 3,9 másodperc érte el álló helyzetből a 100-at. Te meghajtanád?:

Gyártását saját maga akadályozta meg. Szénszálas karosszériája, ikerturbója és 4 kerék meghajtása miatt ára aránytalanul magas lett volna. 1990-ben senki sem rendelt volna 300 és 400 ezer dollár közé beárazott Corvette-t, amikor ennyi pénzért már Ferrari F40-t és Porsche 959-t is.

Ahogy az előző Corvette-tanulmányokról szóló cikkemben bemutatott autókból sem lettek sorozatgyártott modellek, ez a 4 másik is csak szép dekoráció lehet a muskátlik mellett. Minden esetre el kell ismerni, hogy a 2 írásban bemutatott 9 autó mindegyike megérdemelné, hogy széles körben ismertté váljanak.