2018. november 30. | 17:28

Az 1963-as Corvette Sting Ray publikálása után bemutatok nektek négy Corvette tanulmányautót, amik jó ötletnek tűntek, de mégsem jutottak el a gyártósorra

A Chevrolet Corvette 1953-ban kezdte pályafutását a C1-es modellel. A kétszemélyes sportautó nagy sikernek örvendett, háromféle V8-as és egy féle soros hathengeres motorral szerelték. Kérhető volt három- és négysebességes kézi és kétsebességes Powerglide váltóval.

A C1-est 1962-ig gyártották, rá egy évre megjelent a második generációs modell, mely eleinte hátul osztott ablakos volt. A C2 Sting Ray mára az amerikai életérzés egyik jelentős részévé vált, a klasszikus autók szerelmeseinek egyik kedvenc darabja.

A Corvette jelenleg hetedik generációját éli. Az elmúlt 65 évben számtalan mechanikai és kényelmi felszereltséggel volt kérhető. Ezek tökéletesre való fejlesztése természetesen nem valósulhatott volna meg tanulmányautók elkészítése nélkül. Bemutatok nektek 5 olyan Corvette prototípust, amik nélkül a mai C7 bőven csak saját árnyékában kullogna.

1964 CERV II

Az 1960-as évek elején a General Motors elismerte, hogy be kell fektetniük a középmotorok fejlesztésébe, ha lépést akarnak tartani a nagyokkal. Ekkor mutatta be a Ferrari a 248 SP és a Ford a GT40-es modellt. A két sportautóra a Chevrolet egy Corvette-el kívánt válaszolni, ami a CERV II tanulmányautó formájában testesült meg.

A CERV a „Chevrolet Engineering Research Vehicle”, azaz a „Chevrolet Fejlesztési Kutató Jármű” rövidítést kapta. Elődje, a CERV I egy egyszemélyes sportautó volt, amit Indy versenyeken akartak hasznosítani. A továbbfejlesztett változatot két éven át fejlesztették. A négykerék-hajtásért egy 6,2 literes SOHC V8-as felelt, ami eleinte 490, később 550 lóerős lett.

A CERV II-t a Ford GT40 riválisának szánták. A GM végül feladta a versengést és egy Super-vette-t akart készíteni belőle. A gyáróriás könyvelői szerint rossz befektetés lett volna, így a tervet a polcra helyezték. A modell egyetlen egy versenyen sem szerepelt.

1970 XP-882

1970-re a GM megint bajban volt. Ebben az évben debütált az AMC AMX/3, a Mercedes C111 és a DeTomaso Pantera. A Chevy meg akarta tartani a fejlesztői munkában élen járó szerepét, így ő is elő kellett, hogy álljon valamivel. Pont kapóra jött, hogy 1968 óta dolgozott az XP-882 tervein. A GM az 1970-es New York-i Autószalonon be is mutatta, ahol hatalmas sikernek örvendett.

Az automata, háromsebességes Toronado-váltóval és egy 6,6 literes V8-as motorral szerelt prototípus ennek ellenére nem került fel a futószalagra. A GM eleinte pénzzel is támogatta a típus sorozatgyártását, de túl sokat akart. A siker a fejébe szállt, és egy radikálisabb modell kifejlesztésén kezdett dolgozni. Az újonnan fejlesztésbe kerülő Wankel-motor miatt nem volt szükség a V8-ra, így dobták a projektet.

1972 XP-895 – A Reynolds-Corvette

A 895-s tanulmány a 882 alapjaira épült, annak egy továbbfejlesztett változata volt. A 895 karosszériája alumíniumból készült, amit a Reynolds alumínium ipari vállalat alkotott meg. A Reynolds Corvette-et is egy 6,6 literes V8-as motor hajtotta, amihez egy háromsebességes váltó kapcsolódott. Újításai ellenére a Chevrolet nem akarta forgalomba hozni, inkább adott még egy év futamidőt a C3-asnak.

1973 Four-Rotor Corvette

A 4 rotoros Corvette talán a legradikálisabb próbálkozás, amit maga Zora Duntov, minden Corvette atyja sem szívlelt. A vezetőség nyomására mégis nekivágott a terv megvalósításának, és egy 180 lóerős, Wankel-motorral szerelt prototípussal állt elő. Az autó gyengének bizonyult, erre Gib Hufstader adta meg a választ. Két Wankel egybeszerelésével az autó 360 lóerős lett, legnagyobb sebessége elérte a 238 km/órát.

Bukását erőforrása okozta. Annak ellenére, hogy az ikermotor nagyon is erős volt, a tesztpilóták szerint rettenetes élmény volt hajtani. Emellé társult irdatlan fogyasztása, s ez a két típushiba örökre hidegre tette a projektet.

1986 Corvette Indy

Egy röpke 10 év kihagyás után a General Motors újra elkezdett a közép-motorok iránt érdeklődni. Ennek a kíváncsiságnak a szüleménye a futurisztikus, de csak 2,65 literes V8-as Indy. Kis térfogata nem hozta hátrányos helyzetbe. Karosszériáját szénszál és kevlár alkotta. Nem csak hogy négykerék hajtású, de négykerék kormányzású is volt.

A felfüggesztés tervezését a Lotusra bízták. A szerkezet a hagyományos rugók és lengéscsillapítók helyett hidraulikus rendszert használt, amiben a gyorsulási értékek szerint mikroprocesszorok határozták meg a csillapítás mértékét. Nem csak hajtás tekintetében volt túldigitalizált az autó, a legtöbb újítás még ma is ijesztően hathat:

A sajtó rajongott az Indy-ért, de a ’80-as években nehéz lett volna eladni egy ilyen szinten számítógépesített autót. Emellett gyártása is költséges lett volna, a Chevy nem volt benne biztos, hogy tud hasznot hozni.

Hiába tűntek forradalmian új autóknak, a fenti 5 prototípus örökre csak múltbeli emlék marad. Te ismersz olyan tanulmányautókat, amik Szerinted megérdemelték volna, hogy kijussanak az utakra? A Top Corvette tanulmányok 2. részében további 4 modellről olvashatsz.