A XX. század közepén az Alfa Romeo bemutatta a Tipo 750-es és 101-es modellt, közismertebb nevén Giuliettát. A kisautó nagy sikernek örvendett, amit 11 éven át tartó gyártási ideje is bizonyít.
Az 1954-es Torinói Autószalonon az Alfa bemutatta a mára jelképpé vált Tipo 750-t, amit még ebben az évben Giulietta néven piacra is dobott. A típus olyan sikeresnek bizonyult, hogy 11 éven át szerelték. Az autószalonon bemutatott modell egy 2+2 kupé volt, de rövidesen készült 4 ajtós berlina (szedán), roadster, és 2 személyes kupé kivitelben is. Kombi változatok is születtek, őket Weekendina, azaz magyarul „Hétvégecske” néven árusították.
A Giuliettán több formatervező iroda is dolgozott. A Sprint változatot a Bertone, a Spidert a Pininfarina mérnökei tervezték. Gyártási hely szerint a berlinák Portellóban, a Sprintek Grugliascóban, T.I.-k (Turismo Internazionale) pedig a Dél-Afrikai Köztársaság East London nevezetű ipari városában készültek.
A Zagato is elkészítette saját változatát, amit Tipo 101.26-ra keresztelt. Ez egy 1956-ban karambolozott Sprint Veloce volt, amit kifejezetten versenyzési céllal építettek újjá. Olyan sikeresnek bizonyult, hogy 18 ilyen utca-kompatibilis Veloce készült, amiket „SVZ” jelzéssel láttak el. Teljesítménye 116 lóerő, 87 kW volt, súlya mindösszesen csak 120 kg. Kis mérete ellenére az orrmotor mellé hátsókerék hajtást kapott. Idővel a kombik is megjelentek, őket Weekendina és Promiscuaként árulták. A puttonyos kivitelből kevesebb, mint 100 darab készült. Persze tagadhatatlan, hogy sportos kivitelben tündököl a legszebben, de berlina formájában is elég kecses:
A különböző kivitelek méreteikben szinte teljesen megegyeznek, az eltéréseket szemmel nem is lehet észlelni:
Az 1959-es Frankfurti Autószalonon az Alfa bemutatta a Giulietta áttervezett berlina változatát. Kisebb műszaki változtatáson esett át, illetve az orr részt is áttervezték. Eleje kerekebbé vált, első lámpáit a kasztniba süllyesztették és új hűtőrácsot kapott. Az autó hátulján is történtek változások, például az uszonyok lámpái megnőttek, vagy, hogy a tanksapka helye megváltozott.
Az autó belső tere is átalakult. Újabb kárpitok kerültek a palettára és a műszerfal is új megjelenést kapott. A T.I. modellek vízszintes sebességmérőt kaptak, amit egy drágakőfoglalat karolt át. Két oldalán a fordulatszámmérő, olajszintmérő és a vízhőfokmérő fogtak közre. Az ’59-es évben a típusjelölést Tipo 750 és 753-ról 101-re cserélték. 1961 februárjában 100.001-ik Giulietta is legurult portellói gyártósorról, amit az Alfa ünnepélyes keretek között adott át, az ünnepélyt az olasz színésznő, Giulietta Masina támogatta. Népszerű volt a filmvilág csillagai körében, Sophia Loren és Gina Lollobrigida is mutatkozott Julcsika társaságában. A populáris kultúrában is feltűnt, például az 1965-ös Bolond Pierrot és a 1973-ban bemutatott A Sakál napja c. filmben is szerepel. Mind a két esetben egy Spiderrel forgattak.
A kis Júlia teljesítménye 1954 és 1965 között sokat növekedett. Ezt az is bizonyítja, hogy az ’55-ben bemutatott berlina végsebessége 140 km/óra volt, míg az ’57 és ’62 között gyártott Sprint Zagato 193 km/órával tudott száguldani. Sikeréhez hozzájárult, hogy hengerei alumíniumból készültek, amiket soros 4-es formátumban rendeztek el. Még a lassabb modellek is 12 másodperc alatt gyorsultak 100-ra. Váltó terén viszont szűkölködött, minden modell egy 4 sebességes kézi padlóváltót kapott, kivéve a Sprint Zagatók. Az ő manuális rendszerükben 5 fokozat volt.
Részletesebb műszaki infóért nézz bele a táblázatba:
A Giulietta az olasz autózás reneszánsza idején született. A második világháború után kevés esély látszott arra, hogy a sport- és luxusautók piaca fellendüljön, de a kicsi Júliának sikerült betörni erre a piacra. Ennek legnyomosabb indokai az autó kis mérete, könnyű súlya és korához, kategóriájához viszonyított szép teljesítménye. Ehhez hozzá járult, hogy többféle kivitelben is kapható volt, így a családosokon kívül a versenyezni vágyó és trendi sihederekhez is eljutott. Legnépszerűbb volt a berlina és T.I. volt, amikből 39 057 és 92 728 darab készült el. Legritkábbak a Sprint Veloce és Weekendina típusok voltak, belőlük csak 3 058 és 91 (!) példány látott napvilágot- El kell ismerni, nem suhant rosszul:
A Giulietta gyártását 1964-ben leállították, utódjául a már akkor 2 éve szerelt Giuliát választották. Őt egészen 1978-ig szerelték, az ő alapjaira épült a sokak olasz kedvencévé vált 1970-es Montrealt. A ’70-es évek végén a Giuliát leváltotta a Giulietta következő generációja, a Tipo 116.
A Giulietta egy nagyszerű példája az olasz autógyártás szépérzetének és innovativitásának. Egy Giulietta sok örömet tud szerezni tulajdonosának, legyen szó szerelésről, autózásról, vagy a restauráció befejeztével csak nézni. Persze ára többek között műszaki állapottól is függ, így az összeg mértéke nem mindig besaccolható.
Az RM Sotheby’s aukcióin már jó pár Juliska részt vett. A 2018-as monterey-i árverésen bemutatott ’57-es Sprint Veloce példány 350 ezer dollárért, vagyis nagyjából 96,4 millió forintnyi összegért kelt el. Ez az ár mégsem a legmagasabb összeg, amit valaha egy Tipo 750-ért fizettek. 2017-ben Párizsban, szintén a Sotheby’s aukcióján egy Spider 478 ezer dollárért, kb. 131,7 millió forintért cserélt gazdát. Ha nem szeretnél ennyi pénzt kiadni, olasz autós oldalakon 10 és 20 ezer euró közötti összegért is tudsz venni egy újszerű modellt.
Michael Dörflinger, (2012) Oldtimerek képekben, Alexandra Kiadó