2018. október 04. | 17:30

Hosszú viaskodás után Isabella mégsem győzedelmeskedett stuttgarti riválisával szemben

Az autózás alig 100 éves története alatt márkák tucatjai születtek, csillogtak, és tűntek el. Közéjük tartozik a rövid életű, mégis nagy múltú Borgward GmbH, ami az ’50-es években a Mercedes egyik legnagyobb kihívójának számított, legsikeresebb modellje az Isabella volt. Annak ellenére, hogy a kishölgy számtalan férfit tett bolonddá, feleségeik mégsem kergették őket sodrófával a konyhaasztal körül.

A brémai székhelyű Borgward autógyár az 1950-es évek NSzK-jának egyik legfelkapottabb márkája volt. Az háborút követő időszakban számos nevesebb márka a csőd szélén állt. A Hansa-Lloyd gyárat végül a Carl Borgward által életre hívott Goliath-Blitzkarren vette át, aki szintén megalapította a Borgward névre hallgató felsőkategóriás autóipari üzemet.

Az autóról képeket ide kattintva találsz.

Elsődleges célja a nyugat-német piac igényeinek teljesítése volt, három leányvállalata, a Hansa, Goliath és Lloyd, a külföldi igények kiszolgálásán dolgozott. Fő profiljuk az olcsó és praktikus személyszállítás megoldása volt, míg a Borgward a csúcsra tört: Ki akarta oltani a Mercedes fényesen izzó csillagát.

A vállalat mindig is törekedett autói egyszerű, praktikus, mégis lenyűgöző megjelenésére, aminek legjobb példája az 1954-ben sorozatgyártásba állított prémium kategóriás Borgward Isabella. A legenda szerint nevét nem marketingfogásnak szánták. Féltek olyan nevet adni neki, ami idő előtt felfedné teljesítményét, ezért a tesztelési időszakban csak Isabellának nevezték, s végül rajta ragadt. A tehetősebb német állampolgárok azonnal lecsaptak a szedán, kombi, kupé, kabrió és pick up kivitelben megvásárolható kocsira.

Sikerét az is tükrözi, hogy már a bemutatás évében 11150 darabot adtak el. Sajnos a siker útjába állt a cég anyagi háttere, vele együtt a termelési kapacitásban megmutatkozó nehézségek is. A vásárlók rövidesen átpártoltak a Mercedeshez, így végül kettőjük harcában a stuttgarti gyártó győzedelmeskedett. Lehet, hogy a végső harcot elveszítette, mégis számtalan tulajdonos szívét ejtette rabul. Az alábbi videóból megtudhatod, milyen is egy szenvedélyes, büszke tulajdonos és szeretett Isabellájának kapcsolata.

Az Isabellát összesen 6 évig gyártották, ez idő alatt a legjobb ár-érték arányú választásnak tartották. Induló ára 7265 árka volt, mely jelentősen több volt a kortárs Opelek és Fordok áránál, mégis kevesebb, mint a Mercedes 180 (W120), az Mercedes E-osztály elődje. Fogyasztása is épp megfelelőnek bizonyult, 8,4 litert evett 100-on. Legnagyobb sebessége 130km/óra volt.

A második világháború után egyre népszerűbbé vált a kockaformájú önhordó ponton karosszéria. Az Isabellát is ezekre az alapokra helyezték, ám formaterve gömbölyűbb volt. Az autó lengését tekercsrugók tompították, a vezetésélmény növeléséhez hozzájárult az akkor újdonságnak számító hidraulikus kuplung.

A hátsó kerekek hajtásáért egy 4 hengeres, eleinte 60, később 75 lóerős motor felelt és egy négyebességes manuális kormányváltó dolgozott mellette. A korabeli kritikusok legfőbb pozitívumként a fékek hatékonyságát, a tágas utasteret, és nagy ablakait emelték ki. Az extrák közé tartozott a szivargyújtó és a műszerfalba épített óra. A négyszemélyes autót kiviteltől függetlenül csakis kétajtós változatban gyártották.

Az ’54-ben megjelent kombit követte a kabrió, melynek szerkezetét teljesen át kellett alakítani, hogy a géptest ugyanolyan erős legyen, mint a fedett változaté - ez induló árában is megmutatkozott. Ekkorra a cég már a csőd szélén állt. Hiába bizonyult nagy sikernek az ’57-ben bemutatott kupé, nem tudta megmenteni a vállalatot.

Végső elkeseredésében a Borgward 1960 decemberében állami támogatást igényelt önmaga és három leányvállalata megmentése érdekében. Egymillió márka kölcsönt szeretett volna felvenni, melynek összegét és kamatait a brémai regionális önkormányzat finanszírozta volna.

A szerződést végül nem kötötték meg, mivel a szenátorok eltántorodtak az alkutól a Borgwardról szóló tragikus kritikák miatt. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy az amerikai piacra szánt modelleket nem tudták eladni, így azokat visszaszállították Európába. A Borgward és a Goliath végül 1961 szeptemberében, a Hansa-Lloyd pedig egy hónappal később végleg kiszállt a ringből.  

Röviden összefoglalva: A Borgwardnak hiába voltak nagy álmai, tervei és csodálatos autói, siralmas anyagi háttere és a termelésben megfigyelhető gyenge szervezőképességei miatt nem élte meg 10. születésnapját sem.

Talán az oldtimer rajongókon kívül senki sem ismerné a márkanevet, ha 2017-ben a Frankfurti Autószalonon nem mutatta volna be új modelljét, a BX7-et. Tervezik az Isabella feltámasztását is, bár pillanatnyilag csak tanulmányautó formájában létezik. Remélhetőleg a kínai befektetők támogatása kifizetődő lesz, és ezúttal már csak dicsekvésre méltó hírek érkeznek az újonnan megalapított cégről.

motor1

Bosch Classic

MOTORSPORT

Michael Dörflinger, (2012) Oldtimerek képekben, Alexandra Kiadó