2019. szeptember 14. | 11:44

1980-ban mutatkozott be a Ford Bronco harmadik generációja. Az évek múlásával több apró módosításon esett át, de a széria csak 1984-ben nyerte el legmarkánsabb jellegzetességeit

1964 egy meghatározó év volt a Ford életében. Ebben az évben mutatkozott be az első generációs Ford Mustang, ami napjainkra az USA egyik legikonikusabb izomautójává nőtte ki magát. Szintén ebben az évben vágtak bele egy SUV tervezésébe, ami 1966-ban Bronco néven jelent meg.

Miután a Ford Donald Frey elképzelései szerint piacra dobta a ’64-es Mustangot, Donald felvázolta egy újabb autó terveit, amit „MPV”-ként értékesítettek. A kifejezés a „Multi Purpose Vehicle” rövidítése, ami annyit tesz: több (felhasználási) célú jármű. Manapság ezt egyszerűen csak SUV-ként emlegetjük, de a ’60-as években a Sports Utility Vehicle még egy ismeretlen kifejezés volt.

A Ford MPV-je 1966-ban az első generációs Bronco formájában látott napvilágot, melynek megnevezése a Mustanghoz hasonlóan jelentéssel bír. A „bronco” egy angol szó, ami szintén vadlovat, esetenként félig megszelídített lovat jelent. Nézd meg a videót és járd körbe a terepjáró paripát Te magad!

A Bronco a maga idejében azért is volt különleges autó, mert XX. század közepén a Jeep CJ-n és az International Harvester Scouton kívül MPV nem igazán szerepelt a hazai amerikai piacon, ráadásul a Broncóval ellentétben ők megtartották puritán, katonai jellegüket és felszereltségi szintjüket.

A Bronco hatalmas népszerűségnek örvendett. Olyannyira sikeres volt, hogy az 1980-as években már a 3. generációját élte. Alapjaiban az F-széria mintájára építették, többnyire csak a felépítmény tért el az eredeti platós Fordokétól.

Az 1980-as években a Bronco már a 3. generációját élte. A széria a termelés ideje alatt többnyire egységes maradt, ám az évek múlásával pár apró módosítás mégis történt. 1982-ben egy kisebb ráncfelvarráson esett át, s emellett a motorházra erősített, egymástól különálló „F-O-R-D” betűket a hagyományos, Galamb József-tervezte emblémára cserélték. Emellett az 1984-es évre a tető vonalát kicsit átdolgozták, és a levehető hátsó tetőtől megvonták az opcionálisan rendelhető tolóablakokat.

A 3. generáció nem csak megjelenésében, de felszereltségi szintjével is eltért elődeitől. A pickup Ranger bemutatása után az MPV extráit is átnevezték. Az alapmodell Custom egyszerűen csak, mint Bronco szerepelt a katalógusokban, míg a további 2 szint a Bronco XL és Bronco XLT fantázianevet kapta. A képeken látható példány a legjobban felszerelt XLT-k táborát bővíti.

Motor terén is történt néhány módosítás, például ’84-től már 210 lóerős kivitelben is rendelhető volt. Méreteit tekintve tengelytávja 2 642 mm volt, melyhez egy 4 582 mm-es teljes hossz tartozott. A termetes hosszhoz egy 4 582 mm-es magasság és 2 014 mm-es szélesség társult. Ha bejön ez a kockába zárt amerikai igás vadló, less bele a Hum3D animációjába, vagy kukkantsd meg a 4-Wheel Classics restaurált példányát!

Ahogy láthatod, a Bronco nem csak külső, de belső megjelenésével is a letisztult eleganciát sugározza, ami a testes műszerfalban teljesedik ki. A faberakások bár tetszetősek, mégsem valódi fából készültek. A korszak Amerikájában ismét divatját élte a kormányváltó, melyet egy padlóba szerelt terepváltó egészített ki.

A harmadik generációs Bronco rendelhető volt vagy egy 4 sebességes kézi, vagy egy 3 sebességes automata váltóval. A képeken látható modellt ez utóbbival szerelték, és ha közelebbről is megnézed az óracsoportot, láthatod, hogy nem egy magamutogató, terepen egyenesen haszontalan városi crossoverről van szó.

Az óracsoporton feltűntették az automataváltók klasszikus visszajelzőjét, melyen az 1-es és 2-es fokozat is szerepelt. Ha terepen a sofőr úgy döntött, hogy saját kezébe kívánja venni a váltó alacsony fokozatú irányítását, azt automata kivitel esetén is megtehette. Persze ez nem csak az USA haszongépjárműveinek körében terjedt el, Európában például egyes Mercedes limuzinok esetén is alkalmazták.

A Bronco műszerfala magában hordozta a haszongépek és SUV-ok azt a jellegzetességét, amit a gyártók még a 2000-es évek elején is alkalmaztak: a főkonzolt a sofőr felé „hajlították” – bár ez a Broncóra csak minimálisan igaz, de gondolj csak a GM Hummerekre.

Az óracsoportot egy relatív kis helyre passzírozták be, mégsem mondható el róla, hogy ízléstelenre sikerült. A sebesség- és fordulatszámmérők nagyobb teret nyertek, míg a benzin- és olajszintmérő, beleértve az akku töltöttségéért és a motor hőfokáért felelős mutatók relatív kis helyet foglalnak el. A rádió az alapfelszereltség része volt, de a kazettás magnóért már felárat kellett fizetni. A további extrák közé tartozott például a szervó és fékrásegítő, az elektromos ablakok és tükrök, illetve a légkondi és a központi zár.

Az 1980 és 1986 között szerelt Bronco hű maradt elődeihez, s hozzájuk hasonlóan csak egy jelképes értékű hátsó üléssort kapott. Ha közelebbről is megnézed, a tervezők nem igazán fordítottak rá nagy figyelmet. Ennek oka, hogy a málhás vadlovat inkább városban is használható terepjárónak tervezték, nem pedig családi egyterűnek.

Erről a 2 ajtós elrendezés is árulkodik, bár ha jobban belegondolsz, az évszázad közepén az USA-ban nagyon is menőnek számítottak a 3 ajtós kombik. A Bronco hátsó üléspadja többnyire megegyezik a modernebb SUV-ok tartalékos 3. üléssorával. Az Ő esetében ez kivehető volt, hogy nagyobb rakományt is lehessen vele szállítani.  Ahogy a pótkerék ponyváján is láthatod, a Ford a Mustanghoz hasonlóan a Broncót is egy egyedi vadlovas motívummal / emblémával látta el.

Erőforrások terén sem igazán szerénykedett a Ford SUV-ja. Az F-100-as alapjaira épített gépet legrosszabb esetben is egy 4 917 köbcentis, soros 6 hengeres motor hajtotta, ami 120 lóerő és 339 Nm-nyi nyomaték leadására volt képes. Őt követte az 5,0 literes V8-as kivitel, ami 22 lóerővel erősebb volt, és 14,7 litert, vagyis 2,3 literrel evett többet minden 100 km-en.

Motor terén a 2 legerősebb lehetőség mindegyike 5 766 köbcentis volt, csak kompressziós arányukban tértek el egymástól. A kisebbik 154 lóerős, 115 kW-os opció volt, ami 18,1 litert is elszürcsögött. Az erőteljesebb 210 lóerős és 156,6 kW-osra sikerült, ami 414 Nm-nyi forgatónyomaték leadására volt képes. Legnagyobb sebessége 161 km/h volt és 10,5 másodperc alatt gyorsult állóhelyből 100-ra – rakomány nélkül. Ehhez egy 16,8 literes fogyasztás társult.

Azt hiszem, egy terepre született masina esetén értelmetlen lenne bemutatni, hogyan is hasít az autópályán, így inkább nézd meg az alábbi videót, amin épp összkerékhajtással dagonyázik a méteres sárban!

Kicsit utánajártam, mennyibe is fájna egy amerikai betört vadló. A carsforsaleTM oldalán a ’84-es Broncókat átlagosan 10 000 dollárért árulják, ami nagyjából 3,0 millió forintnak felel meg. Persze ez az ár bőven el is szállhat. A fenti képeken bemutatott kifogástalan állapotú XLT modell az RM Sotheby’s 2014-es hershey-i árverésén 26 400 dollárért, vagyis 7 millió 923 ezer forintért talált új gazdára.

A 3. generációs Bronco számos markáns változtatást hozott a széria életébe, melyet a több generációval későbbi utódai is hasznosítottak. Közülük a ’84-es évjáratú modellek nagyon is kívánatos gyűjtői youngtimer terepjárók, amik bármelyik gyűjtemény méltó darabjai lehetnek.

Mit gondolsz, Te bevállalnál egy majdhogynem 40 éves amerikai terepjárót, vagy inkább a Navarát választanád? További képekért és részletekért keresd fel az RM Sotheby’s hivatalos oldalát! Ha pedig magára a Bronco történetére vagy kíváncsi, nézd meg a Donut Media összefoglaló videóját!