Az autógyártás elmúlt 100 évében a márkák több olyan modellt is bemutattak, melyeket mitikus lényekről neveztek el. Ma közülük mutatok be négyet!
A nyáron indítottam egy újabb sorozatot, amiben olyan autókat gyűjtöttem össze, amiket állatokról neveztek el. Az állatokról elnevezett autók toplistás cikkének első és harmadik részében olyan autók szerepelnek, amiket madarakról, a második részben pedig rovarokról elnevezett személygépkocsik szerepelnek.
Kicsit változtatni akartam a dolgokon, így arra jutottam, hogy a mai folytatásban olyan típusokat mutatok be, amik nem létező állatok/lények neveivel szerepeltek a hirdetésekben. A mai listából szándékosan hagytam ki a Ford Thunderbird és Pontiac Firebird modelleket, róluk talán a folytatásban írok. De lássuk is, mely modellek kerültek bele a mai felsorolásba!
AMC Gremlin, 1970–1978
A lista első tagját a Hornet és Nash egybeolvadásával megszülető AMC, vagyis American Motors Corporation mutatta be 1970-ben, ami az akkor kibontakozó szubkompakt kategóriában versengett. Az 1970-es években a japán gyártók megvetették a lábukat az amerikai kontinensen, ahol olcsó, kis fogyasztású modelljeik hamar népszerűvé váltak – meg persze a Bogárról se feledkezzünk meg!
A három amerikai óriás már javában belevágott a kis fogyasztású autók tervezésébe, így az önállóan működő AMC sem akart lemaradni. 1970-ben mutatta be a Gremlint, ami nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Már elsőként ott van a csapott fenék, ami gúnyos viccek tárgyát alkotta, pl. „Hová lett az autód hátsó fele?” Bár emiatt akkoriban nem tűnt valami szépnek, a levágott hát sokat javított az autó alaktényezőjén, ráadásul ugyanazt a hatást keltette, mint a Volkswagen Bogár: nem lehetett semmivel összetéveszteni. Emellett a kisautót nem kedvelő közönség azon is poénkodott, hogy április elsején mutatták be, így az AMC biztosan viccnek szánta az autó termelését.
De mi is az a gremlin? A „gremlin” egy olyan rosszcsont, apró szörnyecske, ami különböző gépezetek műszaki berendezéseit rongálja meg. A magyarul „gonosz szellemet” jelentő név elsőként az I. világháború idején bukkant fel, amikor a harci repülők pilótái arról kezdtek beszámolni, hogy rejtélyes kis lények rongálják a gépek motorjait és egyéb létfontosságú műszereit.
A kifejezést a populáris kultúrából is ismerheted: ez volt a Joe Dante rendezte „Szörnyecskék” c. horrorfilm eredeti címe is, melynek központjában a fentiekben ismertetett kis termetű szörnyek terrorizálják egy kisváros lakóit. Ezek után még csoda, hogy az AMC hatchback modellje nem vált az év autójává?
Ha közelebbről is megnéznéd ezt a még 5,0 literes V8-assal is szerelt amerikai ferdehátút, less bele ennek az 1976-os modellnek a videójába! Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.
MG Midget Mark I, 1961–1964
A lista következő tagja szintén egy kisebb jármű, ám át kell ugranunk a „tó” túloldalára. Az angol Morris Garage 1961-ben mutatta be a Midget, vagyis törpe első generációját, ami lényegében egy átcímkézett Austin-Healey Sprite Mark II volt.
A BMC tulajdonában lévő vállalat a Midget Mark I-est az angliai Abindgonban gyártotta, de emellett Ausztráliában is szerelték. A kétajtós sportautó a BMC “A” szériás, soros 4 hengeres motorja hajtotta, ami 948 köbcentijével 46 lóerő és 72 Nm nyomaték leadására volt képes. A sebesség féken tartásáért dobfékek feleltek, míg az extrák között olyan elemek szerepeltek, mint a levehető keménytető, a fűtőrendszer és a hátra pluszban felszerelhető csomagtartó „doboz”.
1980-ig az angol törpének négy generációja jelent meg. A Midget eljutott a Mark III-as számozásig, amit 1974-ben a Midget 1500 váltott fel. A Morris Törpéje egy kiváló kisautó volt. Nem csak azért, mert alacsony árkategóriás, hátsókerekes sportautó volt, de szerintem a korabeli angol viszonylatokhoz képest jól is nézett ki.
Nézd csak meg az alábbi videót, nem egy utolsó darab! Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.
Vauxhall Wyvern LIX, 1948 – 1951
Ezt a csőrös angol madárkát a Vauxhall gyártotta, mikor még bőven a General Motors tagja volt. Plusz info, hogy ez a modell volt az angol cég egyik első háború utáni modellje, melyet főképp export célokra szereltek.
Mivel a Wyvern termelésének idején a griff jelű gyártó a GM egyik leányvállalata volt, így nem is meglepő, hogy egyes részleteiben amerikai formatervi jegyeket hordoz. Ilyen például az orr-rész és a hűtőrács szerkezete, ami szinte megegyezik a Cadillac Sixty Special ’41 és ’47 között szerelt generációjának hűtőmaszkjával.
A General Motors legelitebb gyártójának modelljeire való utalások mellett néhány olyan részlet is megfigyelhető az autón, amik az európai olcsó autók jellegzetességei voltak. Ilyen például az elöl hátrafelé, hátul előrefelé nyíló ajtók, aminek az volt a haszna, hogy az oldalankénti 2 ajtó megosztozott a zsanérokon, így tehát a gyártó spórolt az alkatrészeken. Emellett az ablakok nem tekerős szerkezetet, hanem tolóablakot kaptak, mivel ezek is olcsó alternatíváknak számítottak. Ezt a megoldást alkalmazták az ’56-tól szerelt Renault Dauphine-okon is.
Erőforrás tekintetében az első szériás, „LIX” jelölésű Wyvernek egy soros 4 hengeres, 1442 köbcentis motort kaptak, ami 35 lóerő (26 kW) és egy 100 km/órás csúcssebesség leadását tette lehetővé. 1951-ben jelent meg az utód Wyvern EIX, amit a korábbi erőforrás mellett egy szintén sornégyes, ám 1508 köbcentis motorral is lehetett rendelni.
De mi is a Wyvern? Ez a kimondhatatlan szó az angolszász folklór egy sárkányára utal, mely a megszokott sárkányokhoz képest kissé máshogy nézett ki. A Wyvern egy többnyire kígyószerű hüllő volt, mely annyiban hasonlít a sárkányokra, hogy rendelkezik szárnyakkal és hátsó lábakkal, ám nincsenek első végtagjai.
Jó amerikai módra a Wyvern műszakilag és formatervi jellemzőit tekintve szinte egyezetett a kortárs Velox modellel. Sajnos a sárkányról nem találtam jó videót, így be kell érned a tesójával – tényleg, szinte egyeznek. Nézd csak meg, milyen is testközelből egy angol sárkány! Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.
Kaiser Dragon, 1953
Németes hangzású neve ellenére a Kaiser egy amerikai gyártó volt, amit egy kaliforniai nagyiparos, Henry J. Kaiser a Graham-Paige igazgatójával közösen alapított 1945-ben. 1953-ban a cég egyesült a Willys-Overlanddel, amit ’63-ban Kaiser Jeepre kereszteltek át.
A Kaiser nehezen tudott fellépni a General Motors – Ford – Chrysler triójával szemben. További nehezítő tényezőnek tekinthetjük azt is, hogy a II. világháború után temérdek önálló márkát alapítottak az USA-ban, melyek hamar meg is szűntek. Ennek oka, hogy a világégés idején Amerikában leállították a személyautók gyártását, s az újrakezdés idején sokan ki akarták használni, hogy a jenkik új autót akartak venni.
Közéjük tartozott tehát a Kaiser is, aki 1951-ben bemutatta a Dragont, vagyis sárkányt, mint felszereltségi szintet, majd egy év kihagyás után, ’53-ban, mint egy kifejezetten elit 4 ajtós limuzint. Ha megnézed a fenti képet, láthatod, hogy ezen a modellen már megfigyelhetőek a Jet-korszak jellegzetes jegyei. Közéjük sorolnám az orr-részen megjelenő krómtengert, illetve az uszonyokat és hátsó lámpákat, amik rakéták hajtóműveit utánozták.
Ami amúgy még különleges, hogy az autó tetejét vinyllel húzták be, melynek célja az volt, hogy egy kabrió látszatát keltse. Ez azért érdekes, mert ez a kiegészítő az 1970-as évekre volt inkább jellemző, pl. lásd 1976 Oldsmobile Regency 98. Az ’53-as Dragont amúgy kimagaslóan hivalkodó extrákkal látták el. A limuzin emblémáit és feliratait 14 karátos aranyból öntötték, a műszerfalra egy, az első tulaj nevével ellátott plakettet illesztettek, míg a műszerfalat kipárnázták és a szélvédőt biztonsági üvegből készítették.
Ezek után már nem is meglepő, hogy természetesen szervót és fékrásegítőt is kapott. Egy váltóval volt rendelhető, ami egy 3 sebességes Hydra-matic automata kormányváltó volt, melyhez egy soros elrendezésű, 6 hengeres, 118 lovas motor csatlakozott, ami a Supersonic Six, vagyis a „Szuperszonikus Hatos” nevet kapta. Az, hogy a motor névválasztása miért is volt kifejezetten zseniális, azt a TOP 4+1 közúti rakétáról szóló írásomból derítheted ki.
A fenti extrák tekintetében nem csoda, hogy a Kaiser sárkánya egy kifejezetten drága limuzin volt. Viszonyítási alapként az 1953-as Dragonok 3924 dollárba fájtak, míg a vele azonos modellévben szerelt Buick Roadmaster, a Buick akkori legdrágább, limuzin kivitelben is rendelhető típusa „csak” 3358 dollár volt. Az ’53- Sárkányokból csak 1277 példány készült, így igazi ritkaságoknak számítanak!
Ha közelebbről is megnéznéd ezt az amerikai szárnyas hüllőt, nézz bele az alábbi videóba. Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.
A fenti 4 autó nem csak névválasztása, de az autózás történetében betöltött szerepe miatt is különlegesnek tekinthető. Mit gondolsz, neked a felsorolt gépek közül melyik jön be a legjobban? Válaszd ki kedvenced, és oszd meg velünk a véleményed!
