Fennállása alatt az Auto Union számos nagyszerű autót mutatott be, melyek mind nagy hatással voltak a weimari köztársaság és az NSZK autóiparára. Ma ezek közül ötöt ismerhetsz meg.
A német autógyártás mindig is közel állt a szívemhez, ami persze nem csoda, hisz a család minden ága megrögzött német – fanatikus. Jogosan mondhatnád, hogy akkor meg a francért írok mostanában annyi „amerikai hulladékról”? Azért, mert veterán autók terén a jenkik ormótlan óriásait kedvelem, de nem lennék annyira „liberális”, hogy napi használatban is túlméretes közúti jenki tankot hajtsak.
Hogy kicsit kiegyensúlyozzam a dolgokat, mára egy nagyon is német témával készültem. Bemutatok Neked 5 olyan autót a német autógyártás múltjából, melyek a saját nemükben mind nagyszerű gépezetek voltak. Ez alkalommal a hajdani Auto Union konszerv választékából csipegettem, lehet végül ebből is cikk-sorozat lesz, mint a TOP amerikai autókból, még nem tudom.
Elsőként ejtsünk pár szót magáról az Auto Unionról!:
A történet 1932-ben kezdődött, mikor Jørgen Skafte Rasmussen, a DKW és Audi tulajdonosa egyesítette a 2 céget, s így megalapította az Auto Union GmbH-t. A duóhoz rövidesen a Horch és Wanderer is csatlakozott, és megszületett a híres 4 karikás logó.
Miután a Volkswagen felvásárolta a cégeket, az NSU is csatlakozott. Ő is szeretett volna egy saját karikát, melyet a legenda szerint azért nem kaphatott meg, mert a 5 karika az Olimpia jelképe volt. Mikor a VW felvásárolta az 5 gyártót, már csak az Audi és az NSU szerepeltek a piacon. A népautók gyártója a maradék 2 márkát is ki akarta végezni, ám az Audit végül megtartotta.
Na de nézzük is meg, melyik az az 5 autó, amivel az Auto Union nagyot alkotott? Olvasd el a cikket és a lap alján szavazz a kedvenc modelledre!
1931 Horch 670
A Horch mindig is a legkimagaslóbb igényű vásárlókat próbálta kiszolgálni, ám árai jóval alacsonyabbak voltak a konkurens Mercedes és Maybach modelljeinél. A márkát 1904-ben August Horch alapította, aki később kivált a cégből és megalapította az Audit. A gyártó legkülönlegesebb modelljei a Horch 12-es szériájának tagjai voltak, amiket V12-es erőforrással szereltek.
1931-ben a Horch palettája a 12-es típussal gyarapodott. A V12-es erőforrással szerelt luxusautó még az ebben az évben megrendezett Párizsi Autószalonon be is mutatkozott. Elsőként csak sportkabrió, majd később kabrió limuzin (alias phaeton) kivitelben is rendelhető volt.
A 6 032 köbcentis motor 120 lóerő leadására volt képes, ami egy 140 km/h-s csúcssebességet eredményezett. A hajtóműben a forgattyús tengelyt 7 helyen támasztották alá. Emellett 12 darab kiegyenlítősúlyt és egy kiegészítő lengéscsillapítót is kapott. Váltó terén csak 1 lehetőség létezett, ami egy 4 fokozatú ZF-Aphton kézi váltó volt. Ebből 3-at szinkronizáltak, ami akkoriban egy igen nagy dolognak számított!!
A 670-esből összesen csak 58 példány készült. Ennek oka, hogy a gazdasági világválság miatt a gazdagok nem igen mertek költeni, így az ígéretes 12 hengeresből a vártnál jelentősen kevesebb fogyott. Ha részletesebben is érdekel ez az elegáns izomautó, nézd meg a videót!
1968 Audi 100
Az Audi legikonikusabb klasszikus modelljei a 100-as és 80-as modellek. Miután a Volkswagen felvásárolta az Auto Uniont, már csak az Audi és az NSU voltak életben. Eredetileg a VW mind a 2 gyártót ki akarta végezni, ám az Audi mérnökei stikában kifejlesztettek egy új típust, ami olyan sikeresnek bizonyult, hogy a „Fauvé” úgy döntött, mégis megtartja a márkát. Ez pedig az 1968-as 100-as volt.
A 100-as egy kimagaslóan nagyszerű autó volt, amit eredetileg limuzin, később pedig kupé kivitelben is gyártottak. A Volkswagen C1-es platformjára épített sportautó 4 darab soros 4 hengeres erőforrással jelent meg, melyek lökettérfogata 1 588, 1 760, 1 782 és 1 871 köbcenti volt. A manuális váltó mellett a 4 fokozatú automata is szerepelt a katalógusokban, melynek mind a 4 fokozatát szinkronizálták.
A 100-as széria igazi sikertörténetté nőtte ki magát. A 2. generációs modelleket már külföldön, például Nigériában is gyártották. A típust 1994-ig gyártották, majd ’95-től A6 néven futott tovább. A kínaiaknak is megtetszett az autó, az egyes modelleket Honqi márkanév alatt, engedély nélkül termelték.
1937 Wanderer W24
Az 5 autógyártó közül azt hiszem a Wanderer lógott ki leginkább a sorból. Története során „mindennel is” foglalkozott. A finomtechnikai eszközök, például írógépek mellett bicikliket és motorokat is szerelt. 1937-től a személyautók gyártásával is foglalkozott, ám 7 évvel később meg is szűnt.
Személyautók terén a közép árkategóriás piacot célozta meg. Egyik sikermodellje a W24-es volt, ami egy soros 4 hengeres erőforrást kapott. A kistermetű, azaz 1,65 méteres „családi autó” olyan népszerű volt, hogy 1940-ben már több mint 23 000 példány hagyta el siegmari gyártósort. A háború okozta pénzügyi nehézségek, illetve az ország több részre szakadása miatt végül 1945-ben a Wanderer lehúzta a rolót.
Nézz bele az alábbi videóba, és derítsd ki, hogyan is zümmög az a 4 henger!
1958 DKW 1000
Az Auto Union legfontosabb tagja a DKW volt, melynek eladásai a korai időszakban kompenzálták a luxusgyártó Horch és Audi veszteségeit. A cég neve, a DKW egy mozaikszó, ami a német „Das Kleine Wunder”, magyarul „A Kis Csoda” elnevezésből származik. A márka több nagyszerű modellt is bemutatott, ám úgy gondoltam, hogy a legjobb, ha az 1000-es modellről ejtek pár szót.
Az 1000-es volt az Auto Union utolsó modellje, ami a saját márkás embléma helyett a cégcsoport közös logóját viselte. Az elsőkerekes hajtással szerelt kompaktot egy 981 köbcentis, kétütemű motorral szerelték, ami 44 lóerő (33 kW) leadására volt képes. A hagyományos kupé és limuzin kivitelek mellett 2 személyes kabrió, de még 3 ajtós faszerkezetű kombiként is kapható volt. Saját korában a kritikusok nagyon is dicsérték innovatív alakját.
1967 NSU Ro 80
Le merem fogadni, hogy az NSU hallatán azonnal 2 modell jut eszedbe. Az egyik a Prinz, a másik pedig a céget a sírba döntő Ro 80-as. A ’60-as évekre az Auto Union már csak az Audiból és az NSU-ból állt. Ez utóbbi már tragikusan nagy bajban volt, így mindent megtett, hogy elkerülje a csődöt.
Az NSU minden téren meg akart újulni, így többek között megvásárolta Felix Wankel forradalmian új motorját. Ezt elsőként a Spiderbe szerelte, mad a ’67-ben bemutatkozó limuzin is megkapta. Ezt Ro 80 néven dobták piacra, ami a Mazda Cosmo mellett az első Wankel motorral szerelt sorozatgyártású autók egyike volt. Nézd meg a Hum3D videóját és járd körbe Te magad ezt a forgódugattyús német masinát!
Az Ro 80-al az NSU hatalmas sikert aratott, ám a helyzet rövidesen rosszra fordult. A Wankelek fejletlensége miatt az erőforrások olyan gyakran meghibásodtak, hogy már közröhej tárgyává váltak. Az NSU-nak annyi pénzébe került a garanciális javítás, hogy csődbe is ment miatta. Ha a motortól eltekintünk, az Ro 80 egy nagyszerű autó volt, ami nem tudta kihasználni potenciális lehetőségeit. Ha részletesebben is érdekel a neckersulmi csoda, olvasd el a kapcsolódó írásomat!
Az Auto Union egy kényszer szülte csoport volt, ami a gazdasági válság és a II. világégés miatt jött létre. Autói nagy hatással voltak a német autóiparra, s emléke a mai napig él. A fenti 5 autóból Neked melyik a kedvenced? Mit gondolsz, a folytatásból melyik modelleket nem szabad kihagyni? Szavazz és oszd meg velünk a véleményed! Ha részletesebben is érdekelnek az Auto union modelljei, lépj tovább a folytatásra, ahol 5 újabb modellről olvashatsz!
Bancsi Péter, (2011) Az Audi története a kezdetektől napjainkig, Nagykönyv Kiadó
