Nemrég jelent meg az Auto Union TOP gyártmányairól szóló cikksorozat 1. része, melyben 5 olyan személyautóval ismerkedhettél meg, melyek mindegyikéről elmondható, hogy saját korában egészen jó vasaknak számítottak.

Ma további 5 modellel ismerkedhetsz meg, melyek legalább annyira nagyszerűek voltak, mint az előző TOP-lista szereplői. Na de elsőként ejtsük pár szót magáról a cégcsoportról!


Az Auto Union 4 gyártó összeolvadásából jött létre, melyhez később az NSU is csatlakozott

A konszern története 1932-ben indult útjára, mikor a DKW és Audi tulajdonosa, J. Skafte Rasmussen egyesítette 2 cégét, s kettejük egybeolvasztásával megszületett az Auto Union GmbH. A pároshoz rövid időn belül csatlakozott a Wanderer és az ulra-luxus Horch is. A 4 gyártó modelljei saját emblémáik, orrdíszeik mellett a konszern közös billogóját is viselték, ami 4 egymást metsző karikából állt.

Jó pár évvel később bővült a család. Az NSU is csatlakozott, s a csoporthoz tartozás jeleként egy újabb karikával bővítette volna a közös emblémát. Ezt viszont az Auto Union megtagadta. Arra hivatkozott, hogy az 5 karika már az Olimpia jele, így maradniuk kell a már használatban lévő változat mellett.

Na de nézzük is meg, melyik az az 5 autó, amivel az Auto Union nagyot alkotott? Olvasd el a cikket és a lap alján szavazz a kedvenc modelledre!

Horch 853, 1935 – 1937

Elsőként kezdjük is az Auto Union legelitebb gyártójával, a Horch-al. Az ultra-luxus személyautókat szerelő cég már a kezdetektől fogva a legpénzesebb és legfinnyásabb európai vásárlók igényeit próbálta kiszolgálni. Emellett árai jelentősen alacsonyabbak voltak a rivális Maybach és Mercedes modellek árainál, ami még a világválság idején is biztosította a cég fennmaradását.


A 853-as Horch egy soros 8 hengeres erőforrást kapott, a roadster a 140 km / h-s sebességet is elérte! A képen: 1936 Horch 853

Egyik legmenőbb modellje az 1935-ben bemutatott 853-as volt, ami a ’30-as években valóságos izomautónak számított! Motor terén 1 lehetőség létetett, ami egy 1 946 köbcentis, soros 8 hengeres erőforrással szerelt autókat a korszakban népszerű összes kiviteli formában meg lehetett rendelni. Ide tartozik például a roadster, boattail, vagy a hagyományos, dobozos limuzin, és annak módosított változatai is. Ez utóbbi kabrió változata az 1940-es évekig népszerű volt a luxusautók piacán, amit Amerikában „phaeton”, Európában inkább „Tourenwagen” néven emlegettek.

Mivel az összes kiviteli lehetőség közül a roadsterek voltak a legkönnyebbek, így ők voltak képesek a legnagyobb teljesítmény leadására. Ők a 140 km / h-s csúcssebességet is elérhették, amit a motorban megbújó 105 ló (78 kW) tett lehetővé. A motor hűtését vízzel oldották meg, és a váltásért egy 4 fokozatú kézi váltó felelt.

Ha részletesebben is érdekelnek a XX. század első felében használt formatervi megoldások, ugorj a kapcsolódó cikkemre, ha pedig ezt a 4,9 literes bestiát csodálnád meg, nézz bele az alábbi videóba!

Wanderer W23, 1937 – 1941

Az Auto Union családján belül a Wanderer szerepe a felső középosztály megnyerése volt. 1937-ben mutatta be a W23-ast, ami a vele egyidejűleg színre lépő W26-os és W52-es kistestvéreként szerepelt a piacon.

A megszokott limuzin, kombi és kabrió kivitelek mellett hosszított limuzin és túrakocsi formájában is szerelték. A tető nélküli változatokból a széria termelésének leállításig 100 példány készült, így ritka gyűjtői daraboknak számítanak.


A W23-as Wanderer a paletta legkisebb teljesítményű modellje volt. A képen: 1939 Wanderer W23

A trió legkisebb tagja a W23-as volt. A 2 651köbcentis, soros 6 hengeres erőforrás 62 lóerő leadására volt képes, ami egy 115 km / h-s csúcssebességet tett lehetővé. A modellkínálat középső tagját, a W26-ost szintén ezzel a motorral szerelték, ám 20 kilóval nehezebb, vagyis 1 470 kilós öntömege miatt végsebessége 10 km / h-val kevesebb volt.

A nagytestvér fogyasztás terén csak kicsivel volt falánkabb. Ő 15,5 litert evett 100 km-en, míg a W23-as ennél fél literrel fogyasztott kevesebbet. Ha részletesebben is érdekel ez a nagypolgári német csodagép, less bele a videóba!

DKW Junior (F11 / F12), 1959 – 1965

A Junior egy ígéretes modell volt, amit a Das Kleine Wunder, vagyis „A Kis Csoda” névre keresztelt gyártó 7 éven át szerelt. Bemutatása évében hatalmas visszhangot váltott ki a Frankfurti Autószalonon, készült 2 ajtós limuzin és kabrió formájában is.


A Junior egy 2 ütemű, 3 hengeres orrmotort kapott. A képen: 1962 DKW Junior

A Junior korában teljesen természetesnek számított az, hogy egy autót 2 ütemű motorral szereljenek, bár megjelenése idején a gyártók már bőven belevágtak a 4 ütemű, 4 hengeres erőforrások fejlesztésébe. Ez a DKW-t egy cseppet sem érdekelte, Ő 3 féle 2 ütemű motorral kínálta az „Ifjoncot”.

A legkisebb egy 741 köbcentis variáns volt, ami 34 lóerő (25kW) leadására volt képes. A további 2 opció is 3 hengeres, 2 ütemű motorokat rejtett, melyek 796 és 889 köbcentisek voltak. A váltásért mindegyik esetben egy 4 fokozatú kézi kormányváltó felelt. Állítólagos legnagyobb sebessége 116 km / h volt.


Praktikuma miatt sokan választották a Juniort a piacvezető Bogár helyett. A képen: 1962 DKW Junior

Miután az USA-ban az ’50-es években lecsengett az uszony-őrület, a trend a ’60-as években Európában folytatódott, bár nálunk messze nem értek el olyan méreteket és bizarr formákat, mint a tengerentúlon. Ha megfigyeled, a Junior is kapott uszonyokat, amik optikailag növelik a kisautó termetét.

További érdekesség, hogy a DKW uszonyos modellje a Bogárral vette fel a versenyt, s bár nem tudta lezúzni Porsche autóját, némi fejfájást mégis okozott neki. A 4 790 márkába fájó DKW a Bogárnál tágasabb utasteret és nagyobb csomagteret kínált, ráadásul plusz 160 márkáért fűtést is szereltek bele!

A fenti képekhez egy rövid videó is tartozik, ami egy Deluxe modellt mutat be. Szerintem nyugodtan less bele, ilyen masinát úgysem látsz már rohangálni!

Audi 80 B1, 1972 – 1978

Azt hiszem, az Audi 80-as az az autó, amit nem kell különösképp bemutatnom, de azért pár szót mégis ejtsünk róla. Az Audi 80-as szériája 1972-ben mutatkozott be, és egészen 1996-ig több generációja született. 1973-ban az Év Autójává választották, illetve szintén ebben az évben Audi Fox-ként jelent meg az amerikai és kanadai piacon.


A 80-asnak már semmi köze nem volt az Auto Unionhoz, ezt már a Volkswagen tervezte. A képen: Audi 80 B1

Ez a 2 és 4 ajtós szedán, illetve 5 ajtós kombi kivitelben gyártott középkategóriás autó volt a 2. olyan modell, mely maga mögött hagyta a cég Auto Unionnal kapcsolatos múltját, s teljes egészén a Volkswagen tervezte. Az előd F103-ashoz képest hatalmas előrelépést jelentett a 4 karikás vállalat történetében, mivel annak a karosszériáját az Auto Union tervezte, míg erőforrását a Mercedes gyártotta. Nem hiába, az Audi vezető mérnöke, Ludwig Kraus egyszerűen csak „fattyúként” csúfolta.

A 80 B1-es esete viszont már teljesen más történet. Motor terén 3 lehetőség jöhetett szóba, melyek mindegyike soros 4 hengeres volt. A termelés megkezdésének évében 1,3 és 1,5 literes SOHC kivitelben volt rendelhető, melyek 54 (40 kW) és 59 (44 kW) lóerősek voltak. A következő évben mutatkozott be a 80 GT, ami egy 2 ajtós, 1,6 literes, 99 lóerős (74 kW) változat volt. Ezt ’76-ban a GTE váltotta fel, ami már 108 lóerővel (81 kW) dolgozott. Íme!:

A széria nevében a „B1” a Volkswagen B1-es platformjára utal, amit az utód esetében a B2-es váltott fel. Az első generációs 80 egy korszakot alapozott meg, amiről mindenkinek van legalább egy története. Ha Neked is van, írd meg nekünk, ha pedig nincs, nézd meg a videót és csodáld meg ezt a nagyszerű vasat!

NSU Spider, 1964 – 1967

Az előző részben az NSU Ro 80-ról olvashattál, ami egymagában vitte a céget a sírba. A mai cikk NSU-król szóló részében eleinte a legendás Prinz-ről akartam írni, de jobbnak láttam valami kevésbé ismert modellről szót ejteni. Így jutottam el a Spiderhez.


A Spider egy 0,5 literes Wankel motort kapott. A képen: 1966 NSU Spider

Ez a kereken 700 kilós, farmotoros kabrió volt a nyugati világ első autója, amit Wankel motorral szereltek. Az erőforrás egyetlen 1 forgódugattyúból állt, ami 498 köbcentivel rendelkezett. A váltásért egy 4 fokozatú kézi váltó felelt, aminek minden fokozatát szinkronizálták.

A korai modellek 50, a későbbiek 54 lóerősek voltak. Állítólagos 100-as gyorsulása 14,5 másodperc körül lehetett. A törpeautók családjába tartozó sportautó faros volt, viszont a motor fölé egy kisebb csomagteret szereltek, mivel az orr nagy részét a 35 literes tank elfoglalta. További műszaki részletekért less bele DW News beszámolójába!

A Spidert 4 éven át, 1967-ig szerelték, s ez idő alatt 2 375 példány hagyta el a gyártósort. Lehet, hogy saját korában nem számított a „Hűha Autók” közé, viszont olcsó alternatívát jelentett a száguldani kívánó NSZK-s fiataloknak!


Neked a fenti 5 autóból melyik jön be a leginkább? A képen: 1937 Audi 225 Roadster

Az Auto Union egy szükség szülte cégcsoport volt, ami a gazdasági válság és a II. világégés miatt jött létre. ennek ellenére azt mondom, hogy gyártói rengeteg olyan típussal álltak elő, amik sokat tettek hozzá a német autóipar fejlődéséhez. Neked a fenti 5 modell közül melyik jön be leginkább? Szavazz a kedvencedre és oszd meg Velünk a véleményed!