TOP 5+1 kriptaszökevény, avagy 6 halott márka legmenőbb modelljei – 3. rész

Közzétéve:
2020-06-19, 06:20

Az elmúlt évtizedek során számtalan olyan gyártó húzta le a rolót, melyek modelljei sokban hozzájárultak az autózás mai formájának kialakulásához. Ma 6 ilyen típussal ismerkedhetsz meg.

A kriptaszökevények előző 2 részében kizárólag mára már megszűnt amerikai gyártók modelljeiről olvashattál. Úgy éreztem, itt az ideje kicsit változtatni a dolgokon, így e cikk erejére kibővítettem a témát Európára és Ázsiára is.

A cikkben ismert és elfeledett autócsodákkal is találkozhatsz, elképzelhető, hogy egyikük épp a kedvenc veterán autód. Less bele az alábbi toplistába és oszd meg velünk a véleményed!

De Dion Bouton La Marquise, 1884

A listát azonnal egy franciával kezdeném, amiről azt hiszem, elmondhatom, hogy a felsorolt 6 autó közül a legdrágább modell. Ezzel az 1884-es gőzautóval már korábban találkozhattál: 2019 márciusában közöltem róla egy aukciós cikket, amiben röviden ismertettem a típus történetét, illetve azt, hogy a 3 kerekű jószág potom 4 millió 620 ezer dollárért cserélt gazdát, ami akkor 1 milliárd 245 millió forintnak felelt meg.

1884 De Dion Bouton La Marquise Dos-a-dos, fekete gőzautó, elölnézet, oldalnézet, jobbról
Ez az 1884-es Dion Bouton gőzautó legutóbbi aukcióján 1,24 milliárd forintért talált új gazdára. A képen: 1884 Dion Douton La Marquise 

A De Dion Bouton márka története 1883-ig vezethető vissza, mikor Jules-Albert de Dion márki, Georges Bouton és Charles Trépardoux Párizsban közösen megalapították a De Dion-Bouton automobilokat forgalmazó vállalkozásukat. A Benz Patent-Motorwagen megjelenése előtt Európában a hintók és lovaskocsik mellett gőzautók járták az utakat, ám számottevő mennyiségben mégsem gyártották őket, mivel a korabeli közönség nem látott perspektívát a ló nélküli szekerekben, ráadásul az ultra gazdagok hóbortos játékszerének tekintették őket. 

1994 De Dion Bouton La Marquise, fekete gőzautó, nyitott utastér, elölnézet, oldalnézet, jobbról, felülről döntve bézve
Gőzautóhoz képest gyorsan, nagyjából 45 perc alatt fel lehetett fűteni a hideg kazánt. A képen: 1884 Dion Bouton La Marquise

A belsőégésű motorok elterjedésével a Dion Bouton is elkészítette saját változatait, amik kifejezetten nagy sikert értek el a francia nemesség körében, ám e sikert nem érhették volna el a korai, külső égésű erőforrással szerelt modellek nélkül.

Ez a korai gőzhajtású jármű saját korában kifejezetten korszerűnek számított, mivel gyorsabb volt, mint egy egylovas fogat, ráadásul csak (!) 45-50 perc kellett a kazán felfűtéséhez - ez a kortárs amerikai Stanley Steamer gőzösöknél bőven meghaladta az 1 órát is! Ha részletesebben is érdekel a pofátlanul drága klasszikus története, olvass bele a róla szóló írásomba!

Panhard PL 17, 1959 – 1965

A Dion Boutonhoz hasonlóan a Panhard is egy francia autógyártó volt, ami sokáig csak a módosabb közönség számára gyártott személyautókat, ám utóbbi a XX. század közepén áttért a kisteremtű, olcsó népautók forgalmazására. Így született meg ez az ’50-es évek amerikai Jet korszakát idéző, 805 kiló öntömegű kisautó is.

1962 Panhard PL 17, piros mikroautó, limuzin, elölnézet, oldalnézet, balról, távolról ráközelítve
Az alig 4,58 méteres limuzinok és kombik papíron 6 utas szállítását tették lehetővé. A képen: 1962 Panhard PL 17 limuzin

Az előd Dyna Z-hez képest többnyire csak küllemi jegyeiben változott, annál áramvonalasabb, futurisztikusabb vonalvezetést kapott. A típusjelölés, a PL 17-es megnevezés, egy komplikált számítás eredményeképp született meg. Nevében a „PL” a cég eredeti nevére, a Panhard et Levassor-ra utal, míg a 17 az 5CV-s adózási kategória, a 6 szállítható személy számának és a 6 literes 100 km-enkénti fogyasztás összegének eredménye – még szerencse, hogy nem bonyolították túl.

1960 Panhard Pl 17, piros limuzin, nyitott motorét, elölnézet, oldalnézet, balról döntve
A PL 17-esek egy 2 hengeres, léghűtéses erőforrást kaptak. A képen: 1960 Panhard PL 17

Annak ellenére, hogy a PL 17-es vonalvezetése a korabeli, már kifutóban lévő amerikai stílust követi, erőforrása bőven elmaradt tengerentúli társaiétól. Motor terén egy lehetőség létezett, ami egy 2 hengeres, léghűtéses erőforrás volt, amit 848 és 851 köbcentis kivitelben lehetett rendelni. Ez a lökettérfogat 50, illetve 60 lóerő leadását tette lehetővé, ami saját korában és kategóriájában kifejezetten jónak számított, ráadásul eredeti céljának bőven megfelelt: legyen olcsó, fogyasszon keveset, és el tudja szállítani a sofőrt a munkába, a boltba, vagy a telekre.

Ha részletsebben is érdekel ez az elsőkrekes francia űrhajó, nézd meg Jay Leno beszámolóját!

Horch 670, 1931 – 1934

A Horch egy kimagasló tekintélynek örvendő német gyártó volt, amit a későbbi Audi atyja, August Horch 1904-ben alapított. A világválságot követően az Auto Union almárkájává vált, ahol a legelitebb kategóriát képviselte. Ekkor jelent meg a 12-es széria, ami 2 modellből, a 600-as és 670-esből állt. Ez utóbbi képviselte a kínálat csúcsát. Erőforrás terén egy lehetőség létezett, ami egy 6 032 köbcentis, 12 hengeres variáns volt. 

1934 Horch 12 Typ 670, fekete kabrió, elölnézet, oldalnézet, balról, távolról ráközelítve
A Horch az Auto Union legelitebb gyártója volt. A képen: Horch 670

A 670-es Horch vetélytársai olyan neves modellek voltak, mint például a Mercedes-Benz 770K (W150) és a Maybach Zeppelin. Bár felszereltség és kényelem terén volt olyan jó, mint ellenfelei, ára jóval alacsonyabb volt, így a cég nagy karriert jósolt a típusnak. Sajnos számításaik nem jöttek be, a 4 éves termelési idő alatt összesen csak 58 példány talált gazdára. Ha részletesebben a különleges német modell, olvass bele a kapcsolódó írásomba!

Goggomobil TS250 Coupé, 1957 – 1969

Csak hogy ne gondoljuk, hogy a németek kizárólag a prémium szegmenst szolgálják ki, a lista következő autója egy NSZK-s törpautó, amiről hűtőrácsa miatt sokszor szokták azt hinni, hogy egy elfeledett, kistermetű Alfa kupé. Ez pedig nem más, mint a Goggomobil TS250 Coupé!

1969 Goggomobil TS250 Coupé, vörös és fehér, elölnézet, oldalnézet, balról
A világháború után Németországban a mikroautók nagy népszerűségnek örvendtek. A képen: 1969 Goggomobil TS250 Coupé

A világháborút követően az újonnan megalakult NSZK lakosságának nem igen volt pénze új autót venni, ami a mikroautók / törpeautók megszületését eredményezte. Ezek olyan fedett járművek voltak, amiket motoroknak szánt, kisteljesítményű erőforrásokkal szereltek. Termetük jócskán elmaradt a „hagyományos” autókétól, viszont azoknál jóval olcsóbbak voltak. 

1969 Goggomobil TS250 Coupé, vörös és fehér, oldalnézet, jobbról
A TS250 egy sportos megjelenésű nyugat-német mikrokupé volt. A képen: 1969 Goggomobil TS250 Coupé

A TS250 Coupé a népszerű német törpék közé tartozott, mivel vonalvezetése sokkalta jobban hasonlított egy „hagyományos” autó vonalaira, mint a vele egy időben termelt, groteszt mikroautókéra – pl. Messerschmitt KR201 vagy Heinkel Kabine.

Nevében a 250 a motor köbcentiben mért térfogatára utalt, ami egy 2 hengeres, 2 ütemű motor volt, ami 13,6 lóerő és 25 Nm-nyi nyomaték leadását tette lehetővé. Legnagyobb sebessége 80 km/h körül volt, s ezt a tempót kicsivel több, mint 30,0 másodperc alatt érte el. Ha részletesebben is érdekel a német „sportautó” története, nézd meg a róla szóló beszámolót!

Fujicabin Model 5A, 1955 – 1958 

A törpeautók Európán kívül Japánban is felbukkantak, ahol kifejezetten nagy karriert futottak be. A háború után megszülető kei-car kategória képviselői olcsó, kis fogyasztású és termetű járművek voltak, amik sokban hozzájárultak Japán motorizációjához. Ekkor született meg ez a furcsa 3 kerekű, a Fujicabin Model 5A!

A Fuji cég már korábban is szerelt autókat és motorokat, így nem is meglepő, hogy a világégést követően ők is be akartak szállni a törpeautók termelésébe. Sajnos tervük nem vált valóra, mivel a típus 4 éves termelése alatt kevesebb, mint 90 példányt tudtak csak eladni.

A Fujicabint amúgy egy 2 ütemű, 1 hengeres erőforrással szerelték. 121,7 köbcentis motorja csak 5,5 lóerő leadására volt képes, ami egy 45 km/h-s csúcssebességet eredményezett. Váltó terén 3 előremenetei és 1 hátrameneti fokozata volt, ami azért nem is rossz, mivel európai társainak általában nem volt rüki fokozta, így tolatás esetén a motort fordítva kellett elindítani.

Wolseley Hornet, 1961 – 1969

A Wolseley egy angol autógyártó volt, ami a Panhard-hoz és Vauxhallhoz hasonlóan luxusautók építésével kezdte pályafutását, viszont át kellett térnie a népautók gyártására. 1961-ben, a BMC konszernben töltött ideje alatt mutatta be a Hornet modellt, ami lényegében a klasszikus Mini drágább, jobban felszerelt, konzervatívabb megjelenésű változata volt.

1969 Wolseley Hornet Mark III, elölnézet, szemből, ráközelítve
A Hornetek a Mininél pénzesebb, konzervatív középosztályt célozták meg. A képen: 1969 Wolseley Hornet Mark III

Erőforrás terén nem mondható erőgépnek. Eleinte a Minik 848 köbcentis motorjával szerelték, majd később váltottak a 998 ccm-es változatra, ami teljesítményét 34 lóerőről 38-ra növelte. Azért, hogy a vásárlók ne azt érezzék, hogy egy átdolgozott Minit kapnak a drágább árért, többek között a műszerfalat diófából készítették és az ajtók zsanérjait elrejtették, ráadásul ahogy a fentebbi képen is láthatod, az orrára olyan hűtőrácsot illesztettek, ami sztereotipikusan a luxusautók egyik ismertetőjegye. 

Természetesen a Hornet nem volt olyan exkluzív és tágas, mint mondjuk egy Humber Super Snipe vagy egy Morris Oxford, viszont a BMC elérte a célját: piacra dobott egy drága Minit, ami elnyerte a célcsoport tetszését!

autótemető, háttérben Bogarak, őszi kép
Neked a fenti autók közül melyik jön be a leginkább?

Mit gondolsz, neked a fenti 6 modell közül melyik jön be a leginkább?  Válassz egy kedvencet és oszd meg velünk a véleményed, vagy írd meg, neked melyik klasszikusok jönnek be a leginkább!

MICROCAR MUSEUM

Sannia, A., Mini, Pákozd, Illustware Kft., 2008

Kapcsolódó írások

1972 Audi 80 B1, vörös 2 ajtós limuzin, elölnézet, oldalnézet, jobbról döntve
2020. február 08.
Az Auto Union számos nagyszerű autót adott Európának, melyek sokban hozzájárultak a weimari köztársaság és az NSZK autóiparának fejlődéséhez. Ma 5 ilyen autót mutatok be Neked!
1960 Borgward Isabella, vörös kupé fehér tetővel, elölnézet, oldalnézet, balról, ráközelítve
2020. február 15.
A XX. század folyamán számtalan márka jelent meg és tűnt el az autógyártás színpadáról. Ma bemutatok Neked 5 olyan német gyártót és modelljeiket, akiknek a neve az autóbolondokon kívül valószínűleg már senkinek sem cseng ismerősen!

További hírek