A Sorento a morcos képű óriás tigris, ami aktívan figyeli környezetét az utasok biztonságáért.
A 2014-ben bemutatott harmadik generációs Kia Sorento 2019-es ráncfelvarrása, technikai arzenáljának fejlesztése tovább repítheti a típust a kontinens SUV-jeinek presztízslétráján. A dél-koreai autógyártó korábban praktikus és megbízható autóival nem igazán ért el kiemelkedő eredményeket Európában, az utóbbi két évtizedben viszont komoly változásokon ment keresztül. A legújabb modellek formatervei sikert aratnak, köszönhető ez a Kia frankfurti dizájn központjának. Itt olyan szakemberek csiszolják tökéletesre a karosszériát, mint Peter Schreyer az Audi egykori formatervezője, valamint Kovács Miklós magyar dizájner, aki ugyancsak a négykarikás márkától érkezett a Kiához.
Meglepődve tapasztaltam, hogy a keleti autómárkának nem csak praktikuma, hanem minden egyes porcikájának minősége is kiváló. Azt gondolom ez manapság elvárható, hiszen a piacvezető tech cégek meghatározói Dél-Koreából származnak, toronymagasan vezetnek a technológiai fejlesztések terén, így a 21. század autóiparában való helytálláshoz már szinte apróságnak tűnik eltalálni a jó formatervet. A tesztben szereplő Kia Sorento 2.2 literes CRDI motorral és tisztességesen felextrázott kivitelben érkezett hozzám, de meglepő módon az alapmodell esetében sem kapsz fapadost a bálnából. Persze alapvetően nem is ez lenne az oka annak, hogy egyáltalán elmenj megnézni egyet, hanem a 7 év gyártói garancia, vagy a 7 személyes változatra felvehető állami támogatás a nagy családosoknak.
Kia Sorento – védelmező óriás tigris
Az alapvető adatok nem változtak az elődmodellhez képest, így az autó 2780 milliméteres tengelytáv mellett továbbra is 4800 milliméter hosszú és 1890 milliméter széles. A Sorento harmadik generációjának ráncfelvarrása, apró, de szembetűnő változásokat hozott, amik miatt igazán jól illeszkedik a most kapható SUV-k arculatához. Az autó első fényszórói megváltoztak, a LED-nappali menetfény és index a test aljába került, amitől kissé morcosabb lett a tekintete, így sokkal jobb összhangot alkot a nagyra nyílt tigris-orr hűtőráccsal. A lökhárító alsó légbeömlőjét nagyobbra szabták és a ködlámpák is át lettek variálva. Az elődnél sokkal markánsabb élek miatt végre összeállt a kép, szemből olyan, mint egy hatalmas prédára ugró tigris. Az értelmezés persze szubjektív, de a német presztízs autókra jellemző karakteres és határozott vonalak meg vannak benne.
Mivel az alapvonalak nem változtak, oldalról nem számítottam nagy újításra egyedül a GT line kivitel „ezmegmiafrancnakide?!” típusú rozsdamentes fellépője virít rajta. Sokat törtem az agyam, hogy egy SUV, amit GT-s extrákkal akarnak vonzóbbá tenni, minek hord magán terepjárós/teherautós stílus jegyeket. Ez egy olyan autó, amiből nem szükséges gátfutó mozdulattal kiugrani, ha nem szeretnénk a küszöbre rakódott téli retket a nadrágszárunkon viszont látni, mert az okos tervezők egészen mélyre nyúló ajtókkal fedték a felületet. Erre itt egy ilyen semmilyen méretű vasdarab, amire rálépni csak teljesen ortopéd mozdulattal lehet. A küszöböt védeni jó lenne, ha terepjáróról lenne szó, de ez az autó nem arra való. Végül a megoldást édesapámnak köszönhetem, aki térd problémái miatt a küszöbön feltipegve tudott behuppanni a kényelmes bőrfotelba. Konklúzió: kopott térdű exsportolóknak és a slim fit nadrágot kedvelőknek hasznos ez a kiegészítő.
Az autó hátulján kicserélték a lámpákat és szó szerint felvarták a lökhárító középvonaláig az alsó műanyag betétet, így jelentősen megtörve az egybefüggő unalmas felületet. Természetesen a GT line változathoz jár a dupla kipufogóvég, ami jól is mutat rajta.
Kia Sorento – mindenkit kényeztet
Egyrészt nagy öröm, hogy a tesztautó egy nagyon felszerelt GT line változat volt, másrészről kicsit sajnálom, hogy nincs tapasztalatom az alapváltozattal. A GT Line-ban korrekt minőségű anyagokkal találkoztam többnyire, bár egy-két részlet azért összeborzolta a zent. A műszerfal középső részén használt habosított műanyag ugyan nem kopog, de az anyag textúrája és tapintása is elég lehangoló. Az autóban használt hajólakk műanyag betétek váltogatva az ezüst betétekkel szerintem nagyon jó összhangot alkotnak. Ugyanakkor a klímavezérlő körüli mattfekete műanyag betéttel nem voltam megbékélve, érzésre hamar megkopik és akkor elég ramaty látványt nyújthat majd. A váltókar kézre áll ugyan, de így 2019-ben igazán kaphatott volna valami trendi pöcköt a repülőgép gázkar helyére, persze kinek mi tetszik.
A középkonzolban jó nagy helyre pakolhatsz, van két pohártartó és prémium csomagban még vezeték nélkül is töltikézheted telefonodat. Kifejezetten örültem, hogy az ajtózsebekben kényelmesen elfért a 1,5 literes víz, így a hosszas városi dugóban csorogva sem kaptam pánikrohamot az esetleges kiszáradástól tartva. Igaz, a kétzónás klíma nagyon jól kezeli a tikkasztó hőséget, csak a jóindulatú utastársakkal kell vigyázni, akik a felextrázott autóba szerelt ülésszellőztetését átkapcsolják ülésfűtésre, ami amúgy széria kiegészítő az alapváltozatban is, ráadásul elöl-hátul. Ha már fűtésről van szó, ugyan csak széria felszereltség részét képezi a fűtött bőr kormány is. Plusz egy pont az utasok kényelméért az extra két üléshez tartozó klíma, amit a csomagtartóban ülők maguknak szabályozhatnak.
Hely az van, mindenhol. Az első ülések kényelmesek, a GT Line bőrülései is remekül személyre szabhatók, grizlisebb testalkatú családfők mellett anyának is kényelmesen lehet pozícionálni. A hátsó ülések dönthetők és tologathatók, így a szállított személyektől függően ideális lábteret varázsolhatunk mindegyik üléshez. Meglepett a kiegészítő ülések kényelme és helykínálata is, két normál testalkatú felnőtt simán befér, bár lábtér hossza és mélysége kissé roadsteres. Mindenesetre, ha heten utaznátok világgá a haverokkal, egy tisztességes tetőbox használatával megoldható, igaz elég rocker megoldás.
Az ötüléses verzió csomagtere 660 liter, lehajtott ülésekkel 1732, a hétüléses verzióból egy hűtőtáskányi helyet ellopnak a plusz ülések, így az ötszeméllyel 605 litert tud. Hétszeméllyel 142 liter marad a csomagoknak, ebben az esetben erősen indokolttá válik a tetősínre felszerelni egy csomagtartót, amire a boxot teszed, ha nagyobb túrát terveznél vele.
A vezető számára szükséges gombok, tekerenytyűk, fülek és a tapizós képernyő könnyen kezelhető és megfelelő távolságban van. A műszerfal közepén elhelyezett hatalmas kijelzőn könnyen navigálhattam a menük között, ahol olyan infópornót is találtam, mint az intelligens összkerékhajtás nyomatékelosztása élőben.
Kia Sorento – mindenre elég dízel
A Sorentót itthon kétféle motorral lehet kapni, az egyik a 2.4 literes szívó benzin a másik pedig a 2.2 literes CRDI, a tesztautó az utóbbi dízel erőforrással volt szerelve. A 2199 köbcentis kelepelőt a Hyundai és Kia modellekben előszeretettel alkalmazzák, hangján kívül nem nagyon tudnék belekötni semmibe. Az idei Sorentóban kapható 200 lóerős változat már 1750-es fordulaton alánk vágja a 441 newtonméteres csúcsnyomatékot. A teszt alatt nem nagyon volt olyan helyzet, ahol ne lett volna elég bármire ez a teljesítmény.
Persze a teljesítmény mit sem érne a megfelelő erőátvitel nélkül és itt külön kiemelném mennyire jól muzsikál a gépezet a nyolc gangos automataváltóval, ami a feláras dízelben van. Egy két alkalom kivételével, a választható vezetési módok közül az ECO-t preferáltam. Ebben a beállításban ugyan van olyan helyzet, amikor egy kicsit bealszik a rendszer és úgy kell felimádkozni az autót az ideális fordulatszámtartományban, ahol már felépül a turbónyomás, de ez elég ritkán fordult elő. Többnyire az automata váltó a hirtelen gázadásnál finom csúszással hagyta felpörögni a motort, aztán kilőtt mint egy csúzli. Egyébként ezeknek a rendesen megfújt dízelmotoroknak a nyomatékgörbéjét marhára nem tartom komfortosnak, mert vagy nagyon lomhán indul vele az ember, vagy mintha kirúgnák alóla a széket, köztes állapot nem sok van. Ez pedig egy ilyen remek kis családi autóban, amiben biztosan előfordul, hogy a gyermek a hátsó sorban épp szájához emeli a dobozos barack levét, amikor egy pár centivel mélyebbre engedett gázpedál miatt túl sportos rajtba kezdesz, utána meg bányászhatod elő a szívószálat az orrából. De ez nyilván vezetéstechnikai kérdés, hozzá kell szokni.
Kia Sorento – ficánkoló bálna
Azon felül, hogy a motor-váltó kombináció miatt nagyon fürge az autó, a feszes futómű, a könnyű kormány és nagyon jól adagolható fékrendszer miatt érzésre nyugodtan letagadhatna néhányszáz kilót a cirka 2 tonnából. Kialakításának köszönhetően nagyon jól körbe látni a vezető ülésből, szóval, ha nem költenél az összes vezetéssegítő extrára akkor sem lesz nagy gond a parkolás. Ha mégis full extrára vágysz, az intelligens parkolás segítő rendszer kiválóan teszi a dolgát, már aki hagyja és nem kap frászt attól a határozott tempótól, ahogy bevágja magát a kiszemelt helyre. A távolsági fényszóró asszisztens nagyon kényelmes dolognak tűnt elsőre, de lenne rajta mit finomítani. A tapasztalataim alapján előszőr telibe vakítja a szembejövőt és utána kapcsol ki, bizonyára emiatt csuklott végig egy estét édesanyám.
Az adaptív tempomat nagyon jól működött, pontosan tartotta az előre beállított távolságot, ha kellett állóra fékezte az autót, majd felgyorsult a kívánt sebességre is, szóval ez nagyon kényelmes extra. A sávtartás viszont kissé fura volt, valamiért úgy éreztem, hogy nagyon a baloldalra orientálja az autót.
Kia Sorento ár és összegzés
A Kia Sorentót listaáron 9 725 000 Ft-tól kaphatod meg a 2.4 szívóbenzin kiadásba, automata váltóval. A tesztben szereplő dízel verzió 10 150 000 Ft-ról indul manuális váltóval, viszont a tesztautó teljesen felextrázott változata már 15 millió forint körül mozog. A Kia katalógus adatai alapján azonban azok sem járnak rosszul, akik az állami támogatással megkapható legolcsóbb verzióra pályáznak. Ebben az esetben a benzines alap verziót már 5 999 000 Ft-tól elvihetik, ami egy ekkora autónál, az akár 7 év garanciával nagyon jó választás lehet. Igaz, sok kényelmi és vezetéstámogató extrát nem kapnak meg, ráadásul van helyette kicsit több ronda műanyag is az utastérben. Jó, nem egy Audi Q7, amihez most az családtámogatáson felül több millió forint kedvezményt adnak és nem is egy Dacia Lodgy, ami az egyik legolcsóbb megoldás, viszont közelít a prémiumhoz és elvben megfizethető is a célcsoportnak.
Úgy fest, hogy a Ford Galaxy-k, Volkswagen Sharanok és úgy alapvetően a nagy családi egyterűek ideje lejárt. Az egyterű kategóriát az ilyen emelt hasmagasságú családi verdák veszik át. Szerintem ez az autó jó választás a formaterv, megbízhatóság és ár szempontjából is. Aki csak azért nem vette számításba, mert Kia, menjen vele egy próbakört és gondolja át újra.
Kia Sorento 2.2 CRDI 8AT 4WD GT Line (2019)
- Lökettérfogat: 2199 cm3
- Hengerek/szelepek: 4/16
- Max. teljesítmény: 200 LE 3800/perc
- Max. forgatónyomaték: 441 Nm 1750-2750/perc
- Hossz./szél./mag.: 4800/1890/1690 mm
- Tengelytáv: 2780 mm
- Saját tömeg: 1953 kg
- Városi tesztfogyasztás: 8,6 l
- Országúti tesztfogyasztás: 6,8 l
- Vegyes fogyasztás: 7,5 l
- Tesztfogyasztás: 7,9 l
- Gyári gyorsulás (0-100km/h): 9,4 s
- Végsebesség: 205 km/h
- CO2 kibocsátás: 198 g/km
