Egy kis nosztalgia Szolnokon

Augusztus első hétvégéjén immáron 7. alkalommal tartották meg a Szocijármű Kiállítás és Nosztalgia Találkozó elnevezésű rendezvényt Szolnokon, mely színvonalas rendezésével, sokrétű programkínálatával és kivételes, semmihez sem hasonlítható hangulatával rengeteg kiállítót és látogatót vonzott. A Turisztikai és Szabadidőközpont ismét tökéletes helyszínnek bizonyult, a Tisza közelsége és a fás-ligetes környezet ideális környezet a szemléhez. Az alábbi kép akár egy balatoni kempingben is készülhetett volna a 60-as vagy 70-es években.
 

Az időjárás is kitett magáért, a hol felhős, hol napos időben senki nem érezte úgy, hogy inkább a strandon lenne a helye és sem az emberek agyvize, sem az autók hűtővize nem forrt fel (még a faros Skodáké sem). Egyszóval minden adott volt, hogy az autóbarátok, veteránrajongók és családok egy remek délelőttöt töltsenek el a 60-as, 70-es és 80-as évek miliőjében.  A nosztalgikus hangulat megteremtésében természetesen kulcsszerep jutott a veterán járműveknek, de az élményre más is ráerősített.

 Voltak ugyanis, akik hajviseletüket illetve ruházatukat is a korszellemnek megfelelően választották meg.  A tömegben itt-ott feltűnt egy-egy kisdobos, egy-egy munkásőrnek öltözött férfi és persze jó néhány elvtársnő is. Meglepően sok hölgy öltötte magára a 60-as, 70-es és 80-as évekre jellemző konfekciódarabokat. Apropó hajviselet, a rendezők ingyenes fodrászattal kedveskedtek azoknak, akik frizurájukat is a 20. század második felére jellemző divat előtt kívántak tisztelegni.

A hangulatot a gyerekeknek szánt kis Moszkvicsok szintén fokozták. A találkozón legalább 4-et számoltam, melyekkel a gyerkőcök szlalomoztak az emberek lábai között. Ezek a dudával és világítással (!) is felszerelt, pedállal hajtós kis járgányok a fiúk álmai voltak a 80-as években. Nekem volt. Emlékszem, hogy kényelmes ülés, stabil futómű és közvetlen kormányzás jellemezte. Autóimádatomat talán pont egy ilyennel alapozták meg a szüleim.

A rendezvény 8 órakor nyitotta meg kapuit és azonnal seregleni kezdtek a veterán korú gépek. Nagyrészük saját lábán jött, de voltak, amelyek rendszám híján tréleren érkeztek. A környék hamar megtelt az öreg autókra jellemző kipufogógázok szagával, de szerintem senki nem bánta. Egy órával később már szinte meg is telt a járművek rendelkezésére álló hatalmas rét bizonyítva, hogy mennyi érdekes és szép állapotban megőrzött oldtimert bújtatnak az emberek a szocialista érából.

A találkozó egyik sztárja ez a gyönyörű GAZ-13 Csajka volt. A limuzin egykor Dobi Istvánnak, Magyarország államfőjének a céges autója volt. Motorja egy 5,5 literes V8-as, mely nem átalkodik 20-25 litert benyakalni a kedvenc üzemanyagából, a 100-as benzinből 100 kilométerenként. Az erő átviteléről egy 3 sebességes automataváltó gondoskodik, mely a hátsó kerekekhez kapcsolódik. Mindössze 6 darab létezik belőle az országban, értéke nagyjából 20 millió Ft körül van.

10 órától aztán érdekesebbnél érdekesebb előadások szórakoztatták a szakmai háttérre is fogékonyabb közönséget. Szeretném kiemelni Milán Róbert előadását, aki bemutatta saját 1968-as Skoda 1000MB-jét. A gyönyörű állapotú autóról és a típus hátteréről is rengeteg hasznos információval gazdagította a nagyérdeműt. Megtudtam például, hogy az 1000MB alumínium blokkját – természetesen jelentős átalakításokkal – egészen 2002-ig használta a cseh autógyár a Skoda Fabiákban.

 

A szépen restaurált Skoda szinte napi használatban van és ennek megfelelően teljesen üzembiztos. Az autóban 75 ezer kilométer van és Magyarországon helyezték először üzembe.  Jelenleg körülbelül 10 darab működőképes példány lehet az országban, értékét ez a tény tovább növeli. És a hír igaz: a faros Skodák szeretik melegíteni a vizüket, de megfelelő karbantartással és nem túl nagy terheléssel elkerülhető illetve megelőzhető a probléma.

A rendezvény teljes időtartama alatt tudtak a kiállítók egymástól autós tartozékokat és korhű tárgyakat vásárolni. Ilyen eseményeken lehet csak igazán ritka, sőt beszerezhetetlen alkatrészekhez hozzájutni. Az autók előtti terület hamar megtelt a csomagterekből előkerülő kincsekkel, kezdődhetett az egyezkedés és alkudozás. A csere-bere bazár kínálata az alkatrészektől az korból származó eredeti autós kiegészítőkig terjedt, volt miből szemezgetni az biztos.

Akik igényelték, esetleg az odaúton éreztek valami furcsa viselkedést az autójukon, a Nemzeti Közlekedési Hatóság mobil műszaki állomása ingyenesen átvizsgálta az autójukat. Az öreg technika kényes, különösen olyan autók esetében, amelyek az év jelentős részét állva töltik és csak alkalmakkor mozgatják meg őket. Ezért mindenképp piros pont jár a szervezőknek és támogatóknak, hogy biztosították ezt a nagyszerű lehetőséget mindenkinek. Remélem sokan éltek is vele.

A Zaporozsec egy eléggé elterjedt típus volt Magyarországon annak ellenére, hogy különösen sosem volt megbízható járgány. Miután az egyik legolcsóbban megkapható autó volt, akik négykerekűre vágytak a kis farmotoros ukrán gépkocsiban találhatták meg a számításukat. A képen látható autóban ZAZ-968-ban egy 1,2 literes V4-es farmotor van 40 lóerős teljesítménnyel. Üzembiztosságát némi átalakítással javították, már nem eredeti a karburátor és a szelepek sem. A szépen restaurált konkrét példány különlegessége, hogy mindösszesen 5700 km-t futott.

Ha valaki megéhezett vagy megszomjazott, a Nosztalgia Büfében kereshetett magának megváltást, ahol csupa olyan termékkel várták a vendégeket, amelyek a szocializmus alatt is jellemzők voltak.  A szoci hambi, a palacsinta, a lángos, a fröccs és a sör naná, hogy nem hiányozhatott a kínálatból. A Vöröskereszt is kilátogatott az eseményre, önkéntes véradási lehetőséggel és alapfokú elsősegélynyújtás bemutatóval várták az érdeklődőket.

A Moszkvics 2140-es szintén egy kedvelt típus volt, miután ezekre viszonylag keveset, mindössze 2 évet kellett várni a megrendeléstől számítva. Ha két éven belül meg is érkezett a kiszemelt járgány, semmi nem garantálta, hogy a kért színben pompázik majd a család új autója. A képen látható példánynak teljesen eredeti a fényezése, órájában mindössze 65 000 km van. Élete jelentős részét garázsban állással töltötte, ezért miután elővették a vezetékek és gumialkatrészek cseréjén kívül nem sok mindent kellett gatyába rázni. A tulajdonos beszámolója szerint az 1,5 literes 75 lóerős motorja meglepően fürgén viszi a könnyű autót.

Az eseményre kilátogatott a svéd nagybácsi is. Az autó ugyan nem a szocializmus szülötte, de korával remekül illett a szoci oldtimerek közé. A teljesen restaurált Volvo P 1800 ES Amerikából származik, órájában 97 ezer mérfölddel. Az autó gyári állapotára lett visszahozva, még a klíma (!) is működik benne. Egyedül az utólagos harmónikatető nem eredeti, de kétségkívül remekül mutat.  Annak ellenére, hogy a rendezvény elsősorban szocialista járműveknek szólt, a rendezők szívesen fogadták a kapitalista világ veterán autót is.

Az autók mellett megszámlálhatatlan sok motorral is kilátogattak a veteránrajongók és ismét megszületett bennem a felismerés, hogy mennyire hiányoznak az utakról a régi oldalkocsis motorkerékpárok. Amerre a szem ellátott mindenfelé a szocialista ipar motorjai sorakoztak és szinte mind kivételesen gyönyörű állapotnak örvendett. A rengeteg segédmotoros kerékpár mellett a kor nagymotorjai is feltűntek, úgymint MZ-k, Pannóniák, Uralok és társaik.

A galériára kattintva megnézheted az összes, az eseményen készült képet.

Az alábbi videón pedig a találkozó egyik legérdekesebb autója látható, hallható, amint a tulajdonos beindítja és kicsit túráztatja a benzinfaló V8-as szörnyeteget: