2021. január 03. | 07:50

1960-ban mutatkozott be a Chrysler-konszern legelitebb márkájának utolsó, vérbeli űrcirkálója, a majdhogynem 2,0 tonnás Imperial Crown kabrió!

A század közepi amerikai autókról szóló cikkeimmel eddig igyekeztem eloszlatni számos olyan tévhitet, amit még a Nagy Alma hazájában is sokszor igaz, történelmi tényként állítanak. Ide sorolhatóak például a Clipperek, amik bár pályafutásuk nagy része alatt Packard típusként szerepeltek a katalógusokban, ám az 1956-os modellévre önálló márkává nőtték ki magukat. Az ebben a modellévben szerelt járművek esetén nem beszélhetünk Packard Clipperekről, mivel ’56-ban Clipper gyártmányú, Deluxe, Super és Custom típusú autókról van szó.

Hasonló helyzet alakult ki a Chrysler márkacsaládnál is. Az anyacég 1926 óta használta az „Imperial”, magyarul „birodalmi” jelzőt, ezek a gyártó legelitebb modelljei voltak. A konszern idővel be akart törni a Lincoln és a Cadillac uralta piacra, 1955-ben az Imperialt önálló márkává emelte, ami egészen 1975-ig szerelt luxus MOPAR-okat.

Ahogy ez a jet-korszak idején teljesen természetesnek számított, az USA gyártói modellévente mutattak be egy új formatervet, hogy a pár éves modellek elavultnak tűnjenek, s ezzel nyomást gyakoroljanak a fogyasztók önérzetére, hogy már ideje lenne új autót venni. Persze az azonos generációba tartozó modellek többnyire hasonlítottak egymásra, ám pár évente a tervezők teljesen átdolgozták a palettát. Így lehetséges, hogy az 1957 és 1959 között szerelt Imperial Crown modellek némileg azonosak, ám az 1960-asokra már csak elvétve hajaznak.

Az 1960-as modellévre szánt Imperialokat teljesen átdolgozták. Be kell valljam, nekem ezek a kedvenc jet autóim, amihez az is hozzátartozik, hogy első ránézésre a hűtőrácsuk a Joker vigyorára emlékeztet.

Ami még fontos, hogy az ez évi formatervet is „Forward Look” formatervezői irányzat atyja, Virgil Exner tervezte. Az általa bevezetett méretes uszonyok a ’60-as Crownon is megfigyelhetők: tekintetes, ám visszafogott uszonyokat kapott, bár azt gondolom, hogy ha a Chrysler népszerűsítette az uszonyok alkalmazását, vadabb formavilággal is előállhattak volna, mint egy háromszög, amire rányomtak egy IKEA-s lámpát.

Ha jobban megfigyeled a fentebbi képeket, láthatod, hogy az uszonyokon túl az autó több olyan részlettel is bír, ami akkoriban teljesen megszokott részletnek számított. Ide sorolható például a hajlított panoráma szélvédő, a rendszámlába mögé, a lökhárítóba vagy afölé rejtett tanksapka, sőt, a fehérfalú gumik és a fémküllős felnik is ide tartoznak.

Ha megtetszett ez a több mint 2,1 tonnás behemót, nézz bele a korabeli reklámfilmjébe! Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.

Fennállásának két évtizedében az Imperialokat három fő típusban lehetett rendelni. A fapados luxust a Custom modellek jelentették, az eggyel jobban felszerelt típus a Crown volt, majd a választék csúcsán a Le Baron állt. Az Olaszországban átdolgozott, hosszított variánsok a Crown Imperial jelölést kapták, ám ezekből csak nagyon kevés példány készült.

Ahogy ez akkoriban megszokott volt, a kupékat és limuzinokat B-oszlop nélküli, ún. „hardtop” kivitelben is lehetett rendelni. A korai modelleken a Newport a hardtop kupék, a Southampton pedig a hardtop limuzinok egyedi azonosítója volt, ám 1960-ra a Newport utótagot elhagyták, és minden hardtop modell a Southampton fantázianévvel szerepelt a reklámokban.

Mivel a cikkben egy kabrió képeit használom, a továbbiakban kifejezetten a puhatetős változatokról fogok beszélni. Érdekesség, hogy az ebben az egy éves időszakban eladott példányok közül csak 618 vászontetős készült, ami különleges gyűjtői darabbá tette őket.

A ’60-as Crown kabriók tengelytávja 3277 mm volt, ami 5748 mm-es teljes hosszt eredményezett. Viszonyítási alapként, egy 601-es Trabant Universal kombi teljes hossza volt 3560 mm!

A vászontetős „koronák” szélessége 2035 mm volt, így elöl három, hátul két utasnak jutott hely. A nagy termethez tekintetes öntömeg társult, ami a kabriók esetén 2265 kiló volt. Egyes állítások szerint akkoriban az Imperialokat olyan masszívra tervezték, hogy a ’60-as évek roncsderbijeiről kitiltották őket, mondván, hogy túl nagy előnnyel indulnak a többi versenyzővel szemben.

A ’60-as Crownokat több olyan extrával is felszerelték, amelyek akkoriban drága kiegészítőknek számítottak. Ide tartozik például a szervokormány, fékrásegítő, rádió, elektromosan állítható első üléspad és türkök, illetve az automata váltó is, ami a korabeli Chrysler termékeken (tehát Plymouth, Dodge, DeSoto, Chrysler és Imperial) a népszerű kormányváltós megoldás helyett nyomógombos elrendezést kapott. Ezt bal kéz felé, a sebességmérő mellé illesztették.

További, 1960-as újítás a függesztett visszapillantó. A korábbi modelleken ezt a műszerfalra szerelték, amivel legjobb esetben is csak a hátsó utasokkal lehetett kacsintgatni. Mivel akkoriban nem hogy légzsákok nem voltak, de még a biztonsági kormányoszlopot sem ismerték, a Chrysler termékek műszerfalát szivacsos anyaggal fedték be, hogy csökkentsék a személyi sérülés lehetőségét. Ezt a luxusgyártó egy lépéssel tovább vitte: a kormányrúd közepét is kipárnázta.

A műszerfal és kormány kipárnázásán túl az Imperial több védelmi funkcióra is gondolt. Ide tartozik például a „High-Tower Seat” fantázianevű részlet, amit magyarul „Magas Torony Ülés”, ami annyit tett, hogy a sofőr mögötti háttámla kicsivel magasabb volt, mint a mellette ülők mögött. Ez végül is jó ötlet volt, ám mégsem nyújtott annyi védelmet, mint egy fejtámla.

Az 1960-as modellévre a Crownokat kizárólag egy Hemi motorral és Torqueflite váltóval lehetett rendelni. Ez egy 6771 köbcentis, V8-as erőforrás volt, ami 350 lóerő (261 kW) és 637 Nm nyomaték leadását tette lehetővé. Ehhez egy 3 sebességes, nyomógombos automata váltó társult, s közös munkájuk 197 km/órás csúcssebességet és 9,4 másodperces 100-as gyorsulást tett lehetővé.

A nagy motorhoz, öntömeghez és méretekhez tekintetes fogyasztás társult. A ’60-as Crown kabriók átlagosan 24,5 liter benzint szürcsöltek el minden megtett 100 km-en, ami ha úgy veszed, 4,1 kilométerenként 1 liter! Ez persze nem számított, hiszen akkoriban az USA-ban alig volt olcsóbb gyalogolni, mint tankolni.

A Crown V8-asa egy kellemesen döngicsélő benzinpusztító, ami bármely amerikai autóbolondnak az arcára mosolyt csal. Sajnos kabrióról nem találtam jó felvételt, így be kell érned a videóban szereplő hardtop Southampton kupéval. Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.

1961-ben a Chrysler leváltotta a kultuszteremtő főtervezőt, Virgil Exnert, s helyére a Ford tervezési osztályának korábbi vezetőjét, ElwoodEngelt ültette. A szögletes Lincoln Continental atyja csak pár év alatt számolt le elődje formatervi megoldásaival, a Chrysler termékek csak 1964-től vették át az új, „kockaformájú” idomokat.

Az ezt megelőző időszakban Elwood több vonalvezetési megoldással is próbálkozott, melyek egyik legjobb példája a ’61 és ’63 között szerelt Imperial Crown, ami egy retró stílusú, a ’30-as éveket idéző autóra sikerült. Ez a megoldás sajnos elbukott, a ’60-as modellévhez képest az Imperial eladásai nagyon is visszaestek. Ha bejönnek a csigaszemű űrkupék, olvass bele a ’62-es Crown kupéról szóló írásomba!

A ’60-as Imperial Crownok lendítettek a korábbi évek eladásain, amit a retró stílusú utódok sajnos lerontottak. Ez a modell volt a jet-korszak MOPAR-jainak egyik legmenőbb példája, s hozzá kell tennem, hogy nekem személy szerint a kedvenc űrkorszak-beli autóm.

Mit gondolsz, ha te mint kapitalista üzletember 1960-ban új luxusautót akartál volna venni, a Crownra szavaztál volna, vagy inkább a Cadillac és Lincoln modellek közül válogattál volna? Oszd meg velünk a véleményed, és nézz bele az alábbi galériába! Ha részletesebben is érdekel a „Birodalmi Koronák” generációinak fejlődése, olvasd el a róluk szóló összegző írásomat!

Az autó paraméterei röviden összefoglalva:

  • Megnevezés és gyártási év: Imperial Crown, kizárólag 1960-ban gyártott
  • Kivitel és darabszám: kabrió, 1960-ban 618 db készült
  • Max. szállítható utasok száma: 5 fő
  • Paraméterek: Tengelytáv: 3277 mm Teljes hossz: 5748 mm Szélesség: 2035 mm
  • Lökettérfogat és motorelrendezés: 6771 köbcentiméter, Hemi V8-as elrendezés
  • Váltó típusa: 3 sebességes Torqueflite automata
  • Leadott lóerő és nyomaték: 350 LE és 637 Nm nyomaték
  • Csúcssebesség: 197 km/h
  • 0-100 km/h-es gyorsulás: 9,4 másodperc
  • Átlagfogyasztás: liter 24,5 / 100 km
  • Üzemanyag típusa: benzin