A múlt század legelőkelőbb csigaszemű luxusautója, az 1962-es Imperial Crown Southampton Coupe!
Abban a pár évben, míg az USA részt vett a II. világháborúban, leállt a személyautók gyártása. A világégést követő időszak az űrverseny időszaka volt, ami nyomást gyakorolt a fogyasztói cikkek tervezésére is. Az 1950-es években, vagyis a szovjet – amerikai tervezési háború idején a jenki autókat temérdek krómmal és egyre csak növekvő uszonyokkal tervezték.
A jet korszak további érdekessége, hogy az amerikai gyártók évente frissítették palettájuk formatervét. Ennek az volt az oka, hogy egy 3-4 éves autó már jelentősen eltért az adott év modelljeitől, így azok elavultnak tűntek, s könnyebben rá tudták venni az embereket autóik lecserélésre.
A Rock n’ Roll idején dúlt az „Uszony-háború”, amit 1955-ben a Chrysler tervezési osztályának vezetője, Virgil Exner indított el. A „Forward Look” formatervi irányzat idején született járművek alacsonyak, szélesek és hosszúak voltak, ráadásul ekkor jelentek meg a „hardtop” limuzinok és kupék is, ami annyi tett, hogy a B-oszlopot „elhagyták”, s ezzel a kabriózás érzetét keltették.
A Chrysler márkás autók, tehát a Plymouth, a Dodge, a DeSoto, a Chrysler és az Imperial modellek Exner idején a legmutatósabb jenki verdák közé tartoztak, ám a trendteremtő formatervező az ’50-es évek vége felé súlyos egészségügyi gondokkal küszködött, s azt követően sajnos már csak követte az általa megalkotott trendet. Az utolsó általa tervezett Moparok a ’60-as modellévben jelentek meg, ’61-ben leváltották, a konszern utódjául a Fordtól elcsábított Elwood Engelt választotta.
Miután 1960-ban Elwood átvette a Chrysler tervezési osztályának vezetését, szépen fokozatosan kezdte átdolgozni a konszern kínálatát. Bár Engels a dobozosabb formatervezés híve volt, első „szögletes” Imperialjai csak 1964-ben jelentek meg.
Az 1960 és 1964 közötti időszakban fokozatosan csökkentette az uszonyok méreteit. Ami szerintem igazán érdekes, hogy az ebben a pár évben készült Imperialok külső fényszórókat és ún. „lövedék irányzék” stílusú hátsó lámpákat kaptak.
Ahogy fentebb írtam, Elwood a dobozosabb idomokban látta a jövőt, ám korai luxusautói retró megjelenést kaptak. A fenti képeken látható ’62-es Imperial Crown esetén az első lámpákat nem integrálták a géptestbe, ami a korai autózás, főképp a ’30-as évek egyik jellegzetessége volt.
Nekem személy szerint az a megoldás nem igazán jön be, de el kell ismernem, kifejezetten egyedire sikerült! Amikor elsőként megláttam ezt az autót, két dolog jutott eszembe. Az első, hogy bitang macerás lehet a fényszórók mögül kipucolni az autópályán összegyűjtött bogártetemeket. A második, hogy ha a szereléshez le kell szerelni a lámpatesteket, elég ijesztő látvány lehet. Az első fények effajta megoldása engem személy szerint csigaszemekre emlékeztet. Neked mi jut róluk eszedbe?
Ahogy ez természetes, Amerikában a nagyobb mindig is jobb volt, így a Chrysler luxusmárkájának lépést kellett tartania a Cadillac modellek évente gyarapodó teljes hosszával. Az 1962-es Crown limuzinok és kupék teljes hossza 5766 mm, szélességük 2075 mm. Ez utóbbiak tengelytávja 3277 mm volt, ami kifejezetten tekintélyt parancsoló, főleg ha belegondolsz, hogy egy 601-es Trabant kombi teljes hossza (!) volt 3560 mm.
Plusz infó: az Imperialokat gyakran Chrysler Imperial néven emlegetik, ami egy pontatlan kifejezés. A „birodalmi” jelző 1926-ban jelent meg, s a Chrysler legelitebb modelljeit jelölte. 1955 és 1975 között az Imperial, mint önálló gyártó szerepelt a piacon, majd a roló lehúzását követően a név 1990-ben visszatért, ám ez alkalommal csak mint Chrysler Imperial.
Az Imperial alig két évtizedes fennállása alatt három típust kínált. A legolcsóbbak a Custom modellek voltak, őket követte a Crown, majd az árlista csúcsán a Le Baron állt. Az ’50-es években különbséget tettek a B-oszloppal és anélkül szerelt limuzinok és kupék között. Eleinte a Newport a hardtop kupék, a Southampton a hardtop limuzin kivitelek ismertetőjegye volt, ám a ’60-as évekre a Newport jelölést elhagyták, s a Southampton fantázianév vált a hardtop kupék és limók kollektív megnevezésévé.
Ha bejön ez a retró futurisztikus űrcsiga, nézz bele az alábbi videóba! Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.
Bár a ’62-es Imperialok - legyen az Custom, Crown vagy Le Baron - külseje több, már akkor is retrónak számító részletet rejtett, felszereltségük és belterük megjelenése korszerűnek és divatosnak számított. A hőmérő stílusú sebességmérőt mindkét oldalon egy ovális panel veszi közre.
A jobb oldali gombjai a légkondit szabályozták, míg a bal oldalin az automata váltó fokozatai bújtak meg. Ez meglepő lehet, ám az ’50-es évek „kormányváltós” trendjének idején a Chrysler termékek közül egyedül a manuális váltósok kaptak kormányváltót, az automaták ún. „pushbutton”, vagyis nyomógombos váltót kaptak. Ez a konszern összes automata váltós modelljére igaz volt, legyen az Plymouth Fury, DeSoto Firesweep, Dodge La Femme, Chrysler Newport vagy bármilyen Imperial.
Ha közelebbről is megnézed a képet, láthatod, hogy fentről lefelé a fokozatokat így helyezték el: rüki, üres, előre, illetve 1. és 2. fokozat. Fontos, hogy minden váltás között egy üreset kellett nyomni. Ezeknek a váltóknak az volt az érdekessége, hogy a fokozatok váltásáért bowdenek feleltek, ami magnókazetták gombjainak kattogására emlékeztetett. Nem is olyan régen próbáltam ki egy ’58-as DeSoto modellt, ami egyből a gyerekkori Halász Judit felvételeimet idézte fel – jó értelemben.
A Chrysler célja az Imperial önálló márkává emelésével az volt, hogy fel tudja venni a versenyt a Lincolnnal, illetve hogy némi piaci részesedést nyerjen a Cadillac márkától. Persze ez utóbbi nem sikerült, hiszen a Caddy már a ’10-es évek óta az USA egyik legnagyobb presztízsű gyártója volt, így a Chrysler úgy döntött, hogy ha teljesítmény és megítélés terén nem is gyűrheti le a General Motors legelitebb márkáját, a „birodalmi” luxusautók alapfelszereltségük terén lesznek gazdagabbak.
A ’62-es Crown modellek alapfelszereltsége olyan részleteket rejtett, ami más gyártók modelljein drága extráknak számítottak. Ide sorolnám az anyós oldali tükröt, a bőrszerű üléshuzatokat, szervót, fékrásegítőt, automata váltót, rádiót, analóg órát, az elektromosan állítható üléseket és ablakemelőt is.
Az 1962-es modellévben a Crown kupé és limuzinok motor- és váltóválasztéka elég szűkös volt, mivel mindkettőből csak egy-egy létezett. Ez egy 6771 köbcentis V8-ast és egy 3 sebességes automata váltót takart, melyek közös munkája 340 lóerő (253,5 kW) és 637 Nm nyomaték leadását tette lehetővé. Legnagyobb sebességük 195 km/h volt.
A kupé koronák 9,1 másodperc alatt gyorsultak állóhelyből 100-ra, megközelítőleg 24,3 liter benzint pusztított el minden megtett 100 km-en. A Crown Southampton limuzinok csak minimális hátrányban szenvedtek, ezek 0,1 másodperccel lassabban érték el a 100-at és 0,1 literrel voltak éhesebbek. Ez annyira nem is vészes, hiszen akkoriban Amerikában alig volt drágább autózni, mint gyalogolni, ráadásul ne felejtsük el, hogy a 4 ajtós változatok öntömege 2180, a kupéké 2140 kiló volt!
Ha téged is beindít egy majdhogynem 7,0 literes V8 duruzsolása, less bele az alábbi felvételbe! Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.
Az 1962-es Imperialok már saját korukban is bizarr megjelenésű autóknak számítottak, amit jó értelemben is vehetünk, hiszen az eladott Crownok száma 1960-ban összesen 17 719 darab volt, ám a csigaszemű változatok 1961-es megjelenése idején ez 12 258-ra esett vissza. Szerencsére az eladások a ’62-es modellévre 14 337-re növekedtek, ami még mindig jóval kevesebb volt, mint egy vele azonos kategóriába eső Cadillac modellé, ám legalább a vásárlók megkedvelték, megszokták az autó retró beütésű formatervét.
A következő modellévre az Imperialok csak kisebb mértékű ráncfelvarráson estek át, az első lámpák integrálása és a dobozos géptest megjelenése csak ’64-ben jelent meg. Az Imperial Crownokról már készült összefoglaló írásom, az 1955 és 1966 közötti modellekben a róluk szóló írásomban olvashatsz!
Mit gondolsz, ha 1962-ben új luxusgép vásárlásán gondolkodtál volna, a Crown mellett döntöttél volna, vagy inkább a Lincoln és Cadillac modelljei közül választottál volna? Oszd meg velünk a véleményed és nézz bele az alábbi galériába! További képekért és infóért keresd fel a Bring a Trailer oldalát!
Az autó paraméterei röviden összefoglalva:
- Megnevezés és gyártási év: Imperial Crown, kizárólag 1962-ben gyártott
- Kivitel: kétajtós „hardtop” kupé
- Max. szállítható személyek száma: 6 fő
- Paraméterek: Tengelytáv: 3277 mm Teljes hossz: 5768 mm Szélesség: 2075 mm
- Motorelrendezés és lökettérfogat: V8-as elrendezés, 6771 köbcentiméter
- Váltó típusa: 3 sebességes automata
- Leadott lóerő és nyomaték: 340 LE és 637 Nm
- Csúcssebesség: 195 km/h
- 0-100 km/h-es gyorsulás: 9,1 másodperc
- Átlagfogyasztás: 24,3 liter / 100 km
