2020. augusztus 22. | 11:00

A Fiat Nouva 500 az olasz autóipar egyik legismertebb gyöngyszeme. A faros kisautót mindenki ismeri, de mi a helyzet az elődeivel és egyéb változataival?

Az Alapjárat veterán rovatában már többször is találkozhattál a #TOP típustörténet taggel, melyhez kapcsolódó cikkek eddig többnyire amerikai autók típusainak fejlődését dolgozták fel. Úgy éreztem, itt az ideje kicsit bővíteni a palettát, így ma röviden bemutatom neked a legendás kis Fiat fejlődését!

A valamilyen autó „50 árnyalat” típusú cím azért csenghet ismerősen, mert korábban már írtam a klasszikus MINI modellek történetéről, melyet egy 2 részes cikksorozatban ismertettem. Na de lássuk is, mi a helyzet az olasz melóval?

Fiat 500A & 500B, 1936–1949 „Topolino”

Az 500-as Fiat modellek története az 1936-ban bemutatott 500A-val kezdődött, amit pár évvel később felváltott a vele ránézésre szinte egyező megjelenésű, ám erőteljesebb 500B modell. Ők voltak az 500-asok legrégibb ősei, akiket a „Topolino”, vagyis „Egérke” becenévvel illettek.

De honnan ered ez az aranyos becenév? A városi legenda szerint a Disney az 1930-as években kezdett Olaszországban teret hódítani, ahol Mickey Egér (olasz nevén Topolino) hatalmas népszerűségnek örvendett. Mindez elvileg úgy köthető a Fiathoz, hogy az autó első lámpái és sárvédői sokakat a mesebeli egér homlokára és fülére emlékeztettek.

Ebben az időszakban a Fiat igazi nagyhatalomnak számított. A torinói vállalat saját márkás modelljei mellett, azokat átcímkézve Autobianchi, Simca és Seat néven is értékesítette. A fenti képen például nem is egy 500-as Fiat modellt, hanem egy Simca 5-öst látsz. A két autó megjelenése szinte egyezik, egyedül a felirat más rajtuk. Ezért is tettem be a Simca képét, mivel ez volt a legjobb minőségű, amit találtam!

Az első 500-as Fiat modellek nem csupán a cukiságfaktort akasztották ki, de a ’30-as évek egyik leginnovatívabb autói is voltak. Az 1930-as évek vége és 1940-es évek első fele az áramvonalas formatervezésről szólt. Így nem is meglepő, hogy az Egérke alaktényezője kifejezetten alacsony volt, még a kilincseket is úgy alakították ki, hogy ne lógjanak ki a géptestből.

Ha megnézed a fentebbi röntgenképet, láthatod, hogy az 500-as alváza „perforált”, ami hatalmas autóipari újításnak számított. A váz kilyukasztása igaz, kissé meggyengítette a szerkezetet, ám emiatt az saját tömeg alacsonyabb volt, így az autó kevesebbet fogyasztott, ráadásul a kevesebb nyersanyag felhasználása miatt a vételár is alacsonyabb volt.

Ha részletesebben is érdekel a 4 hengeres egér legendája, olvasd el a róla szóló részletes leírásomat, és nézz bele az alábbi videóba! Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken megtekintheted.

Fiat 500C, 1949–1955 „Topolino”

A hagyományos értelemben vett Egérke gyártását a Fiat 1949-ben leállította, és az alapjain nyugvó, új formatervű 500-ast dobott piacra. Ez az 500C modell volt, ami továbbvitte a Topolino becenevet.

Az 500A&500B-hez hasonlóan az 500C is az áramvonalas megjelenésre törekedett, ám rajta már látszódtak a dobozos, szögletes megjelenésre hajló idomok, amik a ’40-es években menőnek számítottak.

Ez is egy soros 4 hengeres erőforrást kapott, s elődeihez hasonlóan a hátsó üléssoron csak gyerekeknek és poggyászoknak volt hely – tényleges üléseket nem is raktak az autóba, csak a helyük volt meg. Az 500A, -B és –C modellekből összesen több mint 520 000 példány talált gazdára, ez utóbbi modellt a Fiat francia leányvállalata, a Simca, csak mint Simca 6 néven árulta.

Ahogy a korábbi 500B esetén is, a C-s modellekből is gyártottak kombi „Giardiniera” változatokat. Ezeknek két kivitele volt. Ma már teljesen természetesnek számít, hogy egy autót, köztük a kombikat is fémből gyártják, ám a háború után ezek voltak a drágább változatok.

A velük azonos, ám olcsóbb variánsok a Giardiniera Legno modellek voltak, melyek oldalpaneljait fából készítették – ezeket az USA-ban woody néven értékesítették. Bár olcsóbbak voltak, karbantatásuk bajos is lehetett, mivel a fa rosszabbul viselte az időjárás viszontagságait, ráadásul a kártevő bogarak/rovarok is roncsolhatták a géptestet.

Megfigyelheted, hogy még a kombik is kaptak egy kisebb napfénytetőt. Ez meglepő módon nem extra volt, minden alapmodellt is ezzel szereltek. Lényegében a cég így próbált a vassal spórolni.

Ha részletesebben is érdekel a dobozos Egérke, less bele az alábbi videóba! Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken megtekintheted.

FIAT 600 & 600D, 1955–1969

Annak ellenére, ahogy a neve is sugallja, a 600-as Fiat pont kilóg az 500-asok sorából, ám nem akartam kihagyni, mivel mégis van némi köze a klasszikus 500-hoz: Ennek a tervei szerint vázolták fel és építették!

A 600-asokat 1955-től 1960-ig gyártották majd ’60-ban felváltotta a 600 D, ami lényegében ugyanaz az autó volt, viszont kicsit javítottak a konstrukción. A simán „600” jelöléssel szerelt modellek egy 633 köbcentis, 19 lóerős (13,9 kW) farmotort kaptak, ami 4 hengerrel és OHV vezérléssel dolgozott. Legnagyobb sebessége 95 km/h volt.

A „600 D” modellek már erőteljesebbek voltak, csúcssebességük 108 km/h volt. Ez nem is meglepő, hiszen ezek már egy erősebb, 767 köbcentis motort kaptak, ami 23 lóerő (16,9 kW) leadását tette lehetővé. Ezek voltak az első 500-as kategóriájú modellek, amelyek faros elrendezést kaptak, s a tervezők is a 600-asok elvei szerint tervezték meg a legendás olasz kisautót. A 600-asnak amúgy létezett „egyterű/családi változata” is, ami a Multipla/600 Multipla nevet viselte, és kifejezetten népszerű volt az olasz taxisok körében.

Ha ismerős a kis faros, az nem véletlen! A Fiat Simca és Seat néven is gyártotta, ráadásul a jugók Zastava néven árulták. Nézd csak meg közelebbről is ezt a túlméretes 500-ast! Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken megtekintheted.

A fenti autók saját korukban mind nagyszerű olasz autóipari remekeknek számítottak, amelyek hozzájárultak az olaszok leghíresebb autójának megszületéséhez. Magáról a faros 500-asról és változatairól a folytatásban olvashatsz.

Neked a fenti kiskategóriás pöfögők közül melyik jön be a legjobban? Oszd meg velünk a véleményed, és nézz bele az alábbi galériába!

CAR AND DRIVER

Maróti József (2001), Polski FIAT 126 P Javítási kézikönyv, Maróti – Godai Könyvkiadó Kft., Budapest