2020. december 27. | 12:10

Szocialista járművek esetén leginkább csak motorokra és személyautókra gondolunk vissza. Itt az ideje szót ejtenünk a platósokról és haszonjárművekről is!

Bemutatok öt olyan teher- és haszonjárművet, amit a szocialista időszakban gyártottak és használtak – nagy eséllyel ismered is mindet. Na de lássuk is, melyek kerültek bele a mai listába!

Csepel D-344, 1961 – 1975

Kezdjük is egy magyar teherautóval, amit a Csepel gyártott. 1961-ben 4 darab tesztelésre szánt modell készült el, majd a következő évben már 428 példány hagyta el a gyártósort. Mivel a nehézvas megrendelései elég ingatagok voltak, így a gyártást 1975-ben le is állították. 

Az export D-344 összkerékhajtást kapott, legfőbb megrendelői a katonaság és néhány trópusi ország voltak. Mivel ez utóbbi megrendelők éghajlata jelentősen eltért a miénktől, így pár módosítást be kellett iktatni. Az export országok igényei szerint a 344-es Csepeleket dupla tetővel látták el, s a két lemez között a mentszél szabadon tudott süvíteni, ami fontos szerepet játszott a kabin hűtésében.

Ez a típus a hadsereg igényeit is nagyon jól ki tudta szolgálni, mivel alig volt olyan terep, amin nem tudott átvágni. Ahogy a D-346-os esetében is, a 344-esekből is számtalan megrendelés érkezett járóképes alvázakra, amiket leggyakrabban tűzoltóknak, mélyfúróknak, híradós és parancsnoki autónak alakítottak át.

IFA W50, 1965 – 1990

A lista következő tagja az NDK-ból származik, melyet titokban fejlesztettek ki. Végül ez a teherautó vált a kelet-németek egyik legfontosabb exportcikkévé, amiből hazánkba is számtalan példány került és évtizedeken át az utcakép szerves részét alkotta.

Műszaki adatait tekintve az IFA egy 6560 köbcentis, 4 hengeres erőforrást kapott, ami a korábbi osztott égésterű technológia helyett az MAN licensze szerint gyártott gömb alakú égésteret használta. A 125 lóerős motort egy 5 sebességes váltóval párosították, de osztóművel is rendelkezett, ami a W50 LA modellek esetén összkerékhajtást tett lehetővé.

Mivel a W50-esek terhelhetősége hivatalosan 3,5 tonna volt, így számtalan kivitelben gyártották őket. Leggyakoribbak a platósok voltak, de tűzoltóként, billencsként és daruként is jó néhány rótta az utakat. Én például szippantós IFA-ra is emlékszem, ami még gyerekkoromban néha felbukkant a környékünkön.

Ha részletesebben is megnéznéd ezt a batár teherautót, vagy csak nosztalgiázni van kedved, less bele a Keleti Blog videójába!

Csepel D-450, 1958 – 1974

Folytassuk egy újabb magyar élmunkással, ami szerintem a lista legszebb tagja. Nekem legalábbis nagyon bejön az osztott szélvédős, csőrös, öngyilkos ajtós elrendezés. Ahogy az Ikarus is, a Csepel is számtalan haszongépet gyártott, melyek egyik legkülönlegesebb darabja a D-450-es modell.

A D-450-eseket 1958-ban kezdték gyártani, az utolsó példányok 1974-ben hagyták el a gyártósort. Az osztrák Steyr lincensze alapján készített gépre többféle nehézsúlyú vontatványt is fel lehetett aggatni. Közéjük tartozott például a 6 ezer literes bor- és tejszállító, 8 ezer literes tanker és 9 ezer literes üzemanyag-szállító is. Ezek mellett 7 tonnás cementszállítóként, 8 tonnás vámzáras teher- és hagyományos teherszállítóként is hajtották.

Ha részletesebben is megnéznéd ezt a bitang erős magyar bestiát, nézd meg az alábbi videót!

GAZ-66, 1964 – 1999

Ugorjunk egy kicsit keletre, hiszen a szovjetek is gyártottak nagy teherbírású haszonjárműveket. Közéjük tartozott például a GAZ-66 is, ami engem gyerekként nagyon emlékeztetett a W50-es IFA-ra.

A Gorkij Autógyár 63-as modelljének utódját többféle kivitelben szerelték. A GAZ-66-01 volt az alaptípus, amely abroncsinak légnyomását a kabinból lehetett szabályozni. A 66-02-esek csak apró tényezőkben tértek el, például csörlővel látták el őket.

Árnyékolt elektromos rendszerű változatok, a 66-04 és -05-ösek is készültek, míg a 66-51-es, -52-es, -54-es és -55-ös modelleket exportpiacra szánták. Ezek mindegyike 4x4-es hajtásláncot kapott. Ez a szovjet behemót szinte bármilyen akadályon képes volt áthajtani. Ha nem hiszed, nézd csak meg az alábbi orosz videót!

ZIL- 130, 1962 – 1994

Ha már a GAZ-66 kapcsán szót ejtettünk a szovjetek teherautók iparáról, nem feledkezhetünk meg a hazánkban is szép számban felbukkanó kék jószágokról sem. Ezek természetesen nem mások, mint a ZIL-130-asok, amik az HBO Csernobil c. sorozatában is felbukkantak.

A 130-asokat a ZIL, vagyis a Lihacsov Autógyárban szerelték, amit korábban ZISZ-nek neveztek és ott építették Sztálin egyik kedvenc pártvezetői limuzinját, a ZISZ 110-est, ami a Packard One Eighty koppintása volt.

A Lihacsov 130-as modelljét 32 éven át gyártották, és több mint 3 millió 380 ezer példány hagyta el a gyártósort. Ez volt az első olyan szovjet tehergépkocsi, ami nem csak a katonaság igényei szerint olajzöld színben, de kék fényezéssel készült. Ezeket polgári szolgálatba állították. 
Ezeket a köztudatban kék színben élő behemótokat egy V8-as, 5969 köbcentis benzines erőforrással szerelték. Ez a 8 hengeres motor 150 lóerő (110,2 kW) leadására volt képes, ami 90 k/órás csúcssebességet tett lehetővé. Ha közelebbről is megnéznéd ezt a legendás ZIL-t, nézd meg az alábbi videót!

A fenti 5 teherautó mind különleges a saját nemében, mivel mondhatni, „Ezek építették fel az országot”. Igaz, GAZ-66-osok hozzánk nem igazán kerültek, viszont a további 4 autó hosszú évtizedeken át a magyar utcakép részét alkották.

Mit gondolsz, a fenti 5 nehézvas közül melyik jön be a legjobban? Mely típusokat kellene megemlíteni a folytatásban? Oszd meg velünk a véleményed, és nézd meg az alábbi galériát!