1970-ben mutatkozott be az angol személyszállítás jövőjének tekintett Bond Bug. Fő vásárló szegmense a fiatalok voltak, akik rajongtak a formabontó megjelenésű, soros 4 hengeres és 3 kerekű mikrokupéért.
Ahogy ma reggel felkeltem és kinéztem az ablakon, azonnal elment az életkedvem. Sötét, borongós, esős idő, rengeteg felhő és semmi napsütés. Úgy éreztem, mintha Angliában lettem volna. Aztán elgondolkodtam, mi lenne, ha ma valamilyen angol autóról írnék, hiszen már úgyis rég ejtettem szót az „angol tudósok” kifinomult vívmányairól.
Tőlem utoljára a nem csak London, de talán az egész Egyesült Királyság egyik legnagyobb horderejű jelképéről, a „Nagy Piros Busz” becenevű 11,3 literes, 6 hengeres AEC Routemaster emeletes buszról olvashattál. Elkezdtem fejben pörgetni az angol klasszikusok katalógusát, és eszembe jutott egy 1970-es évekbeli kupé, aminek szó szerint nincs ki mind a 4 kereke. Ez pedig nem más, mint a Bond Bug.
A Bond Bug története 1969-re vezethető vissza, mikor a Reliant Motors felvásárolta a Bond Cars Ltd.-t. Ha ismerősen cseng a Reliant neve, az azért lehet, mert ez a vállalat vált híressé 3 kerekű kisautói szereléséről. Közülük a Regal Supervan a ’90-es évek populáris kultúrájának anonim hőse: Ezt az autót szívatta filmes sorozataiban Mr Bean!
Miután a Reliant megvásárolta a Bondot, rá egy évre piacra dobta a Bugot, melynek fő vásárlói célcsoportja a fiatalok voltak. Az eredeti tervek szerint a Regal alapjaira épült volna, melynek a fenekét a hátsó tengely mögött le akarták vágni, így takarékoskodhattak volna a nyersanyaggal és a költségvetés is alacsonyabb lett volna.
Végül a brit vállalat egy külsős céget bízott meg a formaterv elkészítésével. Az Ogle Design tervezője, Tom Karen egy teljesen új, formabontó külsőt adott a kocsinak. A ’70-es években divatosnak számított az ék alakú megjelenés, ám mikroautók esetén csak ritkán alkalmazták. Emiatt a tulajdonsága miatt a korabeli brit közönség csak úgy jellemezte, mint a „furcsán felvágott sajtdarab”.
Ahogy láthatod, a Bug formája tényleg egy kifejezetten egyedi stílust képvisel. A Reliant hagyományaihoz híven előre csak egy kereket szereltek, ami biztosabb tartást adott az autónak, mint gondolnád – bár így is gúny és nevetség tárgyát alkotta. Az 1 956 mm-es tengelytávhoz egy meglepően rövid, 2 794 mm-es teljes hossz tartozott, míg a 3 kerekű magassága 1 270 mm, szélessége 1 397 mm volt. Talán nem is meglepő, hogy önsúlya is elég kevés volt, mindösszesen 394 kiló. Ez annyit tesz, hogy egy átlagos, szupermarketekben használt békával (hidraulikus kézi raklapemelővel) 2,5 Bugot lehetne ide-oda tologatni.
A magyarul „bogár” típusjelölésű mikrokupé egy ma is futurisztikusnak számító jellegzetességgel bírt. Az oldalaira helyezett fekete felületek nem ajtók, csak egyszerű vászon anyagok, amikre a plexi ablakokat erősítették. Az ír Peel Tridenthez hasonlóan egy úgynevezett „canopy doort” kapott, melyre magyar kifejezés nem igazán létezik, leginkább az „ejtőernyő kupola ajtó” illene rá. Az autó teteje egyben előre dönthető volt, s így lehetett ki- és beszállni. Vagy csak egyszerűen leszerelted oldalról a vásznat és bepattantál oldalt.
A kupola szerkezetű ajtót 2 ponton rögzítették a géptestre, melynek zsanérjait nem, hogy a korszak kívánalmai szerint elrejtették volna, de formájukkal és termetükkel ki is hangsúlyozták azt. De lehet hibáztatni? – végül is tényleg egy formabontó autóról van szó…
A ’70-es évek egyik legtrendibb európai és japán eleme a bukólámpák voltak. A Bond ezzel nem rendelkezett, de orrszerkezetének kialakítása és a lámpa formája egy lecsukható világító berendezés illúzióját keltette. Ennek nem csak az az oka, hogy drágább lett volna az autó szerelése, de nem is lett volna hely a géptestben hová elrejteni a fényeket. A gyártó egyedül narancssárga színűre fújta a Bugokat, de egy Rotham’s cigaretta reklám forgatására egyedileg 6 darab fehéret is készített.
De hogyan is néz ki közelről ez a sci-fibe illő könnyűsúlyú halálosztó? Nézd meg a Hum3D animációs videóját és járd körbe Te magad!
A Bug utasteréről a legnagyobb jóindulattal sem mondható el, hogy közelít egy Rolls-Royce Park Wardéhoz, de ez nem is baj, hiszen nem ugyan annak a társadalmi csoportnak készült. A Bug egy fiatalos autó volt, ami letisztult egyszerűségével és különleges formatervével nyerte el a középosztály elismerését. Mellesleg alacsony ára is fontos szempont volt. 1970-ben £629-ba került, ami 9 fonttal volt csak több egy fapados, 850 köbcentis Mininél.
A költséghatékonyság meglátszott az autó belső elrendezésén is. A műszerfal kifejezetten puritánra sikerült, ami lényegében egy mérföld-per-órát számláló sebességmérőből, üzemanyagszint mérőből és a motor hőfokmérőjéből állt. Ahogy a képeken láthatod, a kulcs helye magán a műszerfalon / főkonzolon volt, ami a többi műszerrel egy pilótafülke érzetét kelti, ami mondjuk szerintem nagyon vagány.
Váltó terén nem volt választék, az egyetlen lehetőség egy 4 sebessége kézi váltó volt, amit fel kellett húzni és 2-esbe tenni, hogy ne tudd tenni hátramenetbe. Az alapmodell a 700E megnevezést kapta, míg az „extrás” 700ES esetén az extrák kistája az egyedi ülésekben és hamutartóban ki is merült. De milyen is az autó belseje élőben? Nyisd meg a videót és lesd meg Te magad!
Nem hittem volna, hogy egyszer ilyet fogok leírni, de sajnos nem tudok képet mutatni a motorról. A Bug egy orrmotoros, hátsókerekes elrendezést kapott, a kasztnit egy soros 4 hengeres erőforrás hajtotta, amit hely hiányában szó szerint a 2 utas közé, a főkonzolba szereltek. A termetes kávédaráló 2 kivitelben volt rendelhető: 700E és 700ES. Hengerenként 2 szelepet kaptak.
A 700E egy 701 köbcentis, 21,5 kW-os variáns volt, ami 29 lóerő és 47 Nm-nyi nyomaték leadására volt képes. Legnagyobb sebessége 122 km/h volt és 22,5 másodperc alatt gyorsult állóhelyből 100 km/h-ra. Kis termetéhez képest egész sokat, 5,8 litert evett, melyhez egy 23 literes benzintartály társult.
Az izmosabb és jobban felszerelt 700ES lökettérfogata megegyezett a kistestvér paramétereivel, viszont az ő esetén a 7,35:1-hez kompressziós arányt 8,4:1-re növelték, ami a csúcssebességen nem változtatott, viszont ő már 20,5 másodperc alatt futotta a 100-at és 5,8 litert evett 100 km-en. A 700 ES már 31 lóerővel és 23 kW-tal dolgozott, amihez egy 51,5 Nm-es forgatónyomaték társult.
A Bug törpeautó létére 4 ütemű motort kapott, ami ritkaságnak számított ebben a kategóriában. 1973-ban egy minimális ráncfelvarráson esett át, mikor a motor 750 köbcentisre növekedett.
Néha mindenkinél elszakad a cérna, és ez nincs másképp a Bug 700-assal sem. Mit történik, ha ész veszejtve elszabadul? Kiderül az alábbi videóból!
Persze a Bug sem kerülhette el azon veteránrajongók figyelmét, akik az eredeti állapot helyreállítása helyett inkább saját egyéni ízlésük szerint alakítják át a géptestet és megtoldják a motor erejét néhány lóerővel. Az Officially Gassed egyik videójában egy súlyosan módosított Bondot mutat be, amiben az eredeti motor helyett egy 300 lóerős Suzuki Hayabusha Turbo szunnyad. Ez a gép egy igazi fenevad! Csak akkor nézd meg, ha elég erős idegzetű vagy!
Utána akartam járni, mennyibe is fájna egy ilyen 3 kerekű zsebcirkáló, de sajnos egyik ismertebb angol oldalon sem találtam egyet sem, vagy ha mégis, ár volt feltüntetett ár. Annyi biztos, hogy az RM Sotheby’s aukciós ház 2013. februári árverésén egy 1972-es 700E példány 17 250 dollárért, vagyis 5 millió 193 ezer forintért talált új gazdára. A fenti képeken bemutatott 1972-es 700ES szintén a Sotheby’s árverésén került kalapács alá. Érte 16 100 dollárt, vagyis nagyjából 4,85 millió forintot fizetett a nyertes licitáló.
A Bond Bug termelése 1970-ben kezdődött és 1973-ig tartott, mikor átvette a helyét a ráncfelvarrott változat, amit még 2 évig szereltek. A 6 éves termelés alatt összesen csak 2 270 hagyta el a gyártósort. A Bug megmutatta, hogy igen is lehetséges kupékat olcsón értékesíteni még akkor is, ha eggyel kevesebb kerekük van, mint amire az ember számítana.
Mit gondolsz, Te a ’70-es években a polgárpukkasztó megjelenésű Bond mellett döntöttél volna, vagy inkább a kicsivel olcsóbb, és 4 személyes klasszikus Minire voksoltál volna? Szavazz és oszd meg az Alapjárattal a véleményed!
Ha részletesebben is érdekel a téma, további információért és képekért keresd fel az RM Sotheby’s hivatalos oldalát!