A II. világháború lezárását követően a lakosságnak nem igazán volt pénze új autót vásárolni, így egyes gyártók olyan típusok szerelésébe kezdtek, amik még a Bogárnál is olcsóbbak voltak. A mikroautók, magyarosan „törpeautók” olyan személyautók voltak, amik fedett, ritkán kabrió kivitelt kaptak, motorjaik pedig alig pár száz köbcentisek voltak. Közéjük tartozik például a BMW Isetta, a Messerschmitt KR200, illetve a Goggomobil kupéi is.

1963 Goggomobil embléma
1966-ban a BMW felvásárolta a Goggomobilt, és meg is szűntette 

A Goggomobil egy német gyártó volt, ami a korábban mezőgazdasági gépeket és robogókat termelő Hans Glas GmbH tulajdonában állt. 1966-ban a BMW felvásárolta a céget, és meg is szüntette. A felvásárlás célja az volt, hogy a bajor gyártó hozzáférést szerezzen a Goggomobil szabadalmaihoz.

Története során a Goggo a háború után kialakuló törpeautók szegmensére specializálódott, de kistermetű furgonokat, illetve kis számban nagyobb termetű személyautókat is gyártott.

1963 Goggomobil TS250 Coupé, elölnézet

1963 Goggomobil TS250 Coupé, hátulnézet
 A 250-es kupé a törpeautók között vagány megjelenésűnek számított

Méreteit tekintve a T250 Coupé kifejezetten kicsi, tapasztalatból mondhatom, hogy még egy 175 centis sofőr számára is szűkös. A hivatalos jelentés szerint ez az 500 kg öntömegű járgány egy 2+2 kupé, ám az igazság az, hogy a hátsó üléspadon maximum egy aktatáska utazhat kényelmesen.

A tervezők az autó formatervéhez több helyről meríthettek ihletet: akik még nem találkoztak az autóval, hűtőrácsának formája miatt jogosan hihetik, hogy egy kistermetű Alfa Romeo, míg formatervi megoldásai a korabeli amerikai jet-korszak esztétikai ideáljait követik.

Annak ellenére, hogy egy Bogárnál is olcsóbb törpeautóról, tehát újkorában is lenézett modellről beszélünk, saját kategóriájában kifejezetten vagánynak számított. Az ’50-es évek mikroautóinak formaterve csak kevéssé hasonlított a hagyományos értelemben vett személyautókéra, pl. BMW Isetta vagy Heinkel Kabine, így a kupé megjelenésű Goggo még sportosnak is számított!

Ha részletesebben is érdekel ez az Alfa orrú német „sportautó”, less bele az alábbi videóba! Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.

Természetesen a „sportkupé” kivitel az autó megjelenéséhez és kategóriájához illő erőforrást kapott. Nevében a „250” egy utalás a 150 köbcentis motorra, ami 13,6 lóerő és 25,0 Nm nyomaték leadását tette lehetővé.

Talán nem is meglepő, de 0-ról 100-ra gyorsulás szóba sem jöhet, mivel a Goggo csúcssebessége 80 km/h, amit 30 másodperc alatt ér el. Az autó egyik további érdekessége, hogy 2,5 decis motor kéthengeres, kétütemű, így kis fantáziával egy nyugat-német Trabant 601-est is belelátható.

Ha a keleti kéthengeresek a kedvenceid, olvass bele Vincze Péter sárga Trabant 601S-éről írt riportomba, vagy less bele az alábbi videóba!