2021. január 01. | 07:50

A Studebaker volt az első amerikai gyártó, ami a háború után teljesen új modellel állt elő. De miért pont egy orrba gyűrt autóval állt elő?

A Studebaker egy mára már többnyire elfeledett gyártó, melynek története jóval az amerikai polgárháború elé nyúlik vissza. A családi vállalkozás évtizedeken át szekereket, hintókat gyártott, majd a motorizáció beköszöntével áttért a ló nélküli szekerek termelésére. Érdekesség, hogy a Study első autói nem is belső égésűek, hanem elektromosak voltak!

A II. világháborút követő időszakban ez a független márka volt az első, amely teljesen új autókkal állt elő. 1947-ben mutatta be a cég legújabb, háború utáni modelljeit, melyek tervezéséből Virgil Exner is kivette a részét. Igen, az a Virgil Exner, aki 1955-ben a Chryslernél elindította a jet-korszak Uszony háborúját!

A Studebaker 1939 és 1958 között használta a Champion, magyarul „Bajnok” típusjelölést, s ebben a 21 évben öt generációja számtalan ráncfelvarráson esett át. Ne felejtsd el, hogy egészen Amerikában a ’60-as évekig mondhatni elvárt volt a modellévenkénti ráncfelvarrás. Nem vicc, a gyártók minden szeptemberben bemutatták a következő évi modelleket, amiket az adott év októberétől a következő év októberéig gyártottak.

Ez persze nem csak a luxusgyártók típusaira vonatkozott, a legolcsóbb népautók is évente megújultak.

A Championok 3. generációja 1947 és 1949 között szerepelt az amerikai piacon. Ahogy fentebb írtam, ezek már szinte teljesen különböztek a háború előtti modellektől, ám egy-két apró részletükben továbbra is a ’40-es évek jenki esztétikai ideáljait tükrözték.

Közéjük tartozott az autó orrszerkezetének megjelenése, ami továbbra is az évtized bizarr hűtőrácsainak formatervét követte, ám már sokkalta kisebb volt, mint a konkurencia maszkjai. A ’40-es évek amerikai autóit a korabeli kritikusok felborított fürdőkádnak és elektromos borotvának gúnyolták. Ez utóbbi „becenév” a hűtőrács furcsa megjelenése miatt ragadt rájuk. Ha részletesebben is érdekel a történet, olvasd el a róla szóló írásomat.

A ’47-es Champion modellek olyan sikeresnek bizonyultak, hogy az azévi eladások 65,08%-át tették ki – WOW! Ezek után nem is meglepő, hogy a Bajnokot a következő modellévre is átdolgozták és értékesítették. Mivel a Study a legolcsóbb árkategóriában versengett, vetélytársai a Ford, Plymouth és Chevy Styleline modellek voltak.

Kivitelük szerint a ’48-as Champion modelleket öngyilkos ajtóval szerelt limuzin, kabrió és kétféle kupé kivitelben lehetett rendelni. A hagyományos, B-oszlop nélkül, ám megerősített C-oszloppal szerelt kupé mellett létezett egy sokkal menőbb, „Starlight Coupe”, mondhatnánk „Csillagfényes kupé” kivitel is. Ez a kifejezetten a Studebakerekhez tartozó kivitel ’47 és ’51 között szerepelt a gyártó extrái között, ám csak az ’50-es modellévben kapott egyedi fantázianevet.

A Starlight Coupe különlegessége, hogy a megerősített B-oszlop mögül elhagyták a C-oszlopot, s így egy tekintélyes méretű hátsó szélvédő terpeszkedett az autó hátsó részén. Ne tévesszen meg a három krómozott díszléc, azok kizárólag esztétikai funkciót töltöttek be: akkoriban még nem volt megfelelő technológia ilyen hatalmas üvegfelületek legyártására, a hátsó szélvédőt három részből állították össze, a három kis oszlop pedig az illesztések helyét fedte el. Plusz érdekesség, hogy a Starlight Coupe típusokhoz reluxára hajazó sötétítőket is lehetett rendelni.

A ’48-as modellévre átdolgozták a Champion modellek műszerfalát. A krómdíszeket eltűntették, ám ami szerintem figyelemre méltó, hogy az egész panelt fából csinálták. Nem műanyagra ragasztott „fa tapétából”, hanem igazi fából! Ráadásul egy olcsó kategóriás autóról beszélünk!

Megjelenését tekintve egyes részleteikben ezek a Bajnokok még egyeztek a ’40-es évek tervezői megoldásaival. A szélvédő továbbra is kifelé ívelt, ám egy egységből állt, nem kellett kettéosztani, mivel nem volt illesztési hézag, amit el kellett volna fedni. Magyarul végre eljutott oda a technológia, hogy a beszállítók képesek legyenek egy darab nagyobb üvegfelületet előállítani! Ez akkoriban nagyon újszerűnek számított.

A ’48-as Champion óracsoportja kifejezetten egyszerű volt: A középső egy analóg óra volt, ami akkoriban drága extrának számított. Innen jobbra helyezkedett el a mérföld/órában értendő sebességmérő, balra pedig egy „összesítő” óra, amire az olajszint, a motorhőmérséklet, a töltöttség és az üzemanyagszint visszajelzőjét tervezték. Mivel a 12 voltos rendszerek csak később jelentek meg, ez a típus még a korábbi, 6 voltos szisztémával dolgozott.

Ne tévesszen meg a központi helyen terpeszkedő rácsos műszer a fentebbi képen, az nem rádió, hanem a fűtés beömlője volt. A fenti képen egy „kilincset”/ hűtőszekrényzárat figyelhetsz meg a kormányrúd jobb oldalán. Ez a kézifék volt. Gomb nincs rajta, ki- és betolás előtt el kellett fordítani.

Ezt a modellt egy 2,8 literes, 6 hengeres, soros elrendezésű motorral szerelték, ami 80 lóerő (63 kW) leadását tette lehetővé. Váltó terén automata is létezett, ám ezt a példányt egy 3 sebességes, kézi kormányváltóval szerelték. A 170 köbhüvelyk lökettérfogatú erőforrás amerikai módra a hátsó kerekeket hajtotta. Az első kerék hajtása csak jóval később bukkant fel, elsőként a Cordok alkalmazták a ’30-as években, majd a ’66-os Oldsmobile Toronadókon jelent meg ismét.

Nézz bele az alábbi videóba, amiben körbejárhatsz egy ’48-as Championt! Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.

A Study hatalmas sikert futott be a háború utáni első szériás Champion és Commander modellekkel. Ezt a generációt 1947 és 1949 között gyártották, s évente át is dolgozták. 1950-ben jelent meg a következő széria, melynek orrszerkezete egy repülő hajtóművét imitálta.

Mit gondolsz, ha te 1948-ban új autó vásárlásán gondolkodtál volna, a Study bajnoka mellett döntöttél volna, vagy inkább egy Chevrolet, Plymouth vagy Ford típust választottál volna? Oszd meg velünk a véleményed, és nézd meg az alábbi galériát! További képekért és részletekért keresd fel a Bring a Trailer hivatalos oldalát!

Az autó adatai röviden összefoglalva:

  • Megnevezés és gyártási év: Studebaker Champion, 1948
  • Széria termelése: 1947 – 1949
  • Kivitel: Starlight Coupe, kupé
  • Max. szállítható utasok száma: 5 fő
  • Motorelrendezés és lökettérfogat: sorhatos, 2,8 literes
  • Váltó típusa: 3 sebességes kézi kormányváltó
  • Maximálisan leadott lóerő: 80 LE
  • Üzemanyag: benzin