A 3,8 literes közúti vadászgép – 1951-es Studebaker Commander State

Közzétéve:
2020-11-22, 05:40

A szekérgyártó jenkik egyik legérdekesebb járműve.

Abban a pár évben, míg az USA részt vett a II. világháborúban, az országban leállt a személyautók gyártása. A gyártók részt vehettek a hadiipar kiszolgálásában, ám a lakosság számára nem szerelhettek autókat. A világégés lezárását követően a cégek a háború előtti modelljeiket kezdték ismét gyártani, ám rövidesen nagy változások történtek az amerikai motorizációban.

1948 Studebaker Commander, Starlight kupé, kék, jobbról
A Studebaker volt az első gyártó, ami a háború után új autókkal állt elő. A képen: 1948 Studebaker Commander Starlight Coupe

A Studebaker volt az első jenki gyártó, ami egy teljesen új személyautóval állt elő. A ’47-es modellek érdekes vonalvezetésükön túl több olyan újítást is hordoztak, amelyek forradalminak számítottak. Ide sorolható például az első sárvédők géptestbe integrálása és az elnyújtott csomagtér is.

Ami külön érdekesség, hogy az 1947 és 1949 közötti modellévekben forgalmazott modelleket Virgil Exner tervezte, aki az ’50-es évek elején a Chryslerhez pártolt, s „Forward Look” nevű formatervezői irányzata fellendítette a jet-korszak tervezési háborúját. Magáról a Studebaker történetéről az Avanti sportkupéról szóló cikkemben olvashatsz részletesebben.

Ahogy a többi korabeli amerikai gyártó típusai, a Studebaker modelljei is modellévente estek át ráncfelvarráson. Természetesen ma már ez elképzelhetetlen feladat lenne, hiszen nem lehet egy új hatchaback járművet, limuzint, kambit, SUV-t stb. úgy eladni, hogy még nyereség is legyen belőle.

Ezt akkoriban úgy oldották meg, hogy a cégek tervezési osztálya minden egyes évre megálmodott egy formatervet, amit a kivitel, felszereltség és motorválaszték függvényében több néven, több áron értékesítettek. Ennek értelmében a puritánabb megjelenésű autók olcsóbbak, a gazdagon krómozott változatok drágábbak voltak, ám külön modellekként árulták őket.

1951 Studebaker Commander, zöld kabrió, elölről

1951 Studebaker Commander, zöld kabrió, hátulnézet
Már az 1950-es és 1951-es Studebakereken is megjelentek a korai ’50-es évek formatervi jellegzetességei

Miután a ’40-es évek esztétikai ideáljai kezdtek elhalványulni, egyre kevesebb autót mutattak be az akkoriban „elektromos borotva” jellegű vonalvezetéssel. Az ’50-es években divatossá vált az alacsony, széles és elnyújtott géptest, amire később repülőkre, űrhajókra hajazó díszeket illesztettek.

Az 1950-es modellévre a Studebaker egy teljesen új koncepcióval állt elő, amit 1951 végéig alkalmaztak. Az új generációs Commanderek megjelenése egyezett például a kortárs Champion és Land Cruiser limuzinokéval, a különbség kivitelükben és felszereltségükben rejlett.

1951 Studebaker Commander, zöld kabrió, orrszerkezet
Az ’51-es Studebakerek még a korabeli Cadillac modellek uszonyainál is kirívóbbnak számított

Az évtized legtipikusabb jellemzői a hatalmas krómfelületek, B-oszlop nélküli géptestek és az uszonyok voltak. Ez utóbbiak elsőként a ’49-es Cadillac típusokon jelentek meg, ám 1955-ig csak kis jelentőséggel bírtak. Köztudott, hogy a General Motors legelitebb márkája hírhedten extravagáns, mondhatni polgárpukkasztó uszonyokkal állt elő, ám arról már csak ritkán esik szó, hogy a Studebaker volt az első amerikai gyártó, aki jet-korszakbeli „túlzásokba esett”.

Az 1950-es modellévben a Study típusok orrszerkezete egy repülőgép turbináját utánozta, amit a következő, 1951-es modellévre csak minimálisan dolgoztak át. Ha abból indulsz ki, hogy már a Caddy uszonyok is túlzásoknak számítottak, gondolj csak bele, hogy a rakéta-orr mennyire számított újszerűnek, futurisztikusnak és meghökkentőnek! – nekem például nagyon tetszik!

Nézz csak bele a Hum3D animációjába, neked is meg fog tetszeni! Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.

1951 Studebaker Commaner, zöld kabrió, oldalnézet
A kabriók mellett a Starlight Coupe fantázianevű kupék voltak a legmenőbb kivitlek

Az egyedi orrszerkezet mellett a korai ’50-es évek Studebaker járművei egy olyan további különlegességgel bírtak, amihez hasonló csak később a Chevrolet Nomadokon jelent meg. A Champion és Commander modelleket a ponyvatetős kivitelen kívül kétféle kupé formájában lehetett rendelni. Közülük a drágább, vagányabb megjelenésű a „Starlight Coupe”, magyarul mondhatnánk, hogy a „Csillagfényes Kupé” volt.

Ezeknek a kétajtós változatoknak az esetében a hagyományos modellekkel ellentétben nem a B-, hanem a C-oszlopot hagyták el. A B-oszlopot megerősítették, a hátsó félköríves szélvédőt három elemből készítették össze, melynek illesztési pontjait krómozott díszlécekkel fedték el. Igaz, ez a szerkezeti megoldás jelentősen meggyengítette a géptestet, de el kell ismerni, bitang jól nézett ki, ráadásul az extrák között szerepelt a reluxa stílusú félköríves sötétítő is! Ha közelebbről is megnéznél egy csillagfényes kupét, less bele a Top amerikai sorozat 7. részébe!

1951 Studebaker Commander műszerfala

1951 Studebaker Commander műszerfala, óracsoport
A szélvédő és rádió továbbra is az 1940-es évek divatját követte

Ne tévesszen meg a két biztonsági öv, a Commander első üléspadját három utasra tervezték, a biztonsági felszerelést csak utólag szerelték bele. Annak ellenére, hogy az autó orra, alacsony, széles és elnyújtott vonalai már az ’50-es évek trendje felé mutat, a műszerfal továbbra is a korábbi évtized jellegzetességeit tükrözi. Ide sorolható például a középen kifelé ívelő szélvédő és a központi rádió is.

Természetesen a váltásért kormányváltó felelt, illetve a fenti képen, a kulcstól balra szerelt „kilincs” vagy kar a kézifék szerepét töltötte be. Műszerek tekintetében az óracsoport három egységből állt. A központi helyen a sebességmérő volt, a tőle balra lévő órán pedig a motor hőmérsékletének, az üzemanyag szintjének, az olajnyomásnak és az akkumulátornak a visszajelzője foglalt helyet. Jobbra egy analóg órát láthatsz, ami akkoriban drága extrának számított.

1951 Studebaker Commander motortere

1951 Studebaker Commander motortere
A 3,8 literes, V8-as motor 120 lóerő leadását tette lehetővé

A cikk képein bemutatott ’51-es Commander kabriót egy 232 köbhüvelykes/3,8 literes OHV V8-as erőforrással látták el, melyhez egy darab kéttorkú porlasztó társult. A motorhoz egy háromsebességes kézi kormányváltó csatlakozott, közös munkájuk 120 lóerő leadását tette lehetővé. A motor gyújtási sorrendje 1-8-4-3-6-5-7-2. Természetesen 6 volttal dolgozott és a benzint kedvelte.

Nézz bele az alábbi videóba, lehet, hogy ezek után neked is az ’51-es Study lesz a kedvenc amerikai autód! Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.

1952 Studebaker Commander, mályva kabrió
A következő modellévre a Studebakereket teljesen átdolgozták, ám ezt a formatervet csak egy évig használták. A képen: 1952 Studebaker Commander kabrió

Az ’51-es Studebakerek, köztük a Champion és Commander modellek számos újítást hoztak az amerikai autózás életébe. Egyedi orrszerkezetük olyan kirívó formatervi megoldásnak számított, amire akkoriban még a Cadillac sem vetemedett.

Az ’52-es modellévre a Studebaker palettája teljesen megújult, ám ezt a formatervet egyedül ebben az évben forgalmazták. Ha őszinte akarok lenni, ezt meg is értem, az ’52-es modellek hűtőrács engem egy fogszabályzó karikatúrájára emlékeztet, sokkal vagányabb volt az ’50-es és ’51-es orr – de csak szerintem!

1951 Studebaker Commander, zöld kabrió orra szemből
Neked bejön ez a turbina orrú kabrió, vagy inkább egy konzervatívabb autót választottál volna?

Mit gondolsz, ha ’51-ben az olcsó új autók közül akartál volna választani, a Studebakerre voksoltál volna, vagy inkább a Chevrolet, Plymouth és Nash típusok palettájáról csipegettél volna? – Meg kell hagyni, a korabeli Nash Statesman Airflyte sem lett volna rossz választás, ám nekem az ’50-es és ’51-es Study modellek a korai jet-korszak legszebb autói!

Nézz bele alábbi galériába, és oszd meg velünk a véleményed! További képekért es információért keresd fel a Bring a Trailer hivatalos oldalát!

Az autó paraméterei röviden összefoglalva:

  • Megnevezés és gyártási év: Studebaker Commander, 1950 és 1951
  • Kivitel: Kupé, Starlight Coupe és kabrió
  • Max. szállítható utasok száma: 5 fő
  • Motorelrendezés és lökettérfogat: V8, 3,8 literes
  • Váltó típusa: 3 sebességes kézi kormányváltó
  • Maximálisan leadott lóerő: 120 LE
  • Üzemanyag: benzin

Kapcsolódó írások

1950 Studebaker Champion Starlight Coupé, meggyvörös kupé, elölnézet, oldalnézet, balról, távolról
2019. december 01.
Az elmúlt évtizedek során számtalan olyan gyártó tette le a kanalat, melyek modelljei sokban hozzájárultak az autózás mai formájának kialakulásához. Ma 6 ilyen amerikai bestiával ismerkedhetsz meg.
1957 Imperial Crown, meggyvörös, elölnézet, oldalnézet, balról
2019. május 12.
1957-ben az Imperial bemutatta egyik legikonikusabb zászlóshajóját, a Virgil Exner tervezte Crownt. Az autó nem csak méreteivel, de teljesítményével és felszereltségével is túlszárnyalta a kor legelitebb luxusautóit.

További hírek