Faros és Merci?! Tuti Kamu! – Mercedes-Benz H-osztály

Közzétéve:
2018-11-14, 15:31

Meglepő, de a ma luxusszedánjairól és offroaderjeiről híres német gyártó a ’30-as években próbálkozott farmotoros típusokkal is. Ennek az újításnak az eredménye a rövid életű H-osztály.

Az 1930-as években a Mercedes már egyértelműen a Német Birodalom egyik legfelsőbb kategóriás márkája volt. Ebben az évtizedben olyan legendás típusokat mutatott be, mint például az 500K a 2 személyes sportkabrió, vagy az 5,6 méteres hosszával behemótnak számító 770K, becenevén Großer Mercedes, magyarul „Nagy Mercedes”. Ez utóbbi a korszak egyik legdrágább modellje volt, a náci Führernek egyik legkedvesebb parádés autójának is mondható.

1930 Mercedes-Benz 130 H, szedán, szürke, oldal/elölnézet
A H-osztály első tagja, a 130-as modell (W23)

Velük párhuzamosan a stuttgarti csillag megkezdte egy városi kisautó tervezését. A szériának három típusa jelent meg, melyek a mára már feledésbe merült H-osztályba tartoztak. Az osztály elnevezése utal az autók legfontosabb jellemzőjére: H-Klasse, vagyis „Heckmotor”. A kifejezés magyarul annyit tesz: farmotor.

1934 Mercedes-Benz 130 H, szedán, szürke, oldalnézet
A H-osztályos Mercik voltak a csillag egyetlen farmotoros modelljei

A Mercedes a fejlesztés során számos gyártó számos típusát tanulmányozta. A kutatás eredménye a csak kétajtós szedán kivitelben gyártott 130-as modell lett. A kiindulópont a Rumpler Tropfenwagen formaterve volt, de a gyártásba állított autó sokban megegyezett a ’30-as évek Tatráival. Leginkább az orrészük alkata egyezik, de a felnik kivitele is nagyon hasonló.

1934 Mercedes-Benz 130 H, szedán, szürke, műszerfal, oldalnézet, balról
A 130 H műszerfala egyszerű és letisztult volt, hogy ne terelje el a sofőr figyelmét

A két éven át szerelt típust 1934 februárjában mutatták be a Berlini Autószalonon. A termelés még ebben az évben meg is kezdődött, a népek imádták. Ehhez hozzájárult, hogy mind a négy kereke egymástól függetlenül rugózott. Mai szemmel borzasztó élmény lenne egy 130-ashoz hasonló felfüggesztésű autóban ülni, igaz, már ’34-ben sem volt a német mérnöki zsenialitás csúcsa.

1934 Mercedes 130 H, index, oldalnézet jobbról
A manapság megszokott 3-3 indexfény helyett oldalanként csak egyet kapott… de az legalább karos volt!

Megjelenése kiválóan tükrözi a kor stílusát. Az 1930-as években népszerű volt a sárhányó és az orr elválasztása, a karosszériától függetlenül szerelt első lámpák és az öngyilkos ajtók. Szintén rendelkezik az oldtimerek legismertebb és legnépszerűbb kellékével, a karos indexszel.

1934 Mercedes 130 H, csomagtartó, elölnézet, felülről
A csomagtartóban csak a legszükségesebb kellékeknek volt hely

Az erőforrás egy 1,3 literes, 4 hengeres, 26 lóerős (19 kW) farmotor formájában mutatkozott meg. A kétajtós szedán készült kabrió kivitelben is. Legnagyobb sebessége 92 km/óra volt. A kapcsolásért egy szinkronizált négysebességes kézi váltó felelt, amit a hátsó tengely elé szereltek. A szerkezet előre keresztirányú levélrugókat, hátra spirálrugókat kapott.

Mercedes 150 H, piros, oldalnézet elölről
A 130 H utódja a sportos 150 H volt

A ⅔-os súlyeloszlás olyan zavarónak bizonyult, hogy 1936-ra a kereslet tragikusan visszaesett, ami a gyártás berekesztéséhez vezetett. Helyét átvette a 150-es (W30) versenyautó.

A 150 H roadster és kupé kivitelben készült. Motorja erősebb volt, mint elődjéé. 1498 köbcentis, 55 lóerős (41kW) sportautó elérte a 125 km/órás sebességet. OHC típusú négyhengeres motorját vízhűtés segítette. A DuVal stílusú szélvédő (osztott szélvédő) mellett további érdekesség a három első lámpa elhelyezése. A 130 H-val ellentétben a tank az orr részben helyezkedett el, ami szinte tökéletesen kiegyenlítette az autó súlyát. Az alábbi videó is alátámasztja, hogy a 150-es még ma is megállja a helyét az utakon:

6600 márkás ára ellenére egyáltalán nem imponált a pénzesebb vásárlóknak, akik igazi versenyautókat, nem "játékautókat" akartak venni. Alig pár megrendelés érkezett. A legyártott 20 példány közül 6 darab készült kupé kivitelben. Az utolsó 150 Sport Roadstert 2010-ben a kaliforniai Mercedes-Benz múzeumba szállították és restaurálták.

1936 Mercedes 170 H, kék, oldalnézet, jobbról
A ráncfelvarrást követően a 150 H neve 170 H-ra változott

A H-osztály harmadik, egyben utolsó tagja az 1936-ban bemutatott 170 H (W28) volt. Az 1687 köbcentis, 39 lóerős (28 kW) kisautó valójában a 130 ráncfelvarrott változata volt. Motor terén megegyezett a 170 V típussal, ami nem csak alacsonyabb árával nyűgözte le a potenciális vásárlókat.

Mercedes-Benz 170 V, oldalnézet, fekete
A 170 V kicsit drágább volt, cserébe több lábteret, csomagteret és kényelmet nyújtott

A 170 V jelentősen nagyobb csomagteret kapott és a menetzaj is kisebb volt. Igaz, a 170 H kormányzása klasszisokkal egyszerűbb volt ősénél, a 170 V nyomába mégsem érhetett. Talán a 170 H egyetlen előnye maga a formája volt: Ő volt az első kerekített idomú autó. Hogy milyen is testközelből, a videóból megtudhatod:

Mindezek ellenére több mint 4 ezer példány talált gazdára, a termelésnek a második világháború vetett véget 1939-ben. A világégés után a Mercedes nem próbálkozott újabb farmotoros modellek fejlesztésével. Ennek ellenére mégis utat mutatott egy legenda megszületéséhez, amit ma csak Volkswagen Bogár névvel illetnek.

1938 Volkswagen VW Typ 1 Bogár, fekete, oldalnézet, jobbról
Az 1938-ben megjelent Bogár a Mercedes-Benz 170 H mintájára készült

Igen, ahogy számos német gyártó alapítója, August Horch (Horch, ma Audi) és Ferdinand Porsche is dolgozott Benzéknél. Porsche a Typ 1 terveihez felhasználta a 130 és 150 terveit, ami a népautó legkarakterisztikusabb vonásain is meglátszik.

1936 Mercedes 170 H, kék, hátulnézet, oldalról, balról
A háború átvészelése a farmotoron (is) múlt

A H-osztály tagjaiból aránylag sok maradt fent, már csak azért is, mert a háború során a német állam nem kobozta el őket. Ennek oka, hogy nem voltak széles körben elterjedt modellek és nem lehetett őket katonai célokra átalakítani. Erre a célra a nagyobb, orrmotoros, hátsókerekes autókat hasznosították.

1934 Mercedes 130 H és 1936 Mercedes 170 H, elölnézet
A H-osztályos trió tagjai igazi gyűjtői darabok

A H-sorozat tagjai az oldtimer-kultusz fontos tagjai, a fellelhető modellek döntő többsége restaurált, áruk az eget is elérheti. A 150 H roadsterből az egyetlen fennmaradt darab nem eladó, legjobb esetben is csak replikához lehet hozzájutni. Az RM Sotheby 2013-as londoni árverésén egy 150 H 47.600 fontért, kb. 17,5 millió forintért kelt el. Szintén ezen az eseményen egy 170-es modell 50 400 fontért, vagyis megközelítőleg 18,6 millió forintért talált új gazdára. Igaz, a H-Klasse nem élt meg 10 évet sem, de nagy nyomot hagyott az autózás történetében!

Forrás:

RM Sotheby’s

CLASSIC & SPORTS CAR

Michael Dörflinger, (2012) Oldtimerek képekben, Alexandra Kiadó

Kapcsolódó írások

1970 Velorex Oskar, Bőregér, Batmobile, oldalnézet, jobbról
2019. május 01.
1945-ben született meg a szocializmus egyik legbizarrabb autója, a Bőregér néven is emlegetett csehszlovák Velorex Oskar
2019. május 25.
1963-ban a Mercedes bemutatta a valaha volt legelitebb limuzinját, a W100-ast. A luxus csillagból kevesebb, mint 2800 készült, főbb vásárlói hírességek és diktátorok voltak
Gosford Classic Cars, 1956 Wartburg 311, almazöld
2019. május 01.
A Gosford Classic Cars árverésre bocsájt egy kimagaslóan jó állapotú Wartburg 311-est. Az autó értékéhez sokat hozzátesz, hogy az első modellek egyike és a legapróbb részleteiben is eredeti
BMW 600
2019. május 05.
Az 1950-es években a BMW bemutatta egyik legikonikusabb modelljét, a 250-es Isettát. Sikerén felbuzdulva a bajor óriás piacra dobta az alig 580 cm3-es családi kompakt kivitelt, a BMW 600-at