A franciák titkos fegyvere – Renault Alpine A110

Az Alpine története 1955-ben kezdődött, amikor Jean Rédelé a versenysportban elért sikerei után megalapította üzemét. Jean a második világháború után a Dieppe Garázs színeiben szerzett elsőként hírnevet egy Renault 4CV-vel.

Az újonnan alapított gyártó a legelismertebb márka volt a kicsi, de rapid sportautók között. A Renault-specifikus cég igyekezett a lehető legtöbb Renault alkatrészt felhasználni. Ennek oka, hogy nem volt szükség újabb alkatrész gyártó gépezetek tervezésére, megvásárlására, tehát olcsóbb volt a termelés.

Első sikermodellje az A106 volt, amit kisvártatva követett a gyártó máig leghíresebb modellje, az A110. A 2 vagy 2+2 üléses sportkupé, másik nevén Berlinette kivitelű sportautó számtalan versenyen megállta a helyét, a gyűjtők kihagyhatatlan darabja.

Az első példány 1961-ben gurult le a gyártósorról, termelése egészen 1977-ig tartott. Az őt megelőző Alpine-okhoz hasonlóan rengeteg Renault alkatrésszel szerelték. A Dauphine alapjaira épített elődjével, az A108-al ellentétben az A110 már az újított R8 alapjaira épült. Eleinte csak Berlinette, később kabrió kivitelben is kapható volt.

Motor terén volt választék bőven, a soros 4 henger ereje a gyártás 13 éve alatt egyre csak nőtt:

Ami a leginkább megkülönbözteti az elődjéül szolgáló A108-tól kupétól, az a hátsó fertája volt. Ez a változtatás aggresszívabb megjelenést kölcsönzött a szénszálas sportautónak. Eredetileg R8, R8 Major és R8 Gordini motorral volt kapható. Idővel a választék folyamatosan bővült.

Az A110 sikerei nagy részét a ’70-es években aratta a rally versenyeken. Számos franciaországi verseny sikeres kimenetele után külhoni bajnokságokon is nevezett. A ’60-as évek francia versenyein az öntöttvas R8 Gordinivel, később az R16 TS alumínium-blokkra épült erőforrások segítségével diadalmaskodott.

Ez utóbbi kifejlesztése vezetett az 1600S 210 km/h-s végsebességének eléréséhez. Vele ellentétben a hosszított alvázú A110 2+2 kupé valójában nem új fejlesztés volt, csak az A108 2+2 kupé ráncfelvarrott változata, amit A110 GT4 néven dobtak piacra.

Nemzetközi hírnevét a FIA ICM, vagyis az „International Championship for Manufacturers” 1970 és ’72 között megrendezett évadján alapozta meg. Az Európa-szerte rendezett versenyeken megkapta a „legerősebb rally autó” címet. Ehhez nagyban hozzájárult az 1971-es Monte Carlo-i verseny, amit a svéd Ove Andersson vezetésével nyert meg.

Miután a Renault felvásárolta az Alpine 100%-t, a Renault 1973-ban az Alpine A110-el jelentkezett a Rali-világbajnokságra. Állandó sofőrnek Bernard Darniche-t, Jean-Pierre Nicolas-t és Jean-Luc Thériert választotta. A 3 nagyszerű kormányos közreműködésével az Alpine lett a világ első Rali-világbajnokságának első helyezettje.

A mérkőzésekben részt vevő modelleket 1,8 literes motorral szerelték fel. Tényleg egy nagyszerű járgány volt. Ha nem hiszed, nézd meg magad:

A számtalan sikert követően rengeteg gyártó meg akarta építeni saját A110-esét. 1965 és ’74 között a mexikói Diesel Nacional Dinalpin néven szerelte. Bulgáriában Bulgaralpine, Spanyolországban  FASA márkanév alatt került forgalomba.

1974-re az A110 képességeit kimaxolta, a Renault nem tudott belőle többet kihozni. Vele párhuzamosan a Lancia nevezett a középmotoros Stratos-szal, ami jelentősen jobban teljesített a rali versenyeken, mint farmotoros vetélytársai. Tragikus végzete ellenére az Alpine A110 beírta magát a feledhetetlen TOP francia autók lajstromába.

Az újságírók sokszor hasonlították a Ferrari Dinóhoz. Az olasz fenevadnál kisebb és könnyebb volt. Mivel az A110 nem közép-, hanem farmotoros volt, a versenyeken gyakori látvány volt, hogy motorházteteje lobogott a szélben… Ez nem egy tervezési hiba eredménye volt, így jobban tudták hűteni a motort. 

2012-ben a Renault bemutatott egy tanulmányautót, ezzel ünnepelve az A110 50. évfordulóját. A Borgward Isabellájával ellentétben az autó nem rekedt meg ebben a fázisában. A Renault a 2017-es Genfi Autószalonon bemutatta a gyártásba állítandó modellt, amit még abban az évben meg is kezdtek a franciaországi Dieppe-ben termelni. Azért el lehet viselni az új modellt is:

Az új modell sokban hasonlít kultusz-teremtő ősére. Ha részletesebben is érdekel a 2017-es kiadás, nézd meg az Alpine hivatalos oldalát. A klasszikus modellek iránti kereslet egyre csak nő, a gyűjtők egész vagyonokat képesek egyes darabokért fizetni.

Az RM Sotheby’s 2018-as párizsi aukcióján bemutatott modell 149 500 euróért, vagyis kicsit több mint 46,8 millió forintnyi összegért cserélt gazdát. Ezen az összegen jócskán túl fog szárnyalni a szintén a Sotheby’s egyik jövőbeni árverésén meghirdetett 1974-es A110 1800, ami várhatóan a csekélyke 240 ezer és 250 ezer euró, kb.75,2 millió és 78,3 millió forint közti összegért fog kalapács alá kerülni.

Márkától, típustól, kiviteltől és gyártási évtizedtől függetlenül mit gondolsz, mely francia autók hordereje mérhető Jean Rédelé legendás farosához?