Attól, hogy egy gépet „autónak” titulálunk, még nem biztos, hogy van legalább 4 kereke!
Az utóbbi időben megpróbáltam a lehető legelvontabb kategóriák szerint veterán toplistákat írni, melyekkel más oldalakon biztosan nem találkozhatsz. Így született meg a TOP kéthengeres veteránok első két része is, melyben 10 olyan klasszikusról olvashattál, amiknek az erőforrása csak 2 dugattyúból állt.
Mára egy bizarrabb listát állítottam össze, melynek képviselőit nagyjából a múlt század közepéig gyártották, s igen gyakran nevetség tárgyát alkották. Ezek nem mások, mint az összesen csak 3 kerékkel szerelt autók. Nézzük is meg, mely 4 darab került a mai listába!
Reliant Regal Supervan III, 1963 – 1972
Ha úgy érzed, hogy ezt a háromkerekű furgont már láttad valahol, jó a megérzésed. A Mr. Bean sorozatokban a hóbortos angol úr gyakorta egy ilyen kék dobozossal került össze, melyből mindig a Supervan jött ki rosszul.
A Reliant egy angol gyártó volt, ami eleinte motorkerékpárokat szerelt, majd azokat kissé átdolgozta, és háromkerekű személyautókként árusította őket. Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért akarna valaki olyan furgont vásárolni, aminek nincs ki mind a 4 kereke. Erre az a válasz, hogy a Regal Supervan modellek sokkal olcsóbbak voltak, mint a többi dobozos, ráadásul könnyű súlyuk, 3 kerekük és kis motorjuk miatt az adózási rendszer a motorkerékpárok közé sorolta, így pedig költséghatékonyabb volt.
A Regal Supervan Mark III-asokat eleinte egy 4 hengeres, 600 köbcentis erőforrással szerelték, melynek lökettérfogata idővel 750-re növekedett, és a motorhoz egy 4 sebességes kézi váltó csatlakozott. A termelés ideje alatt az alumínium ára jócskán megemelkedett, így a gyártás folyamán változott a koncepció: a fémpaneleket üvegszálas elemekre cserélték.
Ha részletesebben is érdekel az angol csodabogár története, olvasd el a róla szóló írásomat, vagy nézd meg a videót, amiben Mr. Bean kitol a kék kishaszonnal! Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.
Velorex Oskar, 1945 – 1971
A következő autóhoz ugorjunk át Csehszlovákiába. A Velorexet a mozgássérültek számára gyártották, melyből hazánkba is érkezett jó pár példány. A farmotoros járgány azért is különleges, mert a géptest fémcsövekből épült fel, s azokat bőrszerű anyaggal húzták be. Innen ered a Velorex magyar beceneve, a „bőregér” is.
Pályafutása során a Velorex Oskarokat Jawa 250-es és CZ 175-ös, egyhengeres erőforrásokkal szerelték, amelyek 9 és 8,5 lóerő leadását tették lehetővé. A csehszlovák mérnökök idővel növeltek a rokkantkocsi teljesítményén: a kéthengeres Jawa 350-es motor már 12 lóerőt adott le. Mind a három esetben léghűtés felelt a motor hűtéséért.
Az autó küllemi megjelenése mellett neve is több érdekességet rejt. A Velorex márkanévben a „Velo” előtag a velocipéd kerékpárok nevének rövidítése, míg a „-rex” utótag a latin király szóból ered.
Ha bejön ez a szocialista Batmobile, olvass bele a róla szóló írásomba, és nézd meg az alábbi videót! Amennyiben nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.
Messerschmitt KR200, 1957 – 1964
Le merem fogadni, hogy a Messerschmitt név hallatán azonnal német harci repülőkre asszociálsz. Ez nem is meglepő, hisz a gyártó vadászgépeiről vált híressé, ám azt már csak kevesen tudják, hogy a háború elvesztése után az NSZK nem szerelhetett repülőket, így többek között a Messerschmittnek, Heinkelnek és sok más cégnek profilt kellett váltani.
A hajdani vadászgépgyártók az akkoriban felbukkanó „mikroautó/törpeautó” szegmensbe próbáltak piaci részesedést nyerni, melynek egyik legfurcsább példája a Messerschmitt KR200-as volt.
A KR200-asok egy egyhengeres, 192 köbcentis Sachs motort kaptak, amely 10 lóerő (7,6 kW) és 15 Nm nyomaték leadására volt elegendő. Váltó terén csak egy lehetőség létezett, ami egy rüki nélküli, 4 fokozatú kézi váltó volt. Ahogy a Velorex esetében is, úgy lehetett a váltót hátramenetbe rakni, ha a motort fordítva indítottad el. Igen, így már 4 hátrameneti fokozat volt a váltón.
Egyes mendemondák szerint a Messerschmitt mikroautói azért hasonlítottak vadászgépekre, mert az el nem készült repülők kabinjaiból alakították ki őket. Erről persze nem derült még ki, hogy igaz lenne, viszont városi legendaként megállja a helyét. A legtöbb KR200-ast hajlított műanyag „buboréktetővel” szerelték, ám léteztek roadsterek is, amiket a KR201-es típusjelöléssel forgalmaztak. Ilyen például a fenti képen látható példány is.
A 200-as buborékról részletesebben a kapcsoló írásomban olvashatsz. Ha pedig érdekel ez a 3 kerekű vadászgép, nézd meg az alábbi videót. Amennyiben nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.
Inter 175A Berline, 1953 – 1955
Az Inter egy francia vállalat volt, ami szintén próbálkozott törpeautók gyártásával. Közülük a Type 175A a legismertebb modell, ami sokban hasonlít az NSZK-s Messerschmittekre: az utas a sofőr mögött kapott helyet, ráadásul a beszálláshoz a teljes tetőt „meg kellett dönteni”, ahogy a vadászgépeken is.
Bár nem sokkal, de az Inter „kabinrollere” erőtlenebb volt, mint német riválisa. Míg a Messerschmitt KR200-asa 10, addig a Type 175A csak 8 lóerős volt. Ezt a francia csodát is egy egyhengeres erőforrással szerelték, nevében a 175 a motor lökettérfogatára utalt. Az Inter Berline talán annyival volt praktikusabb, mint a KR200-as, hogy az első kerekeket össze lehetett hajtani, hogy könnyebb legyen a tárolása. Igaz, a típust három évig gyártották, viszont csak keveset adtak el belőle. A jelenlegi infók szerint csak 38 maradt fenn, amiket múzeumokban és privát gyűjteményekben őriznek.
Az lenti videóban körbejárhatod ezt az egyedi francia vadászgépet. Amennyiben nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.
A fenti négy autó a saját kategóriájában mind különleges, s biztosak lehetünk benne, hogy hozzájuk hasonló gépszörnyeket mostanában nem fogunk látni. Mit gondolsz, neked melyik jön be a legjobban? Oszd meg velünk a véleményed, és nézz bele a lenti galériába!
Amennyiben szeretnél további miniatűr autókat nézegetni, less bele az alábbi bemutatóba! Ha a videó nem indulna el, YouTube csatornánkon is megtekintheted.
