A XX. század folyamán számtalan márka jelent meg és tűnt el az autógyártás színpadáról. Ma bemutatok Neked 5 olyan német gyártót és modelljeiket, akiknek a neve az autóbolondokon kívül valószínűleg már senkinek sem cseng ismerősen!
Az elmúlt pár hónapban több típus generációjának leírásáról, illetve halott gyártók modelljeiről olvashattál tőlem. Utoljára a TOP amerikai sorozat 5. részében olvashattál megszűnt gyártók modelljeiről, így itt az ideje ismét visszatérni a témához.
Ez alkalommal viszont az USA kriptaszökevényei helyett inkább európai autókról olvashatsz. Összegyűjtöttem 5 olyan autót, amit a történelem során Németországban terveztek és értékesítettek. A megszokott NSZK-s típusok mellett a weimari köztársaság elfeledett négykerekűivel is találkozhatsz. Na de melyek ezek a modellek?
Borgward Isabella, 1954 – 1962
Megjelenése idején az Isabella hatalmas kuriózumnak számított. A már pontoon karosszériával tervezett német autó bár jócskán drágább volt az Opel és Ford modelljeinél, legfőbb vetélytársánál, a 180-as Mercinél (W120 / W121) jelentősen olcsóbb volt. A korabeli kritikuson visszajelzései kifejezette pozitívak voltak, ám a termelés megkezdése idején több tervezői probléma is felbukkant.
A Borgward ezeket a problémákat rövidesen orvosolta, viszont a kezdeti nehézségek sokat rontottak az eladásokon. Annak ellenére, hogy kevesebb példány készült, mint amivel a cég eleinte számolt, 1962-ig 202 862 Isabella gurult le a gyártósorról, ami az ’50-es évek viszonylataihoz képest elég szép eredmény! Persze ebben sokban közre játszott, hogy hidraulikus kuplungot, a váltó szinkronizált fokozatokat kapott, míg az extrák között a szivargyújtó és az óra is szerepelt.
A Mercedes riválist egy 1 493 köbcentis, 4 hengeres erőforrással szerelték, ami 60 lóerő leadására volt képes, legnagyobb sebessége 130 km / h volt. A sportos TS modellek kicsivel erősebbek, 74 lovasak voltak, ők már a 150 km / h-s sebességet is elérték. Ha részletesebben is érdekel a német kisasszony, olvass bele a róla szóló írásomba, vagy nézd meg a kapcsolódó videót!
Horch 670, 1931 – 1934
A Horch az egyik legrégebbi német gyártó volt, ami már a kezdetektől fogva az ultra-luxus szegmens vásárlóit szolgálta ki. A céget August Horch alapította, aki pár évig dolgozott a Benznél, majd 1904-ben megalapította saját műhelyét. A márka olyan népszerűségre tett szert, hogy a XX. század első felében sorra mutatta be az új modelleket, köztük a Typ 12 két változatát, a 600-ast és 670-est.
Az 1931-ben piacra dobott 12-es széria tagjai egy akkor nagyon is korszerű, V12-es erőforrást kaptak, melyek közül a 670-es modell volt az erősebb. A 6,0 literes motor 120 lóerő leadására volt képes, legnagyobb sebessége 140 km / h volt. Ha belegondolsz, ez egy lassan 100 éves autóhoz képest elég szép eredmény!
Váltó terén is csak 1 lehetőség létezett, ami egy 4 sebességes kézi váltó volt. Ami nagy szónak számít, az az, hogy a 4 fokozatból 3-at szinkronizáltak, mivel akkoriban a szinkronizált váltó csak a luxusautók kiváltsága volt! Sajnos a ’30-as évek gazdasági világválsága miatt csak 58 példány készült belőle, mivel a pénzesebb vásárlók nem mertek nagyobb költekezésekbe bocsátkozni. Viszonyítási pontként a 670-es olyan hatást keltett, mint a Cadillac V16 a tengerentúlon. Nézd csak meg!:
Hanomag 2 / 10 PS, 1925 – 1928
Furcsa megjelenése ellenére a Hanomag küklopsz szemű modellje a ’20-as évek Németországában egy kifejezetten praktikus autónak számított. Nevében a 2-es az adózási kategóriára, míg a 10-es a lóerők számára utalt.
A Hanomag 2 / 10 PS volt az első autó, amit pontoon karosszériával szereltek, ami lehetővé tette, hogy az utasoknak több lábtér jusson. Emellett egy 0,5 literes, 1 hengeres erőforrást kapott, amire könnyen mondhatnánk, hogy farmotor, mégis a kisautó a középmotoros, hátsókerék hajtású típusok közé tartozik. Egyedi megjelenése sokakat emlékeztetett a német haderő számára sütött kenyerekre, s emiatt a „Kommissbrot”, vagyis a „Komisz kenyér” gúnynevet aggatták rá.
A vízhűtéses, 503 köbcentis OHV motor működését egy 3 sebességes kézi váltó segítette. Bár az ő esetében a sebessége nem volt elsődleges szempont, így azzal nem is dicsekedhet, ellenben fogyasztás terén bizony szuperált! A feljegyzések szerint mindösszesen csak 4,0 litert pusztított el 100-on.
Végzetét 1928-ban az okozta, hogy az ismertebb márkák is elkezdtek hozzá hasonló kiskategóriás modelleket szerelni. Ilyen volt például az Opel Laubfrosch, magyarul levelibéka, vagy a BMW legelső modellje, a Dixi, amit az angol Austin 7 lincensze alapján építettek. De hogyan is kerreg ez a különös vas-kenyér? Nézz bele a videóba, ilyet máshol úgysem látsz!
Goggomobil TS250 Coupé, 1957 – 1969
A lista következő tagja a Hanomaghoz hasonlóan az alsó középosztályt célozta meg. A II. világháború után az újonnan megalakult NSZK lakosságának nem volt pénze új autóra, így a gyártók előálltak a mikroautó koncepciójával, ami lényegében annyit jelentett, hogy egy fedett géptestbe egy alig pár 100 köbcentis motort szereltek. Így született meg például az ikonikus Messerschmitt KR 201, vagy a Goggomobil TS250 kupé kivitele is.
A Goggomobil célja a TS250 Coupéval az volt, hogy a legszegényebb rétegek is autóhoz jussanak, s ha lehet, a lehető jól is néz ki. Ha úgy veszed, ez sikerült is. A Messerschmittek lényegében 3 kerekű gyufásdobozok, a BMW Isetták pedig szteroidos buborékok voltak. A TS250, kisebb jóindulattal, egy sportautó lekicsinyített változata volt.
Tapasztalatból mondom, a legtöbb ember első ránézésre azt hiszi a hűtőrács formája miatt, hogy egy elfeledett Alfáról van szó, és nagyot mosolyognak, amikor megtudják, hogy valójában egy német csodagépről van szó. A motor amúgy az autó hátuljában bújik meg, plusz érdekesség, hogy a benzincsap szabályozó karját a kalaptartóra szerelték.
Mivel egy pénzügyi és társadalmi válság idején született autóról beszélünk, így nem is meglepő, hogy a motorválaszték egy lehetőségben ki is merült. Ez pedig egy 2 hengeres, kétütemű erőforrás volt, és a TS250 névhez illően lökettérfogata 247 köbcenti volt. Ez 13 lóerő leadására volt elegendő, ami állítólag egy 84 km / h-s csúcssebességre gyorsította a 460 kg öntömegű járművet.
De ejtsünk pár szót magáról az utastérről is. Mivel a családban van egy szépen restaurált példány, volt szerencsém beülni és elvinni egy körre. Azt kell, hogy mondjam, hogy a Kispolszki hozzá képest luxus limuzin! Én 175 centi vagyok, és aránylag jól elfértem, viszont a hátsó üléssor, és ezt tényleg komolyan mondom, hogy pont akkora, hogy 2 termetesebb macska elfér.
A pár negatívum ellenére azt mondom, hogy egy pofás kis veterán, amit egyszerűen nem lehet nem szeretni. Persze napi használatra én sem fognám be, inkább megtartom a hétvégi kirándulásokra. Te mit gondolsz róla?
Rometsch Beeskow, 1951 – 1957
A Rometsch egy 1924-ben alapított karosszériaépítő vállalat volt, amit Friedrich Rometsch fiával, Fritz-cel közösen működtetett. A II. világháborúig gyakori jelenség volt, hogy az autógyártók össz-vissz egy kész alvázat, s az ahhoz tartozó legfontosabb mechanikai egységeket, pl. motor, fékek, kormány, stb. szállították le az ügyfeleknek, pl. Isotta Fraschini 8A, akik a meztelen gépezetet azonnal tovább is küldték saját megbízású karosszériaépítőikhez.
Természetesen az 1900-as évek első évtizedeiben százával nyíltak az építőműhelyek, így kemény volt a verseny, de a Rometsch-ek befutott szakembereknek számítottak. Legfurcsább munkáig közé tartozott a Bogarak 4 ajtós limuzinná alakítása, amiket a megrendelők taxiként használtak.
Legnagyobb, máig ismert csúcsmodelljeik a Beeskow modellek voltak, amiket Johannes Beeskow, a cég egyik tervezője vetett papírra. Az autót végül az 1950-es Berlini Autószalonon mutatták be, ahol azonnal nagy sikert aratott.
A Beeskow-kat a Bogár alvázára építették, majd sajáttervezésű kocsiszekrényükkel fejezték be. A közönség egyszerűen csak a Bogár luxuskiviteleként emlegette, bár ha engem kérdezel, inkább hasonlít a Typ 14 Karmann Ghiára.
A beszámolók szerint műszakilag és vezetői élmény szempontjából egyezett a Volkswagen Typ 1-es modelljével, egyedül megjelenése és felszereltsége volt gazdagabb. Egyedi megjelenése miatt a „banán” becenevet kapta. Az autó olyan pofásra sikerült, hogy hollywoodi hírességek is rendeltek belőle. Összesen 175 példány készült kupé és kabrió kivitelben, melyek közül az utóbbiból érkezett több megrendelés. Ha testközelből is megnéznéd ezt a banán formájú bogarat, less bele a Stylish videójába!
A fenti 5 autó valamilyen formában, de hozzátett a német autóipar fejlődéséhez. Lehet, hogy nem volt mindegyikük csúcsmodell, viszont a maga módján különleges négykerekűnek számított. Neked melyik jön be a legjobban?
Gondos László, (2017) Klasszikus Autók Könyve, HVG Kiadó Zrt.
Bancsi Péter, (2011) Az Audi története a kezdetektől napjainkig, Nagykönyv Kiadó
