Szereted a veteránokat, de nem tudod, melyik illene hozzád? Ma bemutatok Neked 5 olyan veteránt, amivel Te lehetsz a környék legtrendibb leányzója!
A netem már számtalanszor olvashattál arról, hogy milyen csávónak milyen klasszikus autót javasolnak. A tanácsadók az ő esetükben figyelembe vették az autó márkáját, motorjának méretét, teljesítményét, karbantartási követelményeit és sok más hasonló szempontot.
De mi a helyzet, ha Te egy olyan lány vagy, aki csak egyszerűen kedveli a korosabb autókat és szívesen vezetgetne egyet? Ma 5 olyan autót mutatok be Neked, melyek esetén egy hölgy kifejezetten jól mutatna a volán mögött, és még az irigykedő szomszédok is lefagynának a gyönyörtől!
Elsőként állapodjunk meg néhány feltételben, ami egy autót nőiessé tesz. A sztereotipikus színkombinációk mellett fordítsunk egy kis figyelmet az autó formatervére, kivitelére és esztétikai részleteire.
A tapasztalatok alapján egy autó akkor lehet „általánosságban véve csajos”, ha termete kicsi, max. közepes, élénk színekkel festették, illetve lámpái kör alakúak és orrszerkezete, lámpái egy mosolygó arcra emlékeztetnek. Röviden szólva „cuki”. Természetesen ha úgy veszed, bármelyik rózsaszín autó csajos lehet, de törekedjünk olyan modellek gyűjtésére, ami nem igényel utólagos módosítást. Na lássuk is!
Polski Fiat 126p, 1973 – 2000
Kezdjük az egyik legnyilvánvalóbb autóval, ami szóba jöhet. A Kispolszki a szocializmus autóiparának egyik legkisebb autója volt, amit már saját korában is kifejezetten női autóként tartottak számon. Ez nem is meglepő, hiszen kistermetű, megjelenése kifejezetten esztétikus, ráadásul az első lámpákra szerelhető simléderek sokakban szempillákat idéztek fel, amik csak tovább növelték az autó feminin jellegét.
A Kispók mellett szól, hogy mindenkinek van egy hozzá köthető élménye, ráadásul a legtöbb alkatrész olcsón beszerezhető. A 126p jó értelemben véve igénytelen, így nem kell attól félni, hogy a hétvégi használat során lerobban – a biztonság kedvéért azért jó, ha egy tartalék harisnyát mindig hordasz magaddal arra az esetre, ha elszakadna az ékszíj - legalábbis a városi legenda szerint!
Az eredeti Fiat 126-ost az olaszok 1972-ben kezdték gyártani, a lengyelországi termelés viszont csak ’73-ban kezdődött meg. Ha úgy érzed, Neked a Kispolák a nyerő, annyi javaslatot tennék, hogy a korai, krómlökhárítós példányok közül válogass, mivel azok számítanak ritka és menő daraboknak. Találkozhatsz olyan modellekkel, pl. az 1986-osak, amik már műanyag lökisek, viszont még „kisműszerfalasak”.
Ez nem sufnituning eredménye, egyszerűen arról van szó, hogy a lengyelek 2 fázisban faceliftelték az autót. Elsőként a króm lökhárítókat műanyagra cserélték, majd csak később, 1987-ben cserélték le az óracsoportot a nagyobb, informatívabb változatra. A Kispók a lista legegyszerűbben, s egyben legolcsóbban megszerezhető példánya, mivel már 600 – 700 ezer forintért is egész jó állapotú példányt kaphatsz!
Dodge La Femme, 1955 & 1956
Annak ellenére, hogy nem értek egyet azzal, hogy egy autót azért tituláljunk női autónak, csak mert rózsaszín, a La Femme esetére kivételt teszek. Az indok egyszerű: az autó megszületésének hátterét a II. világháborút követő feminizmus adta, melynek történetével nyugodtan fel is vághatsz!
A II. világháború után az amerikai nők szerepe megnőtt a munkaerőpiacon. A szebbik nem tagjai a megszokott titkárnői munkák mellett egyre nagyobb számban dolgoztak pl. orvosként, de már saját céget is alapítottak. Ez plusz jövedelmet jelentett a háztartásoknak, amit az egyes márkák ki is akartak használni.
Így volt ez az autóiparral is, ahol elsőként a Chryslernek jutott eszébe, hogy autót tervezzen a hölgy vásárlók számára. Ez azért volt jelentős, mert a gyártók megfigyelték, hogy a háború óta már a feleségek is beleszóltak a család új autó vásárlásába, ezért a Chrysler úgy érezte, itt az ideje megkerülni a férjeket, s direktben a hölgyeknek reklámozzák az új modellt.
Miután a Chrysler kiadta a parancsot, a Dodge előállt ezzel a sztereotipikus Barbie mobillal. Így született meg 1955-ben a La Femme, ami a csúcsmodell Custom Ryal Lancer egyik módosított változata volt. Az autót kizárólag rózsaszín – fehér hardtop kupé kivitelben lehetett rendelni, amit a következő évi modellek esetén lila – fehérre cseréltek.
A női érintés az utastérre is hatással volt. Az üléseket rózsaszín / lila anyaggal húzták be, és az első üléssor háttámlájára egy kisebb rekeszt szereltek, amibe egy rózsaszín, ’56-ban lila esőkabátot, esernyőt, pénztárcát és púderkészletet tettek.
De ha mégis olyan nagy szám a Dodge „A Nő” modellje, miért nem vált sikeressé, s veszett a feledés homályába? A válasz az, hogy a marketingesek nem gondolták jól végig a dolgot. A rózsaszín és lila színek még az amerikai Jet-korszak idején is túlságosan kirívónak számítottak, ráadásul a konszern annyira bízott a sikerben, hogy még a szalonokban sem állítottak ki belőle, így az érdeklődők legjobb esetben is csak egy prospektuson láthatták. Mivel az ’56-os modellek sem jártak nagyobb sikerrel, a Dodge felhagyott a La Femme értékesítésével, így csak 2 évig volt kapható.
Ha közelebbről is megnéznéd ezt az elbukott autóipari feminista csodát, less bele az alábbi videóba, vagy részletesebb infóért olvasd el a róla szóló írásomat!
Autobianchi Bianchina Berlina & Transformabile, 1957 – 1970
Az olasz autókra gyakran szokták mondani, hogy nem csak szépek, de egyenesen sexy-k! Ezt mondjuk egy IVECO Trakkerről nehezen lehetne elmondani, viszont az Autobianchi Bianchina lekerekített vonalvezetése és a belőle sugárzó bája kifejezetten szerethető autóvá teszik!
Az Autobianchi a Simcához és a Seathoz hasonlóan a FIAT egyik leányvállalata volt, ami ’57 és ’70 között forgalmazta a Bianchina modelleket. Ezt a Fiat 500 alapjaira épített városi kisautót 3 kivitelben lehetett rendelni: Berlina limuzin, Transformabile kabrió és Panoramica kombi. Ez utóbbi kivételével úgy hiszem, hogy bármelyik pasi a fejét csavarná, ha meglátna Téged egy Bianchinával az aszfaltot tépni, ami nem is meglepő, hiszen egy szeretnivaló kisautó, aminek van egyénisége!
Ezt a faros olasz vasat egy 2 hengeres, 479 köbcentis motorral szerelték, ami 15, később 17 lóerő leadását tette lehető. „Special” néven 21 lovas változatok is léteztek, ám a 15 LE-s is bőven elég egy hétvégi piacoláshoz, vagy csak elmenni kicsit autózni a városba.
Egy jó állapotú példányt már 3,5 – 4 millióért is vehetsz, és mivel sok Fiat 500 alkatrészt szereltek bele, így azok pótlása miatt sem kell aggódnod!
Ha eddig nem tudtalak meggyőzni miért is olyan szuper ez az olasz cukiság, less bele a Petrolicious videójába, amiben Annabelle elmeséli, miért is vezet napi szinten egy Bianchina kabriót!
Nissan Figaro, 1991
A lista következő tagja a felsorolt autók közül a legfiatalabb, s egyben személyes kedvencem is! A Nissan Figaro egy 2 személyes kabrió, amit a japán gyártó a hazai piacra szánt, ám napjainkban az Egyesült Királyságban is jó néhány példány járja az utakat. A „Kontinentális Európa” terén többnyire ismeretlen kisautó, mivel népszerűségét és terjedését gátolta, hogy kizárólag jobbkormányos kivitelben készült.
A Figaro formaterve szinte tökéletesen beleillik a női autókról gyakran felállított képzeteinkbe. Egy kistermetű, lekerekített géptestről van szó, ráadásul az első lámpák elhelyezése és az azok fölé illesztett napellenzők kifejezetten csajos hatást keltenek.
A Figaro amúgy a kortárs, 1. generációs Micra alapjaira épült, amit a Nissan egy retró stílusú, limitált szériás autóként mutatott be. Kizárólag 1991-ben gyártották. Az eredeti tervek szerint csak 8 000 autó gyártását tervezték, de a japánok olyannyira megvesztek érte, hogy még ’91-ben további 12 000 példányt gyártottak le. 4 színkombinációban volt rendelhető, amik a 4 évszakot jelképezték. Közülük az Emerald Green fantázianevű színkóddal vált igazán kelendővé.
A Nissan Micra limitált szériás, módosított változata 2+2 kupé elrendezést kapott, melyhez lehúzható tető társult. Az alapfelszereltségek közé tartozott a légkondi, CD lejátszó, a 3 sebességes automataváltó és a krómozott műszerkeretek.
Motor terén egy 987 köbcentis, soros 4 hengeres, 75 lóerős és 106 Nm-es erőforrást kapott, ami egy 170,6 km/h-s csúcssebességet tett lehetővé. A száguldás féken tartásáért elöl tárcsa, hátul dobfékek feleltek. Hosszabb autóutak esetén jól bírja a strapát, míg 3,7 méteres hosszának és 1,6 méteres szélességének köszönhetően városi autóként is nagyszerűen funkcionál. A Figaro egyetlen hátránya, hogy rossz oldalon van a kormánya!
Ha Neked is megtetszett ez a szeretnivaló japán béka, less bele az alábbi videóba!
Renault Dauphine, 1956 – 1967
Csak, hogy minden előítéletet eloszlassak, a felsorolás utolsó tagjaként egy francia autóra gondoltam. A Renault Dauphine 1956-ban, a Genfi Autószalonon mutatkozott be, mint a borzasztóan nagysikerű Renault 4 CV utódja.
A franciául "férfi örökös" névre keresztelt modell már megjelenése idején is hatalmas sikernek örvendett, mivel képes volt a korabeli francia felvevőpiac 3 legfontosabb feltételét teljessítennie: A háború utáni gazdasági fellendülés következtében a franciák nagyobb, mégis olcsó és kisfogyasztású autókat akartak venni.
A 850 kiló önsúlyú örökösöket egy soros 4 hengeres, 845 köbcentis farmotorral szerelték, ami 27 lóerő és 66 newton nyomaték leadását tette lehetővé. Készültek belőle Gordini változatok is, amik ugyan ezzel az erőforrással 36 LE-t és 65 Nm-t adtak le. Ők 37 helyett 30 mp alatt futották a 100-at, ráadásul csúcssebességük 112 helyett 130 km/h volt.
Ahogy az ’50-es években a FIAT, a Renault is próbálkozott amerikai exporttal, ám mind a kettejük esetén kudarccal zárult. Ennek az volt az oka, hogy akkoriban Amerikában minden a méretről és hatalmas, 3+ literes motorokról szólt, ahol a vásárlók lenéztek a kistermetű, kis motorral szerelt autókra.
Ha megtetszett a francia faros, olvasd el a róla szóló írásomat, vagy nézd meg az alábbi videót!
A fenti 5 vagány veterán közül Neked melyik jön be a leginkább? Te melyikkel mutatkoznál a saját csajos brigádod előtt? Oszd meg velünk a véleményed és javasolj további pár klasszikus modellt!
