TOP 5 kéthengeres vasparipa, avagy öt veterán autó, minek az erőforrása 2 dugattyúból állt – 3. rész

Közzétéve:
2020-10-18, 10:21

Az autógyártás elmúlt több mint 100 évében az egyes nemzetek gyártói többször is arra kényszerültek, hogy olcsó népautókat gyártsanak. Ezt legegyszerűbben az autók termetének és a hengerek számának csökkentésével tehették meg. Ma ezek közül mutatok be ismét öt darabot!

Pár hete jelent meg a TOP 5 kéthengeres veterán autókról szóló cikksorozat 2. része, amiben ismét 5 olyan klasszikus modellel ismerkedhettél meg, amiknek a motorja 2 hengerből állt. Az előző részben szociautók tekintetében a Kispolszkiról és a Trabant P50-esről, nyugati vasak terén pedig a BMW 700-ról és Citroën Ami 6-ról, japán autó terén pedig a Mazda R360-asról ejtettem szót.

Ma bemutatok neked újabb öt modellt, ami a kéthengeres oldtimer & youngtimer listáját bővíti. Lássuk is, mely modellekről lesz ma szó!

Trabant 601, 1963 – 1990

Ha a cikksorozat első két részét KGST modellekkel kezdtük, a folytatásban is egy keleti autóról ejtsünk szót. Azt hiszem, a 601-es Trabant egy olyan autó, amiről mindenkinek van legalább egy sztorija, ha úgy érzed, kommentben írd le a sajátodat!

1986 Trabant 601 Universal, kék kombi, elölnézet balról
A 601-es Trabantból 27 éves termelése alatt több mint 2,8 millió példányt gyártottak. A képen: 1986 Trabant 601 Universal kombi

Pár szóban azért foglaljuk össze, mi is ez az NDK-s típus, amit a kelet-németek a Volkswagen Bogár „vetélytársaként” mutattak be. A 601 gyártása 1963-ban, a szászországi Zwickauban kezdődött, s egészen 1990-ig gyártották.

Ez idő alatt több mint 2,8 millió példány hagyta el a gyártósort, melyek döntő többségét kétajtós limuzin és „Universal” fantázianevű háromajtós kombi kivitelben gyártották. Emellett Tramp néven pár „jolly” kivitelű példányt is gyártottak, illetve ne feledkezzünk meg a Hycomatokról sem, amelyek vezérlőegységeit kifejezetten mozgáskorlátozottak számára alakították ki. Ha részletesebben is érdekel a nosztalgikus pöfögő, nézz bele az alábbi videóba! Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.

Az NDK-s tervezők a 601-est egy kéthengeres, kétütemű, 594,5 köbcentis erőforrással szerelték, ami 26 lóerő leadását és maximális 110 km/órás sebességet tett lehetővé. Ehhez egy 4 sebességes kézi kormányváltó csatlakozott. A motort az autó orrába szerelték, ami az első kerekeket hajtotta.

Goggomobil TS250 Coupé, 1957 – 1969

A világháborút követően az újonnan megalakult NSZK lakosságának nem igen volt pénze új autót vásárolni, ami a mikroautók/törpeautók megszületését eredményezte. Ezek olyan fedett járművek voltak, amiket motoroknak szánt, kisteljesítményű erőforrásokkal szereltek. Termetük jócskán elmaradt a „hagyományos” autókétól, viszont azoknál jóval megfizethetőbbek voltak.

1959 Goggomobil TS250 Coupé, vörös, előről balra döntve
A II. világháború után az NSZK-ban nagy keletje volt a törpeautóknak. A képen: 1959 Goggomobil TS250 Coupé

A TS250 Coupé a népszerű német törpék közé tartozott, mivel formaterve sokkal jobban hasonlított egy „hagyományos” autóéra, mint a vele egy időben termelt többi törpeautóéra. A BMW Isetták és Heinkel Kabine modellek felfújt lufokra emlékezettek, míg a Messerschmitt típusairól az a mendemonda keringett, hogy a megmaradt vadászgépek kabinjaiból alakították ki őket.

A TS250 Coupé nevében a „250” a motor köbcentiben mért térfogatára utalt. Erőforrása egy kéthengeres, 2 ütemű motor volt, ami 13,6 lóerő és 25 Nm nyomaték leadását tette lehetővé. Legnagyobb sebessége 80 km/h körül volt, s ezt a tempót megközelítőleg 30,0 másodperc alatt érte el. Bár termelése során a Glas csak keveset változtatott az autó megjelenésén, annyi módosítás azért történt, hogy a korai modellekre szerelt, hátul zsanérozott, ún. „öngyilkos ajtókat” idővel elöl zsanérozottakra cserélték.

Ha közelebbről is megnéznéd ezt a nyugat-német törpe csettegőt, nézz bele az alábbi videóba!

Panhard PL 17, 1959 – 1965

Ha a listában szót ejtettünk egy kelet- és nyugat-német masináról, nem feledkezhetünk meg esküdt ellenségeik autócsodáiról sem. A II. világégést követően a franciák is próbálkoztak kiskategóriás, kisebb motorral szerelt modellek tervezésével, melynek egyik legszeretnivalóbb példája az 1959-től 1965-ig szerelt Panhard PL 17-es volt.

1962 Panhard PL 17, piros limuzin, elölnézet, balról
A PL 17 neve több gyári adat összeadásából született meg. A képen: 1962 Panhard PL 17 limuzin

Ez a mindösszesen csak 805 kg öntömegű, űrkorszakot idéző veterán a Dyna Z utódjaként mutatkozott be, ám formatervi jellemzőiben szinte egyezett azzal. A „PL 17”-es típusjelölés egy összetett számítás eredménye volt: a „PL” a vállalat eredeti nevére, a Panhard et Levassor-ra utalt, a „17” pedig a 6 literes 100 km-enkénti fogyasztás, az 5 CV-s adózási kategória, és a maximálisan szállítható 6 személy számadatainak összeadásának eredménye – ennél egyszerűbb nem is lehetne!

Erőforrás tekintetében a 17-es Panhardok egy kéthengeres, léghűtéses motort kaptak, amit 848 és 851 köbcentis kivitelben lehetett rendelni. Ez 50, illetve 60 lóerő leadását tette lehetővé, ami bőven megfelelt az autó funkciójának: „boltbajárós”, családi kisautó,a mi keveset is fogyaszt!

Ha közelebbről is megnéznéd hogyan is suhan egy francia, űrhajó, less bele ennek az 1960-as modellnek a videójába. Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.

FMR Tg500, 1958 – 1961

A következő, törpeautók kategóriájába eső modell szintén az NSZK-ból származik, ami sok hasonlóságot mutat a Messerschmitt KR201-es roadsterrel. Ez azért lehetséges, mert a regensburgi székhelyű Fahrzeug- und Maschinenbau Gmb megvásárolta a hajdani vadászgépgyártó mikroautóinak gyártási jogát, amit kissé átdolgozott, és saját márkanév alatt forgalmazott.

1960 FMR Tg500/ Messerschmitt KR500, fekete roadster, elölnézet jobbról döntve
A Tg 500-as hivatalosan egy kevesebb mint 400 kilós sportkupé/roadster volt. A képen: 1960 FMR Tg500

A Tg500 nevében a „Tg” a „tiger”, vagyis tigris szó rövidítése, az 500 pedig a kéthengeres motor 494 köbcentis lökettérfogatára utal. Az FMR és a Messerschmitt modellek közti fő különbség, hogy az utóbbi típusait három, az FMR példányait pedig négy kerékkel szerelték, viszont közös volt bennük, hogy két utas számára volt hely, akik egymás mögött utaztak.

A mindösszesen csak 389 kilós német buborékot egy négysebességes, szinkronizálatlan váltóval szerelték. Állítólagos legnagyobb sebessége 126 km/h volt, és 27,8 másodperc alatt érte el a 100-as tempót. Fogyasztása 6,5 liter volt minden megtett 100 km-en.

Hogy milyen hangja is van ennek az alig 400 kilós sportautónak, és milyen érzés vezetni, az alábbi videóból kiderítheted. Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.

Mazda Cosmo Series II, 1968 – 1972

A mai lista utolsó tagjaként ismét egy japán autóról ejtek szót. A háború után a Mazda piacra dobta az R360-as mikrokupét, ami a vártnál is nagyobb sikereket ért el. Pár évvel később mutatkozott be a japán gyártó első sportkupéja, a Cosmo. A futurisztikus autót ’68-ban kissé átdolgozták, ’72-ig csak 833 megrendelés érkezett.

Ez nem sok, de ne felejtsük el, hogy az ázsiai ország épp egy csődből próbált kikecmeregni, ráadásul a Cosmo jóvalta olcsóbb volt, mint a Toyota 2000 GT, ami a hazai piacon a legdrágább sportautó volt.

1971 Mazda Cosmo Series II, fehér kupé, elölnézet, jobbról döntve
A Cosmo egy 2 dugattyús Wankel motort kapott. A képen: 1971 Mazda Cosmo Series II

A Cosmo modellt szándékosan hagytam utoljára, mivel kissé kilóg a sorból. Annyi igaz, hogy kettő „valami” van a motorjában, ám azok nem dugattyúk, hanem forgódugattyúk. A Cosmo ugyanis Wankel motoros, ráadásul a Mazda első wankeles modellje volt.

A ráncfelvarrott japán kozmoszok erőforrása 982 köbcentinyi lökettérfogattal bírt, ami 128 lóerő (95 kW) és 140 Nm nyomaték leadására volt képes. A motorhoz egy 5 sebességes kézi váltót párosítottak, s kettejük közös munkája 193 km/órás csúcssebességet tett lehetővé. Ha részletesebben is érdekel a típus története, olvass bele a róla szóló írásomba!

Ahogy ez az ’50-es és ’60-as években Európában is divat volt, a Cosmo tervezői is alkalmaztak pár olyan elemet, ami az űrre, űrutazásra utalt. Ilyen volt például a két hátsó lámpa, ami rakéták lángcsóváját imitálja. Nézz csak bele a videóba! Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.

A fenti 5 autó a maga nemében mind különleges, és sokat hozzátett a helyi autóipar fejlődéséhez. Mit gondolsz, neked melyik jön be a leginkább? Oszd meg velünk a véleményed!

Kapcsolódó írások

1962 Trojan 200 buborékautó, piros, elölnézet, oldalnézet, balról
2019. október 05.
Az 1950-es években a Heinkel is megépítette saját mikroautóját, ami sokban hasonlított a kortárs Isettára. Az 1 hengeres kisautó licenszét többen is megvásárolták, köztük az angol Trojan Ltd. is
1983 Polski Fiat 126p, narancssárga hatchback
2020. szeptember 05.
Az autógyártás elmúlt több mint 100 évében a különböző nemzetek gyártói többször is arra kényszerültek, hogy olcsó népautókat árusítsanak. Ezt legegyszerűbben a lökettérfogat és hengerek számának csökkentésével tehették meg. Ma ezek közül mutatok be öt darabot!

További hírek