Ki mondta, hogy a nők nem tudnak vezetni?

Hölgyeim és Uraim! Sajnos 2020-ban még mindig tartják magukat olyan kőkorszaki nézetek, hogy a nők nem tudnak vezetni. Hogy erről megbizonyosodhassunk, elég csak belemártanunk a kisujjunkat az internet feneketlen tengerébe. A különféle fórumokon és a közösségi médiában is Dunát lehetne rekeszteni azokkal, akik fennen hirdetik, hogy „a nők nemhogy arra képtelenek, hogy egy szinten vezessenek a férfiakkal, de egyenesen genetikailag alkalmatlanok arra, hogy volán mögé üljenek.” Ők azok, akiknek bizonyára semmit sem mond Michèle Mouton, Jutta Kleinsmidt, Sabine Schmitz, Lella Lombardi, Janet Guthrie vagy éppen Danica Patrick neve. Hogy csak a legismertebb és legfontosabb hölgyeket említsem a motorsport történelméből.

Hogy a nők kevésbé lennének tehetségesek vagy gyorsak, mint az urak? Ez legalább akkora botorság, mint hogy földönkívüliek szálltak le a Langerhans-szigeteken. Aki nem hiszi, járjon utána. De akkor mégis miért nincs már legalább egy női Formula-1-es világbajnok? Miért nincs 4-5-6 hölgy a motorsport legfontosabb, legnagyobb szériáiban, hogy hétről hétre borsot törjenek a férfiak orra alá? Az ok roppant prózai és egyszerű. Lényegesen kevesebb bizonyítási lehetőséget kapnak. Ám, hogy ez miért alakult így, az olyan messzire vezet, hogy holnap reggelig itt ülhetnénk, akkor sem jutnánk a végére. És véleményem szerint ennek a helyzetnek a megoldása sem rajtunk múlik: rajtad, kedves olvasó, aki a monitor előtt ezeket a sorokat olvasod, vagy rajtam, aki a klaviatúrát püfölöm veszettül.

Ám szerencsére időről időre akadnak olyan vállalkozó szellemű, 21. századi nézeteket valló vállalkozók és csapattulajdonosok, akik autót és lehetőséget biztosítanak a hölgyeknek, hogy megmutassák, képesek felvenni a kesztyűt bármelyik férfitársukkal szemben a világ bármelyik aszfaltcsíkján. És így jutunk el a jelenlegi cikkünk kiindulási pontjához, a 2020-as Le Mans-i 24 órás versenyig. A legendás francia erőpróbán ugyanis idén nem is egy, hanem egyenesen két teljes egészében hölgyek alkotta egység is rajthoz állt, egyikük pedig történelmet írt. De mindent a maga idejében.

A csak női versenyzőkből álló Le Mans-i csapat koncepciója távolról sem nevezhető új ötletnek. Egészen 1930-ig kell visszamennünk a történelemben, ekkor találkozhatunk először női nevezővel a 24 órás rajtlistáján. Ráadásul egyből kettővel is. Az Odette Siko – Marguerite Mareuse páros egy Bugatti T40-es volánjánál vágtak neki a futamnak, és végül a hetedik helyen végeztek. Két évvel később Siko az összetett negyedik pozícióban zárt és megnyerte a kétliteres géposztályt. Ki tudja, milyen kimagasló eredményeket érhetett volna el, ha a II. világháború nem töri ketté ígéretes karrierjét. Ám így is ő volt az első a hölgyek közül, aki letette névjegyét a La Sarthe-pályán.

Összességében eddig 25 teljesen nőkből álló egység vágott neki a legendás francia erőpróbának, és közülük kettő szerzett kategóriagyőzelmet. Emellett a verseny történetében további kilenc hölgy is megízlelhette a kategóriagyőzelemért járó pezsgőt, vegyes pilótafelállású alakulatok tagjaként.

Ezek a sikerek pedig olyan időkben születtek, amikor a nőkre ritkán tekintettek komoly ellenfélként egy férfiak uralta mezőnyben.

A 2020-as már a 88. Le Mans-i 24 órás volt. Ráadásul idén nem is egy, hanem két tisztán női csapat is nekivágott a viadalnak azzal a határozott céllal, hogy bebizonyítsák, ennek a nem túl haladó nézetnek úgy a társadalomban, ahogy a versenypályán sincs sem helye, sem alapja.

A Richard Mille Racing egy Signatech által felkészített ORECA-Gibsonnal az LMP2-ben, míg az Iron Dames csapat egy Ferrari 488 GTE Evóval a GTE Am kategóriában vágott neki a 24 órának. Mindkét egység indulása az FIA Nők a Motorsportban Bizottság (Women in Motorsport Commission) munkájának köszönhető. Arról már nem is beszélve, hogy 1935 óta ez a legmagasabb nevezőszám a hölgyek részéről Le Mans-ban – akkor összesen 10 nő állt rajthoz a futamon.

Valójában sokáig úgy nézett ki, hogy lesz még egy teljesen női felállás is. Az amerikai IMSA Sportautó Bajnokság GT kategóriájában 2016-ban és 2017-ben is bajnoki címet szerző Christina Nielsen a GEAR Racing színeiben egy Ferrarival indult volna a GTE Pro kategóriában. Ám a koronavírus-járvány keresztülhúzta a terveiket és kénytelenek voltak visszalépni.

Ha van olyan csapat, amelyik ismeri a siker titkát Le Mans-ban, különösen az LMP2-ben, az a Signatech. Az elmúlt öt évben háromszor, 2016-ban, 2018-ban és 2019-ben is diadalmaskodni tudtak a La Sarthe-pályán.

A tisztán női egység ötlete magától az FIA hosszútávú versenyzésért felelős bizottságának elnökétől, Richard Mille-től származik, és azt akarta, hogy a Signatech csapatfőnöke, Philipee Sinault felügyelje a projektet.

„Richard odajött hozzám és azt mondta: ’Phillipe, láthattuk, mennyit fejlődtek a nők a motorsportban, de szeretnék egy projektet egy jelentős eseményen, csak nők részvételével” – árulta el Sinault.

„Szóval azt mondtam neki, bármi is legyen a terv, annak egy igazán komoly projektnek kell lennie és nem pusztán egy marketinges fogásnak. A sportoldalt kell előtérbe helyezni, és csak egészen minimális hangsúlyt fektetni a marketingre, éppen ezért azonnal igent mondtam.”

A két úr egymás tenyerébe csapott és megszületett a megállapodás. Majd Sinault elindult, hogy kiválassza a megfelelő versenyzőket. A francia csapatfőnök a legjobbakat akarta és generációjának egyik legjobb női pilótája, Katherine Legge köré kezdte összerakni az alakulatot. A projekt pedig kezdett formát ölteni.

Ám a sors úgy hozta, hogy végül a csapatkapitány Legge volt az, aki nem tudott ott lenni Le Mans-ban. A brit hölgy az European Le Mans Series szezonnyitóját megelőzően egy tesztbalesetben a lábát törte Le Castellet-ben a Paul Ricard-pályán. A helyét az a Beitske Visser vette át, aki a W Series 2019-es első szezonjában a bajnokság második helyén végzett.

„Katherine köré építettük a csapatot, mivel ő ma az egyik legjobb női versenyző, akinek rengeteg tapasztalata van és bármilyen helyzetben megállja a helyét” – mondta Sinault, aki nem győzte hangsúlyozni, milyen fontos szerepet játszott Legge az egységben.

Legge óriási tapasztalatot szerzett együléses versenyautókban, túraautókban, a Formula E-ben és sportautó versenyzésben is. Az IMSA Sportautó Bajnokságban pedig már belekóstolhatott, milyen egy teljesen nők alkotta pilótafelállás tagjának lenni. A Meyer Shank Racing IMSA csapatában Christina Nielsen, Simona de Silvestro és Bia Figueiredo oldalán egy Acura NSX volánja mögött a GTD kategória második helyén végzett 2018-ban.

„Mikor még együléses autókkal versenyeztem, nagyon önző voltam és mindennek csak rólam kellett szólnia” – emlékszik vissza Legge. „El akartam jutni a Formula-1-be, és egészen addig nem törődtem senki mással magamon kívül, míg a Nők a Motorsportban Bizottság tagja nem lettem.”

„A Meyer Shank Racingnél voltam, amikor Jackie Heinricher megkeresett egy teljesen női csapat létrehozásának lehetőségével.”

„Először az villant át az agyamon: ’Úr Isten, nem hinném, hogy ez egy jó ötlet lenne, hacsak nem a legjobb versenyzőkkel állunk rajthoz’. De most azt hiszem, nagyon fontos, hogy megpróbáljuk arra ösztönözni a fiatal lányokat, hogy versenyautóba üljenek. És nyilvánvalóvá tegyük számukra, hogy vannak olyanok, akikre példképként tekinthetnek és követhetik a példájukat.”

Tatiana Calderon, aki Legge, Nielsen és Rahel Frey oldalán egy Lamborghini volánjánál vágott neki az idei 24 órás versenynek a floridai Daytonában szintén úgy látja, hogy Le Mans egy tökéletes lehetőség arra, hogy a nők a rivaldafénybe kerüljenek és ezáltal elősegítsék a jövőbeli változásokat.

„Jól látszik az a kemény munka, amelyet az elmúlt néhány évben végeztünk. Ez az egész csapat érdeme” – nyilatkozta Calderon.

„Ami a pilótákat illeti, egy teljesen női csapat vagyunk, de valójában nagyobb integrációra törekszünk a férfiak és a nők között, hogy ugyanabban a csapatban versenyezhessünk.”

„A Signatech-nek és Richard Mille-nek köszönhetően egy nagyon fontos és jó üzenetet adhatunk át az embereknek, hiszen megmutathatjuk, hogy a nők is képesek nagyon magas színvonalon versenyezni. Számunkra ez egy nagyszerű lehetőség a bizonyításra.”

A harmadik fogaskerék a Richard Mille-féle gépezetben Sophia Flörsch, aki nemrég még lelkesen ellenezte a kizárólag versenyzőhölgyek számára létrehozott W Series ötletét. Ám a teljesen nők alkotta egység tagjaként remekül érzi magát egy túlnyomórészt férfiak által uralt mezőnyben.

A 19 éves német hölgy még a 2018-as Formula-3-as Makaói Nagydíjon olyan hatalmasat esett, melyet általában nem szokás túlélni. Flörsch kisasszony gerinctöréssel „megúszta” és 17 órán keresztül műtötték az orvosok. Azóta szerencsére teljesen felépült és szilárd meggyőződése, hogy az olyan lehetőségeknek köszönhetően, mint a Le Mans-i 24 óráson való indulás, valódi példaképek lehetnek majd a jövő versenyzőnői számára. Olyan példaképek, amelyekből nagyon kevés volt, mikor felnőtt.

„Nagyon nehéz női példaképet találni a motorsportban, hiszen olyan kevesen voltak. Michèle Mouton mindenképpen ilyen, még akkor is, ha ő ralizott. Amit a karrierje során elért, az fantasztikus. Vagy említhetném Ellen Lohrt [Ő az egyetlen nő, aki DTM futamot tudott nyerni]. Jó néhány nő megfordult már a motorsportban, ám sajnos nem elegen” – mondta Flörsch.

„Ráadásul nőként, nem kapod meg ugyanazt a támogatást a szponzorok és a partnerek részéről, amit megkapsz, ha férfi vagy.”

Itt jött a képbe Richard Mille és a Nők a Motorsportban Bizottság projektje. A lehetőség adott és kizárólag a hölgyeken múlik, hogy bebizonyítsák, mire is képesek.

És bár Legge a balesete miatt kidőlt a sorból, a Calderon – Flörsch – Visser trió a csapatkapitány távollétében is kiválóan helytállt a 88. Le Mans-i 24 óráson. Az 50-es rajtszámmal induló alakulatot végül az összetett 13. helyén – az LMP2-es kategória 9. pozíciójában – intette le a kockás zászló. Ez már önmagában is egy megsüvegelendő eredmény, és a Richard Mille Racing hölgyeinek egyáltalán nincs okuk szégyenkezni. Több is ez, mint tisztes helytállás, hiszen ezzel az eredménnyel a 24 fős LMP2-es kategória élmezőnyében zártak. Ezzel pedig több szempontból is történelmet írtak. Hiszen a három hölgy előtt még egyetlen nő sem indult az LMP2-ben. Ráadásul egyből sikerült eljutniuk a kockás zászlóig, mégpedig kiváló eredménnyel.

A Vas Hölgyek acélos elszántsággal

Az idei évben rajthoz álló másik teljes egészében hölgyek alkotta Le Mans-i pilótafelállásnak van valamilye, ami a Richard Mille Racingnek nincs. Ez pedig a folytonosság. Hiszen már 2019-ben is együtt versenyeztek az Iron Lynx csapatában, a Kessel Racinggel együttműködve.

Az Iron Dames alakulatának csapatkapitánya a tapasztalt svájci versenyző, Rahel Frey, aki az elmúlt hét szezonban az ADAC GT Masters szériában, a Nürburgring/Nordschleife köré épülő VLN endurance bajnokságban és a Blancpain GT World Challenge Asia sorozatban, valamint a DTM-ben versenyzett.

„Már 2010-ben is részese voltam egy női csapatnak Le Mans-ban [a Matech Ford GT projektjének Natacha Gachnanggal és Cyndie Allemannal], ráadásul Cathy Muller és Michèle Mouton az FIA Nők a Motorsportban Bizottság részéről is ott voltak” – nyilatkozta Frey.

„Már akkor azon dolgoztak, hogy minél több nő kaphasson lehetőséget a motorsportban, de 10 évig tartott, mire sikerült egy újabb projektet elindítani.” 

„Sajnos ez az egész – a női projektek támogatása – a pénzről, a stratégiáról, a politikáról szól. A motorsportnak ezen a szintjén ez elkerülhetetlen.”

„Végül most van egy lehetőségünk, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek egy versenyautóban. Talán 10 évig tartott, de végre elérkezett ez a pillanat is.”

Egy olyan ember számára mint Frey, aki karrierjének túlnyomó részét férfiak ellen versenyezve és sikereket elérve töltötte, a nők térnyerése a GT versenyzés legmagasabb szintjén a változás ékes bizonyítéka.

„Szinte elképzelhetetlen, hogy együléses szériákban [leszámítva a W Series-t] kizárólag nők induljanak egy csapatban. De őszintén úgy gondolom, hogy a GT versenyzés rengeteg lehetőséget tartogat a feltörekvő fiatal lányok számára.”

„Katherine [Legge] és én gyakran tanácsoljuk a lányoknak, akik kezdenek kifogyni a pénzből az együléses szériákban, hogy ha szeretnének továbbra is versenyezni, akkor a GT bajnokságok nagyon jó alternatívát kínálnak.”

„Lényegében azt csináljuk, hogy megpróbáljuk egyszerűbbé tenni a dolgokat az eljövendő generációk számára, így több lehetőségük lesz arra, hogy a nőket képviseljék.”

Az Iron Dames csapatában a dán Michelle Gatting és az olasz Manuela Gostner versenyez Frey oldalán. Ez egy kipróbált és bevált felállás, amely a múlt évben két dobogós helyezést szerezve az European Le Mans Serires negyedik helyén végzett a GTE kategóriában. De ami még fontosabb, hogy a pontversenyben a Kessel Racing másik, Andrea Piccini és Sergio Pianezzola által vezetett autója előtt végzett.

És nem mellesleg a három hölgyet a 2019-es Le Mans-i 24 óráson a GTE Am kategória kilencedik, az összetett 39. helyén intette le a kockás zászló. Ezt az eredményt idén is megismételték a GTE Amban, míg az összetettben öt helyet javítva, a 34. pozícióban végeztek.

WS Racing: a 100 százalékban női csapat

Habár nem indultak Le Mans-ban, mégsem lenne korrekt, ha megfeledkeznénk arról a csapatról, amely büszkén hirdeti magáról, hogy a motorsport egyetlen „100 százalékban nők alkotta csapata”. És ezt jobb, ha szó szerint értelmezzük.

A Nicole Willems csapatvezető által irányított WS Racing egy Volkswagen Golf GTI TCR-rel indul a német NLS (korábban VLN) Bajnokságban. A gárda kuriózumnak számít a motorsport világában, lévén, a teljes alakulat – a versenyzőktől a szerelőkig – nőkből áll.

„Összesen 20 nő van a csapatban, és nagyon büszkék vagyunk rá, hogy egy 100 százalékban nők alkotta egységként a férfiak ellen küzdenek a versenypályán” – magyarázza Willems.

„A versenyzőktől a mérnökökön át a szerelőkig mindent nők csinálnak. Vagyis az autó felkészítését, a tankolást, az időmérést, a menedzsmentet, szóval mindent.”

„Meg akarjuk mutatni, hogy a nők is ugyanolyan teljesítményre képesek, mint a férfiak. Gyors pilótáink és tapasztalt mérnökeink vannak, akik tudják, hogyan kell még jobbá tenni a csapatot. Ezt pedig fantasztikus a gyakorlatban is látni.”

A WS Racing tavaly debütált a VLN-ben és elindult a Nürburgringi 24 óráson is a Carrie Schreiner – Ronja Assmann – Jasmin Preisig trióval a volánnál.

Egy olyan versenyző számára mint Schreiner, aki állandó résztvevője az ADAC GT Masters futamainak a HCB Rubtronik színeiben – és Kelvin van der Linde, valamint Patric Niederhauser oldalán 2019-ben bajnoki címet nyert – ez egy olyan lehetőség volt, amit nem utasíthatott vissza.

Ráadásul a projekt nem pusztán arról szól, hogy a csapaton belül minden pozíciót hölgyek töltenek be. Fontos szerep jut a tehetségek felkutatásának és a tehetséggondozásnak is. Hiszen a gárda mindent elkövet azért, hogy a végzős középiskolásoknak és egyetemistáknak lehetőséget biztosítson saját gyakornoki programján keresztül.

„A lányaink közül vannak, akik még tanulnak és lenyűgözött minket a munkájuk és a szenvedélyük a motorsport iránt” – tette hozzá Willems.

„Odajöttek hozzánk és elmondták, hogy mennyire ösztönzőleg hat rájuk ez a projekt és az üzenet, amelyet közvetít, ez pedig nagyon sokat jelent számomra. Ezért is igyekszünk lehetőséget biztosítani a tehetségeknek.”

Willems elárulta, hogy eleinte „rengeteg férfi kinevette őket”, ám a VLN szezon végére sikerült bizonytani, hogy mindnyájan tévednek. Ugyanis Schreiner és francia csapattársnője, Celia Martin kategóriagyőzelmet szereztek, amikor megnyerték az SP3T géposztály szezonzáró futamát.

Egy teljesen nők alkotta csapatra, jóllehet, kevesebb figyelem összpontosul, mint amennyit a növekvő W Series kap, de nem szabad lebecsülni azt a hatást, melyet a motorsport világára gyakorolnak.

A változás pedig tagadhatatlanul elindult. Az új idők új szeleinek fuvallatát már szinte az arcunkon érezhetjük. És ahogy egyre több hölgy jut lehetőséghez és egyenlő technikai feltételek mellett mérhetik össze a tudásukat a férfiakkal, úgy még a most éppen fanyalgók is kénytelenek lesznek belátni, hogy bizony a nők is ugyanolyan jól és – ami még fontosabb – ugyanolyan gyorsan képesek autót vezetni, mint a férfiak.

A fentebb említett hölgyek már letették a névjegyüket az asztalra. A világ bármelyik versenypályáján bármelyik versenyzőtársuk egyenlő partnerként, esélyes ellenfélként tekint rájuk. Szóval ideje elfogadni, nincs olyan, hogy „gyengébbik nem”. Különösen egy versenyautó volánja mögött.  

Ja, és ha valaki még mindig azon gondolkodik, hogy kik is azok a hölgyek, akiket az elején említettem, annak itt egy rövid összefoglalás:

Michèle Mouton: A francia pilóta a ralisport legsikeresebb női versenyzője. 1974 és 1986 között 50 világbajnoki futamon állt rajthoz, 4 győzelmet, 9 dobogós helyezést, 162 szakaszgyőzelmet és 229 pontot szerzett. Legjobb világbajnoki eredményét 1982-ben érte el: az Audi Quattróval másodikként végzett Walter Röhrl mögött. Emellett 1985-ben rekordidővel megnyerte a Pikes Peaket, 1986-ban pedig a Német Ralibajnokságot. 1975-ben pedig megmutatta, hogy nemcsak a raliban, de egy klasszikus, épített versenypályán is megállja a helyét: Marianne Hoepfner és Christine Dacremont oldalán megnyerte a kétliteres kategóriát a Le Mans-i 24 órás versenyen.

Jutta Kleinsmidt: A német versenyző az első nő, aki győzni tudott a Párizs-Dakar ralin. A német hölgy 2001-es győzelme mellett 2002-ben a második, míg 1999-ben és 2005-ben pedig a harmadik pozícióban zárta a sivatagi megmérettetést. Érdekesség, hogy először 1988-ban vágott neki a Dakarnak, viszont akkor még motorral.

Sabine Schmitz: Ő az első nő, aki megnyerte a Nürburgringi 24 órás versenyt. Ráadásul mindjárt duplázni is tudott, hiszen 1996-ban és 1997-ben is őt intette le elsőként a kockás zászló. 1998-ban pedig elhódította a VLN (Veranstaltergemeinschaft Langstreckenpokal Nürburgring) endurance bajnokság koronáját is. Ráadásul ő a sofőrje a Nordschleifén üzemelő BMW Ring-Taxinak.

Lella Lombardi: Az olasz versenyző máig az egyetlen hölgy, aki pontot tudott szerezni egy Formula-1-es futamon. A Montjuïc-ban rendezett 1975-ös Spanyol Nagydíjon a hatodik – akkor még utolsó pontszerző helyen – haladt, mikor a futamot 29 kör után félbeszakították. Így a pontokat felezték. Tehát Lombardi kisasszony neve mellett máig 0,5 egység szerepel. Emellett az 1976-os Le Mans-i 24 órás versenyen a GT prototípus kategória második helyén végzett egy Lancia Stratos Turbo volánjánál, Christine Dacremont oldalán.

Janet Guthrie: Az amerikai pilóta az első nő, aki kvalifikálni tudta magát az Indy 500-ra és a Daytona 500-ra is. Három indianapolisi indulásából 1978-ban érte el legjobb eredményét, amikor a 9. helyen ért célba. Ezen kívül 33 NASCAR futamon indult, a legjobb eredménye egy 6. hely volt 1977-ben Bristolban. Valamint ő az első hölgy, aki legalább egy kört meg tudott tenni vezető pozícióban egy NASCAR Winston Cup futamon.

Danica Patrick: Guthrie-hoz hasonlóan ő is számos kategóriában számít úttörőnek. Ő az első hölgy, aki győzni tudott egy IndyCar versenyen. Ráadásul a 2009-es Indy 500-on a harmadik helyen végzett, ami egyúttal a hölgyek legjobb eredménye is Indianapolisban. Ő az első nő, aki pole pozíciót szerzett, a legtöbb futamon (191) indult, a legtöbb kört (64) töltötte az élen és a legtöbb top10-es (7) eredményt érte el a NASCAR Cup Series-ben. Arról már nem is beszélve, hogy annak a 14 pilótának az egyike, akik mind az Indy 500-on és a Daytona 500-on is tudták legalább egy kör erejéig vezetni a versenyt.